2007.02.13., 2007. évfolyam, 6. szám
szerző: Sipos Balázs forrás: 168ra
Bár indokolatlan, őszintén meglepett Indig Ottó sikere. Indokolatlan, mert a jeles, eddig méltán feledett szerző 1931-ben bemutatott színdarabjának, a Torockói menyasszonynak csekély köze van a mai viharos fogadtatáshoz, a sok bravóhoz és sikongatáshoz.
Ám akkor is nehéz elképzelni, hogy a már a maga korában avítt, népszínműszerű és -ízű darab így és telt házzal mehet napjainkban. Igaz, ehhez elsősorban Jávori Ferenc zeneszerző, a két író, Kállai István és Böhm György, meg a dalszövegek szerzője, Miklós Tibor kellett. Ők komponáltak, készítettek Indig Ottó munkájából Menyasszonytánc címmel klezmermusicalt, amely – mint megtapasztaltam – feledteti és elfedi a csillogónak nehezen nevezhető történetet.
A történetet, amely egy lelencleány negédes és meseszerűen szokványos életdarabja: olyan kaland, amely a másodosztályú Molnár Ferenc-epigonok pennájára való, és csak a pesti bulváron virágozhat. Van itt minden az összeboruló rabbitól és plébánostól a szegény (hol katolikus, hol zsidó, hol református – ennyit az extra bonyodalomról) leányba beleszerelmesedő gazdag parasztfiún és a jóságos kocsmároson át a gonosz román katonáig meg tovább – de többet nem szednek ki belőle(m): előbb hal meg a poén, mint hogy itt és most meggyilkoljam.
De miért is időznék tovább a történettel, amikor oly kevés kapcsolata van a sikerrel? Inkább – a fentieken kívül – szólnék a Budapest Klezmer Band muzsikusairól, akik részben az Operett táncosai talpa alá, részben a nézőknek húzták a többnyire fülbemászó és fütyölésre való, néhol még innen-onnan ismerős dalokat és frázisokat. És Molnár Piroskáról, aki egy ehhez hasonló színi helyzetben, egy az övéhez hasonló szerepben is nem oly rég bizonyított: Szomory Dezső Györgyike drága gyermekében, ami, belátom, árnyalja a meglepő sikerről írottakat. És szólhatnék még sokakról – ám ha kedvet csináltam volna a musicalhez, névsorolvasás helyett menjenek inkább az Operettbe, vagy hallgassanak bele a válogatáslemezbe.
