2007. február 6. (15. oldal)
O L V A S Ó
A Gondolat Kiadó újdonsága Géczi János munkája, A rózsa és jelképei – Az antik mediterráneum. A szerző lebilincselő ismeretanyag birtokában azt tekinti át, hogyan alakultak ki, hogyan formálódtak a rózsaszimbólumok a Kr. előtti II. évezredtől a VI-VIII. századig. Ahhoz, hogy a kérdéskört áttekintse, nemcsak a szimbólumok szövevényes világában kell otthon lennie, hanem szükségesek botanikatörténeti ismeretek is.
Az első ismert rózsaábrázolás valamikor a Krisztus előtti második évezred végéről való, a Knosszoszi Palotából. A „kék madaras” freskón jól felismerhetők a nevezetes virágok. A becses falfestményen „kert vagy füves-ligetes részlet látható, ahová a madár táplálékot keresni, fészekrakáshoz fűszálakat szedni szállt le. A botanikai jegyek alapján megállapítható, hogy egy magasra törő zsálya, sáfrány és rózsaágak közé ült a galamb…” Régészek ma sem tudják pontosan eldönteni, hogy az e korai képeken ábrázolt virágok és madarak természethűek vagy stilizáltak, illetve hogy mennyire volt festőjük célja szakrális tartalmak bemutatása.
Ahhoz viszont, hogy a későbbiekben, a görög-római antikvitásban a rózsa már szövevényes, mitológiai jelképekkel átszőtt ábrázolásai nem csupán „naturalista” célzatúak, kétség nem férhet.
A homéroszi költészet ugyanúgy tartalmaz rózsára, illetve ennek szimbolikus erejére vonatkozó utalásokat, mint Anakreón és Szapphó, később Plautus és Lucretius, vagy éppen Apuleius és Héliodorosz műve. A rózsa hol termékenység-, hol lélek-, hol szerelem-, hol pedig halálszimbólum. Nélküle elképzelhetetlen Venus és Cupido, Flora, Diana és Bacchus.
Rómában hatalmas kultusza volt a rózsának, speciális kertekben termesztették. Főként ünnepi koszorúkat kötöttek belőle, de a méhészek is szívesen látták. A korai keresztény mozaikokon is jelentős a tövises virág szerepe. Krisztus keresztje és a rózsa sokszor összetalálkozik az ábrázolásokon. A korai keresztény templomok rózsaszimbólumai a Megfeszítettre ugyanúgy utalnak, mint a paradicsomkertre. Hol a fájdalmat, hol a reményt hivatottak tehát képviselni, néha viszont még dekoratív „térkitöltő” elemként is megtalálhatók.
Gazdag tartalmúak a rózsát illetően a zsidó-keresztény apokrifek is, ugyanúgy, ahogy az antik zsinagógák mozaikjai. A korai középkorban újabb tartalommal egészül ki a jelképek jelképévé vált virág: a női erényt lesz hivatott mindenekelőtt és -fölött képviselni.
(Géczi János: A rózsa és jelképei – Az antik mediterráneum, Gondolat Kiadó, Budapest, 2006.)
