2007.01.23., 2007. évfolyam, 3. szám
szerz: Nádas Sándor forrs: 168ra
cimkk: ajánló, könyv, Rudolf trónörökös, történelem
Szegény Rudolf és az ő titokzatos mayerlingi tragédiája újra meg újra témául szolgál történészeknek, szaglászóknak, musicalszerzőknek, magándetektíveknek, íróknak, olvasóknak.
Most legújabban egy amerikainak. Ősei a Császárvárosból vándoroltak át a nagy vízen túlra. Személyes érintettségből is ír tehát. Tegyük hozzá: nehéz ám ellenállnia ama évek varázsának, amelyekben egymás mellett élt a Monarchiában Brahms, Bruckner, ifj. Johann Strauss, Schönberg, Mahler, Freud, Schnitzler, Klimt, Herzl és a többi (zseni). Frederic Morton kiválaszt ebből az időmetszetből tíz, eseményekben gazdag hónapnyit, ebben mozgatja a fő- és mellékszereplőket, felvázolva Bécs művészi és politikai életének folyását. S felleltározva az olykor kétes, egymással is ellentétes hozadékot: az operettet, a pszichoanalízist és az antiszemitizmust.
E tíz hónapnak, amelyben a huszadik század is kezd kivajúdni, fő eseménye a trónörökös öngyilkossága. A történetnek az a vége, hogy majd három hónap múltán, 1889. április 20-án, nagyszombaton, míg Bruckner orgonálta az udvari kápolnában (néhány lépésre Rudolf egykori lakosztályától) Mozart Te Deumát, ezzel egy időben sírt fel Braunauban egy újszülött, a Hitler szülők Adolfja. (Ami nagyvonalú írói poénnak jó, előjelnek azonban rossz.)
Morton könyve kevés újdonságot tár fel, miközben elég bőbeszédű, és nem idegenkedik a giccses hatásoktól sem. Viszont szinte szemérmesen rejtegeti a szereplők szeplőit (betegségeiket, viszonyaikat, ordas bűneiket). A tragédia korábbi feldolgozói általában drasztikusabb hatásra törekedtek, szerzőnk azonban épp fordítva: a hangfogókat és a rózsaszínt részesíti előnyben.
Magyar vonatkozása kevés a történetnek, az viszont rejtély, hogy a hazai kiadásban miért nem javították a nyelvünket nem ismerő szerző nyilvánvaló elütéseit. (Lásd: a Nopcsa helyett a Nopsca, és Bernizcky báró is „czky”-t hordott eredetileg.)
(Frederic Morton: Nyugtalan ragyogás, Rudolf trónörökös és a Monarchia 1888-89. Fordította Bánki Vera. General Press Kiadó.)
