2007.02.19., 2007. évfolyam, 7. szám
szerző: Jolsvai András forrás: 168ra
cimkék: ajánló, Josef Polák, kiállítás
Ez a történet ott kezdődik, ahol a Máraié véget ér. (Azaz persze sokkal korábban, mondjuk 1886-ban egy prágai zsidó családban, ahol a kis Josef Polák megszületett.)
Amikor a csehek és szlovákok „kézhez veszik” a Felvidéket, egy prágai ügyvéd érkezik – mintegy véletlenül vagy legalábbis az eseményektől sodortatva – Kassára. Útját ideiglenesnek tekinti, azt meg szinte mellékesnek, hogy felfedezi, senki sem törődik a városi múzeum megmaradt értékeivel. És egyszer csak azon veszi észre magát, hogy ő a múzeum botcsinálta igazgatója. Ez a sokszoros véletlen egy húszesztendős múzeumigazgatói pályát indít el, melynek során a kassai „idegen” Európa egyik legjobb, legérdekesebb múzeumává varázsolja intézményét, és Európa egyik legtehetségesebb, legnagyobb hatású kultúraközvetítőjévé varázsolja önmagát.
Polák jóval több volt, mint múzeumigazgató: különféle népek, különféle kultúrák, különféle művészeti alkotások nagyhatású közvetítője, barátja, propagátora. A muzeológia megújítója. Egy város, egy régió sokszínű kultúrájának megbecsült őre.
Kevés ilyen európait ismer a huszadik századi történelem. És azon kevesekkel, kiket ismer, el is bánt kegyetlenül. Dr. Josef Poláknak harmincnyolcban távoznia kell Kassáról (most, hogy Márai jön, ő megy, micsoda fintora a sorsnak – pedig több közük volt egymáshoz, mint gondolnánk), Prága a következő állomás, az azt követő meg, s az utolsó is egyben, nincs min meglepődnünk, Auschwitz.
Vajon hányan ismerik ma Magyarországon Polák nevét? És Szlovákiában? Csehországban?
A Közép-európai Kulturális Intézet most szép kiállítással tiszteleg emléke előtt. Olyannal, amilyen például az általunk is méltatott, kétezernégyes Márai-kiállítás volt. Olyannal, melyből egy kicsit jobban megérthetjük önmagunkat itt, a Kárpát-medencében és környékén. Ahol nincsenek fekete-fehér történetek, ahol minden bevonulás másoknak menekülés – és viszont -, s ahol minden nyomorúság, nehézség és baj ellenére éltek olyan tehetséges, elhivatott és igaz emberek, mint amilyen Josef Polák volt.
Ha a Közép-európai Kulturális Intézet csak egy kicsit tesz azért, hogy ne feledjük el a Polákokat köröttünk, máris fontos missziót teljesített.
És nem kicsit tesz: mint hírlik, egész sorozatot tervez a közép-európai életutakból.
Kívánjunk sok erőt hozzá.
