2007.02.05., 2007. évfolyam, 5. szám
szerző: Lampé Ágnes forrás: 168ra
cimkék: EU, Markó Béla, RMDSZ, Románia
Románia január elsejei EU-csatlakozása nem változtatta meg varázsütésre az erdélyi magyarok (és románok) hétköznapjait. Egyesek úgy vélik, csupán az integrációig volt szükség az RMDSZ-re, most akár fel is oszlathatná magát. A szervezet elnökével beszélgettünk.
Valóban olyan euforikus a hangulat Bukarestben, mint arról a magyarországi sajtó tudósított?
Mindenki örül. Eufóriáról nincs szó.
Magyarország csatlakozása után ideát kissé elcsaptuk a hasunkat az ünnepléssel, hiszen – a várakozással ellentétben – nem lett egyszeriben nyugati az életszínvonal, nőtt a munkanélküliség, éleződtek a politikai feszültségek.
A várakozás nálunk is nagy. A legtöbben azért „mindössze” szabad utazásra, kicsit könnyebb munkavállalásra, a külföldi kapcsolatok élénkülésére számítanak.
Olyannyira, hogy sok román már az első napon Nyugatnak indult munkát keresni. Az egyik célország, Nagy-Britannia villámgyorsan módosította is bevándorlási politikáját.
Hosszú ideje több millió román dolgozik Nyugaton, főleg Spanyolországban, Olaszországban. Lehetett rá számítani, hogy a csatlakozás után nő a mozgás, de arról nem tudok, hogy tömegek indultak volna útnak. A brit álláspont pedig nem január elseje után változott. Már korábban bejelentették: nem liberalizálják munkaerőpiacukat.
Tőkés László azt állítja: Ha Erdély „a globalizáció hátsó udvarába” kerül, az ottani magyarok bérmunkások nemzetévé válnak, rohangálnak Budapest és Bukarest között, oda, ahol jobb a fizetés.
Bennem nincs félsz. Számunkra csak hasznos, ha honfitársaink szabadon szerencsét próbálhatnak. Így nagyobb valószínűséggel térnek vissza szülőföldjükre.
Csak dolgozni járnának át?
Ha a munkavállalás szabadabb, úgy hiszem, kevesebben döntenek a végleges kitelepülés mellett. Ha elmennek is, jövőjüket itt tervezik Erdélyben. Legalábbis remélem.
Ezt kissé szorongva mondja. Elképzelhetőnek tartja, hogy a csatlakozás miatti öröm elnyomja a 2004. december ötödikei népszavazás körüli vitákat? Gyógyul-e a seb?
Lassan-lassan, de mérséklődik a feszültség.
De ugye továbbra is az a céljuk a határon túliaknak, hogy megkapják a kettős állampolgárságot?
És marad is, hisz annak számunkra komoly szimbolikus tartalma van.
Bár az EU-ban minden polgárnak szinte azonosak a jogai, Romániában két éve még a kisebbségi jogokat biztosító törvényt sem lehet megszavaztatni.
Az elmúlt másfél évtizedben két fontos politikai célunk volt. Bevinni Romániát a NATO-ba és az unióba, így teremtve esélyt arra, hogy az erdélyi és a magyarországi magyarok ismét együtt, egy politikai keretben legyenek. Elértük. A másik, hogy jogegyenlőséget, önállóságot harcoljunk ki a magyar közösségnek. A kisebbségi jogok terén sokat haladtunk, a nyelvhasználat, az anyanyelvi oktatás ügyében is előreléptünk.
Ehhez képest a kolozsvári Babeº-Bolyai Egyetemről novemberben két oktatót kizártak, mert magyar feliratokat csavaroztak a falra.
Tanulságos történet. A vezetőségben ülő magyarok képtelenek voltak racionális meggondolásra bírni román kollégáikat. A román többség görcsösen elzárkózik bizonyos szimbólumoktól, miközben kitartóan hirdeti az egyetem multikulturális jellegét. Egyes magyarokat ez radikálisabb fellépésre sarkall. Sajnos megmerevedtek az álláspontok, s őszintén szólva nagyon nehéz lesz ezen segíteni. Egyelőre képtelenek vagyunk áttörni a román ellenállás falát a kollektív jogok és az autonómia terén. Ilyen nagyszámú nemzeti közösségnek az ügyeiben, mint az erdélyi magyarság, önállóan kell dönteni. Ami a kolozsvári egyetemen történt, azt mutatja: a román többség dönt a magyar oktatás ügyeiről is. Változtatnunk kell.
Hogyan?
Ezért van szükség többek közt egy jó kisebbségi törvényre. De sajnos a politikai élet Romániában is rémesen viszálykodó. Többséggel nem rendelkező kormánykoalíció van hatalmon, amelynek mi is része vagyunk. A kabinet akkor sem tudja érvényesíteni a magyarok számára fontos megoldásokat, ha még egyetért is velük.
Pláne ha borul a kormány. A Demokrata Párt vezetője, Emil Boc a kabinet átszervezésére szólította fel Tãriceanu miniszterelnököt. Javaslatai között még az ön által betöltött miniszterelnök-helyettesi poszt megszüntetése is szerepel.
Régi elképzelése ez a Demokrata Párt elnökének. Csakhogy az átszervezéshez többség kell. Az pedig nincs meg. Amúgy magam is egyetértek azzal, hogy tegyük racionálisabbá a kabinet működését. A miniszterelnök-helyettesi poszt viszont fontos számunkra. Politikai jelenlétet biztosít az RMDSZ-nek. De hajlandóak vagyunk tárgyalni, mert az RMDSZ nem pozíciókhoz, személyekhez ragaszkodik, hanem ahhoz, hogy megfelelő súlya legyen.
Az RMDSZ kormánypozícióban komoly befolyással lehet az uniós támogatások, fejlesztési alapok elosztására. A pénzről szól a kiszorítósdi?
Mi másról? Most az a legfontosabb, hogy minél nagyobb támogatást kapjanak a magyarlakta vidékek. Egyesek ezt az eszközt próbálják kiütni a kezünkből.
A román sajtóban se szeri, se száma a „leleplező cikkeknek”, amelyek szerint Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter s más magyar tisztségviselők kémkednek. Az információkat titkosszolgálati és lehallgatási jegyzőkönyvekkel, ügyészségi információkkal próbálják alátámasztani.
A vádak alaptalanok. Az ötvenes évekre emlékeztető beszédmód, szóhasználat uralkodott el a román politikában. De nemcsak erről van szó. A magyarokat valóban szívesen kiszorítanák a döntéshozatalból. A legszomorúbb az, hogy a sajtóban előhozhatóak ilyen vádak. Paródiának is tűnhet, de nem az. Az a célja hogy növelje a magyarokkal szembeni ellenszenvet. Az utóbbi hónapokban nőtt is a magyarellenesség.
Egy angol lap a belépés másnapján bombasztikus címmel jelent meg: Szélsőségesek, holokauszttagadók Brüsszelben: Románia első ajándéka az uniónak. Mások mellett öt román képviselő részvételével megalakult az unió parlamentjének szélsőjobboldali frakciója.
Sajnálatos, hogy pont ezek a román képviselők tették lehetővé, hogy létrejöjjön ilyen alakulat. Korábban nem voltak elegen.
Az EU-tagság – ahelyett, hogy visszafogná – szítja a sovinizmust?
Ez a belépés fölös hordaléka. Kivált bizonyos aggodalmat a nemzeti identitásért. Ám ez nem fajulhat odáig, hogy az Európai Parlamentben – amely a népek együttélésének politikai színtere és szimbóluma – ultranacionalista frakció alakuljon.
A csatlakozást a román pártok egységesen támogatták. A magyar szervezetek körül az volt a legnagyobb hír, hogy Markó Béla kezet fogott Tőkés Lászlóval, s két év után a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is szóba áll egymással.
Nem kétséges, van széthúzás. Sokfélék vagyunk, az erdélyi politika lényege mégis az egység, amelyet tizenhét éve őrzünk.
Nem úgy látszik. Amikor ön Tőkés Lászlóval a székelyföldi autonómiáról tárgyalt, ott minden volt, csak egység nem. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács népszavazást akart, önök elzárkóztak.
Az autonómiával egyetértünk, a módszerekkel nem. Nem célravezető a radikális megoldás.
A népszavazás radikális?
A törvény szerint Romániában erről nem lehet népszavazást tartani.
A România Liberã azt írta: a magyarok megfogalmazzák az autonómiatörekvéseket tartalmazó dokumentumot, majd az Európai Parlamentben ismertetik. Szerencsés nemzetközi fórumra vinni a kérdést?
Brüsszelben is az RMDSZ-nek kell fellépnie. Végül is ez az egyetlen politikai szervezet, amely az erdélyi magyarságot képviseli. Persze vannak különféle célokat követő egyesületek, társaságok, s némelyikük olykor szembekerül az RMDSZ-szel. Olyanok alakítják őket, akik korábban nálunk politizáltak.
Tőkés Lászlóra céloz?
Hiba lenne két ember párviadalára egyszerűsíteni az erdélyi politikát. Tőkés jelentős személyiség, ám nem tudott beilleszkedni. Ezért létrehozott magának egy külön szervezetet.
Az RMDSZ belső parlamentjének ülésén ön azt nyilatkozta: az EU-csatlakozás után sokan szabadulnának az RMDSZ-től.
Igen, továbbra is így látom. Sokan úgy vélik, csak az integráció eléréséig volt szükség a magyarokra. De mi őszintén hisszük, hogy a csatlakozás az erdélyi magyaroknak és románoknak egyképpen érdekük. Hibát követ el, aki azt gondolja: a másfél millió magyar mostantól nem létezik, s nincs szükség értelmes párbeszédre.
