Január 27., 28. és február 1. szomorú napok a NASA életében, ekkor vesztette el az űrügynökség az Apollo 1, a Challenger és a Columbia legénységét
Az Apollo 1
Január 27-én, negyven évvel ezelőtt, egy átlagos pénteki napon, az Apollo csapata kemény munkába merült a Cape Canaveral-i 34-es kilövőállomásnál. Teljes felszereléssel próbálták el az Apollo 1 küldetését, mely az első, emberes misszió lett volna az Apollo Program keretében. A NASA asztronautái – Gus Grissom, Edward White és Roger Chaffee – már leszíjazva ültek helyükön a parancsnoki modulban a Saturn IB rakéta tetején. Küldetésük ezen új űrhajó tesztelése lett volna Föld körüli pályán. Az összes, jövőbeli Apollo legénység ezen kapszulára támaszkodott.
Gus Grissom igazi helybéli hős volt, egyike azon hét, eredeti Mercury asztronautának, akiket 1959-ben választottak ki. Második szuborbitális Mercury-repülését 1961-ben végezte el, majd 1965-ben a Gemini 3 fedélzetén repülhetett. Ed White-ot 1962-ben választották ki asztronautaként. A NASA első űrsétálójaként szerzett hírnevet az 1965-ös Gemini 4 küldetés során. Roger Chaffee-t 1963-ban választották ki. Az Apollo 1 volt első küldetése.
Este 6.31-kor azonban tragédia történt. A jármű kétszer megrázkódott és megszólalt a tűzjelző a kapszula belsejében. A kilövőállás személyzete igyekezett időben elérni a kapszulát, ám mindössze hat perccel a belső ajtó kinyitása után már késő volt. Mindhárom asztronauta meghalt a szén-monoxid és még két másik, a tűz generálta mérgező gáz belélegzése miatt. A baleset vizsgálata felfedte, hogy azt elektromos rövidzárlat okozta, amelyet a legénységi kabin magas oxigéntartalma táplált. A vizsgálat után jelentős átalakításokra került sor, hogy az Apollo űrhajókat az elkövetkező Hold-missziók céljából biztonságosabbá tegyék.
A Challenger tragédiája
A Challenger űrsiklót a brit haditengerészet HMS Challenger hajója után nevezték el, mely az 1870-es években szelte az Atlanti-, és Csendes-óceánokat. Az űrsikló szállította az Apollo 17 holdmodult is. Történelmi elődjeihez hasonlóan, a Challenger és legénységei jelentős tudományos felfedezéseket végeztek az űrkutatás szellemében.
Az űrsikló első repülésére – STS-6 küldetés – 1983. április 4-én került sor. Ezen misszió során hajtották végre az űrsikló-program első űrsétáját, valamint az első műhold felbocsátását. A siklón repült az űrbe az első női asztronauta – Sally Ride az STS-7 küldetés során-, és a Challenger volt az első űrsikló, mely két amerikai női asztronautát vitt fel. A Challenger volt az első űrsikló, mely a Kennedy Űrközpontban landolt, felvitte a Spacelab 2-őt és 3-at, valamint az első német fejlesztésű Spacelab-et is. Számos tudományos kísérletet végeztek legénségyei.
A Challenger azonban tragikus véget ért. 1986. január 28-ának kivételesen hideg reggelén, 73 másodperccel a kilövés után, az űrsikló tömítéseinek hiányosságai a kilövőrakétákon azt eredményezte, hogy a forró, kipufogott gáz begyújtsa a Challenger folyékony üzemanyagtartályát, ezzel hatalmas robbanást idézett elő, mely darabjaira tépte az űrhajót. Mind a hét asztronauta – Dick Scobee, Michael Smith, Ellison Onizuka, Judith Resnik, Ron McNair, Greg Jarvis és Christa McAuliffe – meghalt. A sikló alkatrészeit átalakították, a kilövési folyamatot. pedig módosították.
A Columbia
A Columbia az első NASA űrsikló volt. Az űrhajót 1979 márciusában szállították a Kennedy Űrközpontba. A Columbia kezdte meg az űrsikló-programot, amikor 1981. április 12-én felemelkedett a kilövőkomplexum A kilövőállomásáról. A Columbia többek között 1991 júniusában kivitelezte az első emberes Spacelab-küldetést, melynek célja a humán egészségügyi kutatás volt.
A Columbia legénysége 2003. február elsején mindössze 16 percnyire volt a leszállópályától, amikor az irányítóközpont elvesztette velük a kapcsolatot. Egy habdarab vált le a külső üzemanyagtartályról, mely lyukat ütött a bal szárny belépőélébe, mely miatt a forró gázok bejutottak a gép testébe és darabokra szaggatták azt. A hét asztronauta – Rick Husband, William McCool, Michael Anderson, David Brown, Kalpana Chawla, Laurel Clark és az izraeli Ilan Ramon meghalt. A sikló üzemanyagtartályát átalakították, és új eljárásokat biztosítanak a legénységnek a hibák megfigyelésére és javítására.
A családok és barátok kisebb csoportja január 25-én tartott megemlékezést a 34-es kilövőállásnál. A NASA minden januárban megemlékezik elhunyt hőseiről, az Apollo 1, a Challenger és a Columbia legénységéről, és mindazokról, akik életüket adták a felfedezés és űrkutatás során.
hirado.hu/NASA
