Ha van valami, amiről ma szinte mindenki beszél, az a miniszterelnök újabb írása. Gyurcsány Ferenc ma a Népszabadságban megjelentette saját vízióját Magyarország jövőjéről, Szembenézés címmel
Kattintson ide a videó megtekintéséhez!
– Mv.: Gyurcsány Ferenc ma megjelent írásáról lesz szó. A Szembenézés 23 pontját a Népszabadságban olvashatják. D. Bányász Gergő összefoglalója.
– R.: Az elemzés elemzése. A miniszterelnök beszél a 30 oldalas dokumentumjáról. Gyurcsány Ferenc ebben többször is kritizálja a FIDESZ-t, ezt ő sem cáfolta, de azt mondja, nem vádaskodik, hanem érvel. A legnagyobb ellenzéki pártról írt részletekből egy-egy mondatot ragadtunk ki. A kormányfő a FIDESZ-ről azt mondja:
„…gyűléseiken Árpád-sávos zászlók lobognak…”,
majd később megjegyzi, hogy a FIDESZ
„…a demokratikus minimum szisztematikus gyengítésére törekszik…”
És végül elhelyezi a FIDESZ-t a politikai térképen azzal, hogy
„…antiliberális, populista, radikális nemzeti politikai alakulat…”-nak nevezi. És miért nevezi populistának, radikálisnak a FIDESZ-t és szőrmentén még az antiszemitizmust is megemlíti?
– Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök: Azt gondolom, hogy az írás fő érdeme az az, hogy régóta először érteni próbálja a riválist. Hogy empátiát mutat. Emellett persze természetesen kritikus is.
– R.: A miniszterelnök ezután arra kérte a magyar sajtót, hogy írásának ne csak a kisebbik, politikai részét elemezze, hanem azt is, ahogy megtette az első lépést a másik oldal felé.
– Gy.F.: Megpróbálok pozitívan viszonyulni ahhoz a nagyon bonyolult társadalmi, politikai örkséghez és egyenlőtlenségi helyzethez, amivel a jobboldalnak kellett szembenéznie. Megpróbálom megérteni, hogy ebben milyen pontokon volt igazuk és ezt megértem. Azt hiszem.
– R.: Önkritikus része is van Gyurcsány Ferenc elemzésének. A miniszterelnök azt írja:
„Nem állítom, hogy más pártok, köztük az MSZP olyan ártatlanok lennének, mint a ma született bárány és soha ne sértették volna meg a demokratikus normákat. Soha nem használtak meggondolatlan, bántó érveket, vagy a politikai küzdelem hevében soha nem követtek el olyasmit, amit utólag legalább szégyellniük kellene.”
Megtanultam a leckét, így összegzi a miniszterelnök az öszödi beszéd utóéletét, amelyet komoly politikai hibának tart. Ezt elsősorban azért, mert a beszéd nem a nyilvánosság előtt hangzott el, másodsorban pedig azért – ahogy ő fogalmazott –
„…a szenvedélyes monológ nyelvi, stilisztikai megoldásai lehetőséget adtak szavai félremagyarázására. A miniszterelnök írt még a reformokról is, szerinte az embereknek tudniuk kell mi történik velük, ezért jelezte, hogy okosabban, pontosabban, nyitottabb partnerségben, de tovább kell vinni a reformokat. „
– Mv.: Szerintem mindenki arról beszél mit írt, hogyan írt a kormányfő és, hogy mit is akart ezzel. Balla Györgyi körképe.
– R.: Az írás terjedelme és az keltette fel a politikai elemzők figyelmét, hogy a miniszterelnök jó egy hónapos hallgatás után szólalt meg újra azért, hogy jelezze újfajta kommunikáció kezdődik.
– Szomszéd Orsolya, elemző, Vision Consulting: Megpróbál leszámolni azzal a mentalitással, ami a megyünk, csináljuk, mindenáron véghez visszük a reformokat és inkább talán egy empatikusabb, megértőbb stílust próbál bevezetni ezáltal.
– Juhász Attila, vezető elemző, Political Capital: Az újrakezdésről szól, arról, hogy a jövőben ez hogyan kel,l hogy történjen és hogyan kell jobban csinálni.
– R.: Kuncze Gábor szerint ez az írás nem más, mint egy kísérelt arra, hogy más irányba terelődjön a politikai diskurzus.
– Kuncze Gábor, Szabad Demokraták Szövetsége elnöke: A sértettségek kezelésével az elmúlt 16 évben nem jutottunk sehova. Ugyanakkor viszont azt gondolom, hogy eljött valóban az ideje a határozott cselekvésnek, az őszinte beszédnek, és, ha kell, akkor a megoldások közös keresésének is.
– R.: Az ellenzék elsősorban azt kifogásolta, hogy jóval több szó esik a múltról, mint a reformokról.
– Herényi Károly, frakcióvezető, Magyar Demokrata Fórum: Arról keveset beszél, hogy az elmúlt öt esztendőben szocialista-szabaddemokrata kormányok vezették az országot, és a mostani helyzet kialakulásáért a legnagyobb részben, sőt szinte teljességben ők a felelősek.
– R.: Ezt tette szóvá a KDNP is. Hogy a kormányfő válságról beszél, ennek okait viszont a párt szerint félreérti.
– Halász Zsuzsa, szóvivő, Kereszténydemokrata Néppárt: Nem nagyon hiszem, hogy alkalmas lenne ez a dolgozat arra, hogy párbeszédet lehessen folytatni, hiszen tulajdonképpen az összes ellenzéki pártot a kormányfő vérig sérti ebben a dolgozatban.
– R.: Az elemzők ugyanerről azt mondták, hogy más szándék és más a tartalom.
– Sz.O.: Nagyon hangsúlyozza az empatizmust, a megértést, de ugyanakkor úgy gondolom, hogy a FIDESZ túlzott bírálata az a megegyezés ellen hathat.
– J.A.: Nagyon keményen bírálja a FIDESZ-t, és ki is jelenti az anyagban, hogy nem lát esélyt most nagy átfogó politikai megállapodás megkötésére.
– R.: Az írás az elemzők szerint csak részben szól a közvéleménynek. Szerintük Gyurcsány Ferenc ezzel inkább már az MSZP következő elnökválasztó kongresszusára kampányol.
– Mv.: Az Este vendégei Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője, jó estét kívánok, és Navracsics Tibor, a FIDESZ frakcióvezetője, jó estét kívánok. A miniszterelnök nyilván tisztában volt azzal, hogy amikor megjelenik ez a beszéd, utána elemzők, politikusok ízekre szedik a szöveget. Mennyiben szolgálja ez az ő érdekeit, mit akart ezzel elérni?
– Lendvai Ildikó, Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője: Ez már csak a miniszerelnöki írások és beszédek sorsa. De, ami azt jelenti, ami azt illeti, ez akár szándék is. Hiszen a miniszterelnök nyilván azért írta ezt a dolgozatot, hogy közösen elmélkedhessünk két dologról, az egyik dolog, amit közbeszéd tárgyává kínált az, hogy hogyan is állnak össze ezek a reformok, mi a cél velük és mi az okuk, hiszen jogos kritika ért minket annyiban, hogy erről nem beszélünk eleget, főleg nem párbeszéd formájában. A másik, amit nyilván szeretett volna témává tenni, szűkebben, baloldali körben, hogy mennyiben baloldali program az, amit csinálunk, hogy szól a magyar baloldal története.
– Mv.: Akkor magyarul leegyszerűsítve a közbeszéd tematizálása volt a célja ennek az írásnak?
– L.I.: Ez így túl felszinesen hangozna, inkább azt mondanám, hogy egy közös gondolkodásra való felhívás ebben a két nagy témában.
– Mv.: Ugyanaz a kérdés.
– Navracsics Tibor, frakcióvezető, FIDESZ Magyar Polgári Szövetség: Az újságírók tulajdonképpen már elvégezték ma a munkát, elég sommásan, rossz dolgozatnak minősítették, és tették a többi párt képviselői is, ami itt látható volt. Én azt emelném talán ki…
– Mv.:…így ez nem hangzott el, hogy rossz dolgozat, hanem elemezték…
– N.T.:…én azt emelném talán ki, de, ez így elhangzott, hát elhangzott, most nem akarok szó szerint idézni, mert reklámot nem akarok csinálni, de majdnem elaludtak rajta, rossz, egy elbizonytalanodott ember, egy magányos ember írása, ez megjelent ott.
– Mv.: Önnek mi a véleménye erről az írásról?
– N.T.: Az én véleményem az, hogy lehet, hogy a Gyurcsány Ferenc szándéka a párbeszéd irányába tett első lépés volt, legalábbis a bevezetésben ez írta, ehhez képest egy meglehetősen kellemetlenül militáns hangvételű, nem egészen a párbeszéd, sőt, a párbeszéddel ellentétes irányba mutató írás, ami a múltat illeti, ott egy ilyen, hát egy magyar adófizető állampolgár gondolatmenetei olvashatók, ami az ellenzékre vonatkozik az megcáfolja azt, amit a demokratikus minimumról írt, ami pedig a jövőre, a reformra vonatkozik, ott pedig teljes káoszt és elbizonytalanodást lehetett látni. Mindez olyan nap, vagy aznap, amikor megjelent két olyan elemzés is, amely egyértelűen azt mutatja, hogy Magyarország utolsó a régióban a gazdasági növekedés tekintetében, legrosszabb a munkanélküliségi mutatóinak alakulása tekintetében. Összehasonlítva ezt a szocialista kormányzás kezdetével, 2002-ben mi élen jártunk még ebben a régióban.
– Mv.: Amikor az ellenzékről lehet olvasni ebben az írásban, akkor előbb ön úgy fogalmazott, hogy militarista megfogalmazást…
– N.T.:…militáns…
– Mv.:…militáns megfogalmazása volt Gyurcsány Ferencnek, szemernyi igazsága sincs abban, azokban a kritikákban, amivel önöket illette?
– N.T.: Nézze, van egy nagyon súlyos ellentmondás szerintem, Gyurcsány Ferenc, hogy idézzük a klasszikusokat, azt mondja, hogy szerinte a demokratikus minimum abból áll, hogy feltételezzük egymásról, hogy a pártok tevékenysége a közjóra irányul. Szerintem ez előtt van még egy feltétel, de ebbe most ne menjünk bele, majd a következő bekezdésben, vagy két bekezdéssel odébb azt állítja, hogy tulajdonképpen a politikai küzdelem nem jobb- és baloldal között zajlik, hanem az úgynevezett demokratikus pártok koalíciója küzd a FIDESZ-szel. Amelyik kívül helyezi magát a politikai rendszeren kívül. Na most, ezek szerint akkor a FIDESZ-ről nem tételezhető fel az, hogy a közjóra törekszik, vagyis akkor a FIDESZ kivül helyezhető a demokrácián, vagyis Gyurcsány Ferenc nem tartja be a demokratikus minimumot, miközben ő maga határozza meg, ez az ellentmondás, ez végig súlyos, az egész politikai elemzésében vagy az ő elemzésnek szánt esszéjében egy súlyos ellentmondás, ami ugyanakkor meglehetősen sértő is ránk nézve.
– Mv.: Frakcióvezető asszony is így értékelte a FIDESZ-ről írtakat?
– L.I.: Szerencsére a jobboldalon sem mindenki értékelte így. Hadd idézzem a mai elemzők reakciói közül Stumpf Istvánt, aki egy komoly felkínálkozásnak a szó szerinti idézet tőle, értékeli a dolgozatot, egy komoly felkínálkozásnak, párbeszédre az értelmiséggel és a szakmai körökkel. De ez így kevés lenne, ha valóban úgy kellene érezni, hogy viszont a politikai riválissal inkább elvágja a párbeszéd fonalait. És örülök, hogy erről beszélhetünk. Én nagyon szégyellném magam és most itt pirulva és bakfisosan szemlesütve ülnék, hogyha ebben a dolgoztban mondjuk a politikai rivális bármely politikusát elmebetegnek, őrültnek, krónikus hazudozónak neveznék, vagy akár lókupecnek, mint ma a kereszténydemokraták hát talán kicsikét eltúlzott reakciójában szerepelt a szó. De erről nincs szó a dolgozatban. Úgy gondolom, hogyha egy házasságban vita van, és ez a legfinomabb kifejezés ma a FIDESZ és az MSZP vitájára, akkor is úgy lehet elkezdeni a kibeszélést, hogy azt mondom, te, nekem ez, meg ez fáj, én ezzel, meg ezzel nem értek egyet. Nekem ez, meg ez nem tetszik a te politikádban, hogy most már akkor erre a helyzetre alkalmazzam ezt a példát, ez egy beszélgetés kezdete. Lehet, hogy nem igaz, hogy másképp értelmezi ez a két oldal a demokráciát, mint ezt Gyurcsány Ferenc feltételezi és még nekem is van olykor ilyen benyomásom, nem kétségve vona a jószándékokat, de akkor beszéljünk erről is.
– Mv.: Most, ha párbeszédről van szó, akkor a 22. pont az teljes mértékben kilóg a képből, mert az szinte olyan mint a közelgő tisztújító kongresszusra egy kortesbeszéd. Ez miért került bele ebbe a szövegbe?
– L.I.: Dehát ez erről is szól. Én ezt egyáltalán nem szégyellem, azzal is kezdtük, hogy az én olvasatomban két aktualitása, két fontos célközönsége van ennek az írásnak, az egyik és a fontosabb nyilván maga az ország, hiszen ez szól múltról és jövőről, a politikai élet elemzéséről és a reformok felvázolásáról. De azért ez egy számvetése a magyar balolalnak is, méghozzá a baloldal mai vezetője gondolkodásán vagy szemüvegén keresztül. Persze, hogy azt is odaírja, hogy szerinte a Szocialista Pártban éppen mik a legfontosabb teendők. Egy kis fejeztben írja oda, de ennyi helyén van.
– Mv.: Amit a miniszterelnök folyamatosan feszeget az írásában az az, hogy ahhoz, hogy az ország előrejusson, ahhoz valóban el kellene kezdeni beszélgetni a két oldalnak. Mennyire nyitott arra a FIDESZ, hogy mondjuk tárgyaljon, akár Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel is?
– N.T.: Ez egy fizetett politikai hirdetés, ami a Népszabadságban jelent meg, a Népszabadság fizetett hirdetési mellékleteként, ennek megfelelően a mondatot is így kell értékelni. Ötpárti egyeztetés van, az SZDSZ kezdeményezéséből decemberben kezdődött, most már kontretizálódtak a témák, felálltak a csapatok, fognak találkozni, akárcsak a bizottsági munka során, a törvényhozásban, ott van a FIDESZ, a frakcióvezető asszony is megerősítheti vannak vitáink, van, amiben egyetértünk, ez így lesz tavasszal is. Gyurcsány Ferenc, aki egy olyan egyszerű kérdésre, miszerint, amit itt a riporter az előbb megkérdezett, hogy nem érzi-e úgy, hogy kicsit erős szavakkal bírálja az ellenzéket, azt válaszolja, hogy ő úgy gondolja, hogy megértette az ellenzéket, és, hogy éppen olyan empátiával viszonyul hozzá, vagyis ennyire távol áll a leírt mondat és az általa állított mondat, hogy azt ne mondjam, hogy szöges ellentétben vannak egymással. Miről tárgyaljunk Gyurcsány Ferenccel?
– Mv.: Akkor magyarul a FIDESZ a jövőben is negligálja a miniszterelnököt?
– N.T.: Hát megmondtuk, hogy Gyurcsány Ferenc nemkívánatos személy a magyar politikában, pontosan ezek miatt, Gyurcsány Ferencnél nem lehet tudni, hogy az, amit, még az is, amit leír, azt komolyan gondolja-e, illetve az, amit mond, azt a következő mondatával nem cáfolja-e meg. Hát számos példákat tudunk arra felhozni Gyurcsány Ferenc 2001-ben behozta Magyarországra a gyűlölet politikáját. Mi azt hittük, hogy nem ő volt, mi azt hittük, hogy Ron Werber importálta ezt, ez többször is szóba került annak idején, ő a róla szóló könyvben büszkén mesél arról, hogy a 23 millió román munkavállalóval riogató kampány az ő ötlete volt. Kövér László köteles beszédeként elhíresült hisztériakampánya az ő ötlete volt. 2003-ban a köztisztviselők megfenyegetése, árnyékállam kiépítéséval az ő ötlete volt.
– Mv.: Azért ne sorolja fel legyen olyan kedves a miniszterelnök ötleteit, mert szeretném még a frakcióvezető asszony, hogy reagáljon, mert kifutunk teljesen az időből.
– N.T.: 2004-ben, pedig minden évben tudnék mondani egy-két példát, tessék parancsolni.
– L.I.: Én gyanítom, hogy Gyurcsány Ferenc az óvodában a tejbegrízt is kiköpte, szóval valóban…
– N.T.:…ő saját maga mondta ezeket. Lehet ezen humorizálni, üssük fel Debreczeni József könyvét, ő maga mondja ezt.
– L.I.: Hadd mondjak valamit, én teljesen érthetőnek tartom, hogy az ellenzék kritizálja a miniszterelnök személyét, és a kormányoldal politikáját, de azt hiszem, hogy az a gyerekes magatartás, hogy a nem szeretemből az is következik, hogy nem állunk vele szóba, az el fog múlni, nem tartom ezt most tragikusnak, Gyurcsány Ferenc dolgozatának a végén is az van, hogy kis lépésekkel tudunk haladni az értelmes tárgyalás felé. El fogunk jutni odáig.
– Mv.: Meglátjuk. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltak nálunk.
