Infúzión

sofar, 2007. január 23. 03:35 JNA24 médiafigyelő, 168 Óra Add comments

2007.01.22., 2007. évfolyam, 3. szám

cimkk: egészségügy, Molnár Lajos, reformok, vélemény

Ezentúl az ember törött végtagot gipszeltetni vagy fogat húzatni a benzinkútra jár; a kórházakban megszüntetik az ágyakat, hogy multiplexmozikká, esetleg ipari parkokká alakítsák az ingatlanokat; fájdalomcsillapító felírásáért tízszeres hálapénzt kell fizetni a könyvelővé átképzendő orvosoknak, és egyáltalán: az összevont ágy-, vizit-, doboz- és hülyeségdíj százszorosát kell büntetőadóként leperkálnia annak, aki beteg merészel lenni.

Szerintem hétköznapi halandó körülbelül ennyit értett meg a mostanság dúló, egészségügyi reformnak titulált zűrzavarból. De hát annak se volt sokkal több esélye kihüvelyezni a bősz díszletátrendezés mélyebb értelmét, aki nagyon is törekedett azt megérteni. Jómagam például egyre kiábrándultabban és kedvetlenebbül figyelem a hazánkban pártpolitikai küzdelemnek nevezett céltalan öklelőzést, de amint az egészségügy átalakítása lett a téma, igyekeztem harmadik fület növeszteni, hogy egyetlen idevágó magyarázó szót el ne mulasszak. Hiszen mégiscsak az életünk a tét. De sokkal okosabb így se lettem.

Mintha nem lenne egészen pontosan tisztázott ennek a készülő reformnak az alapelve, s főként mintha azt nem értenék az egészségpolitika elszánt kirurgusai, hogy milyen társadalmi közegbe is akarják injektálni elképzeléseiket. Nálunk jó ideje az emberek többsége úgy hiszi, az egészségügyi ellátás az csak úgy terem, mint gyümölcs a fán, alanyi jogon jár, jószerével ingyen. Mivel a gyógyítás folyamatában közvetlenül nem jelennek meg az áruviszonyok, az emberek többségének fogalma sincs, hogy egy vizsgálat, kezelés olykor horribilis összegbe kerül. Így abban a koalíció egészségpolitikusainak feltétlenül igazuk van, hogy az embereket fel kell világosítani, az egészség drága dolog. Tudatosítani muszáj a páciensekben: az egészségügyi szolgáltatásnak is ára van. Olykor borsos. De mindezt talán nem baseballütővel kellene megkísérelni a polgárok fejébe verni.

Márpedig – mintha elakadt volna a tű a reformlemezen – a koalíció illetékesei unalomig ismételgetik a gazdaságosság meg a költséghatékonyság bűvszavait. Mintha tökgyalugyártásról és -eladásról volna szó. S hoznak is eme „elképzelésekhez” illeszkedő intézkedéseket, például azt, hogy megszüntetik a háziorvosok infrastruktúra-karbantartásra és -fejlesztésre fordítható keretét, mondván: hat év elég volt a dőzsölésre. S még az is lehet, hogy a bürokratáknak igazuk van. Csak kérdés: informálták-e az orvosokat a várható kilátásokról hat évvel ezelőtt. És sorolhatnánk még a törvénytervezeteket, amelyek talán javítanak az OEP állapotán, de a betegekén nemigen.

Alig van fontosabb feladat az egészségügyi rendszer gazdasági ésszerűsítésénél, csak éppen – az eddigi tapasztalat szerint – a koalíció bürokratái ezt olyan érzékenységgel viszik végbe, mintha Hasfelmetsző Jack operálna a nőgyógyászaton. S mindez annál inkább visszaüt, mert az emberek a gyógyításra mint valamiféle misztikus cselekedetre áhítattal tekintenek. „Megvásárolni” egy orvosi szolgáltatást az nem ugyanaz, mint bemenni a boltba cipőt vagy falazótéglát venni.

Megint más kérdés, hogy sok esetben éppen az orvoslás humanista jellegéből adódó tekintélyt cinikusan kihasználva termelnek orbitális extraprofitot az egészségügy jó néhány ágazatában. S megint más, hogy pontosan a gyógyítás e speciális jellegére hivatkozva szajkózza például a Fidesz a maga hihetetlenül hazug és demagóg szólamait arról, hogy az egészségügy nem üzlet. Egy fenét nem. Csak éppen a koalíció erői alkalmatlanok arra, hogy a rendszer eme sajátosságait megvilágítva érveljenek a gazdasági ésszerűsítés szükségessége mellett, de úgy, hogy egyúttal szem előtt tartják az ágazat speciális jellegét. Illetve azt a sajátos meggyőződést, amely a közvéleményben a gyógyítás társadalmi szerepéről él. Ehelyett csak azt tudják mondani, hogy ágyszámcsökkentés.

Nem csoda, ha az emberek többsége agyérgörcsöt kap az egészségügyben zajló izétől. Fájdalomcsillapítót íratni meg mehet az orvoshoz. Ami logikus is azok után, hogy a vizitdíj bevezetését részint azzal indokolták: a magyar eddig úgy járt a rendelőbe, mintha csak diszkóba – szórakozásból. Ekkora bohócot józan bürokrata még uniós előírás kedvéért sem csinálhat magából.

A reformbuzgalmároknak lassan, megfontoltan sikerült ennen hitelüket olyannyira amortizálni, hogy ágyszámcsökkentés és kórházbezárás ügyében szinte senki sem fogadta el javaslataikat: sem a szakmai körök, sem a politika, sem a társadalom. Pedig ha elejét akarják venni az egészségügyben zajló elképesztő pazarlásnak, akkor az ellátást s annak finanszírozását a tényleges igényekhez kell szabni. Teljesen indokolt tehát az ágyszám-racionalizálási terv: nehogy már mindannyiunk adója bánja azt, ha a belgyógyászaton parkoltatják a teherré vált nagymamát. Nem beszélve a kizárólag az ágyfenntartás céljait szolgáló fantompáciensek „ellátásának” költségeiről.

Csak éppen ennyire kardinális és indokolt intézkedés kapcsán a reformlobbi körülbelül akkora érzékenységet és kompetenciát tanúsít, mint a Főnéni a Száll a kakukk fészkére című filmben. S most nem is a legendásan amatőr kormányzati kommunikációra gondolok (bár az sem mellékes, hogy a derék reformerek még arról sem igen tudták meggyőzni a publikumot, hogy nem puszta kedvtelésből, a betegekkel való tudatos kiszúrás okán variálnak a kórházi ágyakkal). Inkább az itt a gond, hogy a szakmai szervezeteknek áll égnek a hajuk, és deklarálják elfogadhatatlannak a tervezetet.

Ráadásul most már kirobbant a koalíción belüli politikai konfliktus is, hiszen a szocik azzal vádolták meg a szadeszes Molnár Lajost, hogy felrúgta az ágyszámcsökkentés ügyében kiizzadt előzetes megállapodást. Mások meg persze azt állítják: éppen ez a megállapodás volt törvényellenes. A laikus pedig képtelen kiigazodni a perpatvarban. Azt viszont látja, hogy Molnár Lajost közben már saját párttársa is kioktatja, más kollégái viszont gyakják a szocikat, akik meg egyfolytában szapulják a minisztert: jó kis káosz, aminek következtében persze végül magát az egészségügyi reformot kötik majd infúzióra.

Zűrzavar a köbön – átlagember számára körülbelül így csapódik le a nyilvánosságban a nagy reformbuzgalom.

Úgy tetszik, Molnár Lajos és Kóka János (maga is orvos!) elég jó hatékonysággal amputálja az SZDSZ megmaradt csápjait, amelyekkel a társadalom felé tapogatózna. (Kókának külön dicséret, amiért sikerült a minap szirupként folynia az egyik gügyetévéből – nyilván így lehet liberális szavazókat toborozni.) Fájjon ez a párt híveinek, mondhatnánk első nekifutásra, csak hát többről van itt szó. Lassan ugyanis sikerül az egészségügy átalakításának célját tökéletesen lejáratni, a reformból meg szitokszót faragni.

Márpedig a miniszterelnök többször is hangsúlyozta, hogy e koalíció kormányzásának célja és értelme, hogy az ország előtt álló elodázhatatlan reformokat sikeresen végrehajtsa.

Hát, ha az egészségügyben eddig történtekre tekintünk, reformügyben a koalíció finoman szólva nem igazán áll nyerésre. Kevésbé finoman: ekkora káoszt azért a Fidesz is tudott volna teremteni.

Szóljon hozzá! Ugrás a teljes fórumhoz

Az téma címe: Infúzión

A hozzászóláshoz, kérjük, lépjen be!

orion22.2 2007.01.22. 14:06 [9]

ugyanott tartunk: a százmilliárdok elég nagy része hitel. az meg nincs, mert nem adnak

Előzmény: Csülök [8] 2007.01.22. 13:57

Csülök 2007.01.22. 13:57 [8]

Ma is százmilliárdokat költ Magyarország az egészségügyre! Bőven van miből jobbat csinálni, ha jó irányba változtatunk.

Előzmény: orion22.2 [7] 2007.01.22. 13:50

orion22.2 2007.01.22. 13:50 [7]

a töméntelen pénz hitel, ami elfogyott.

két romos kórház helyett meg lesz egy romos, mert egy újra nincs pénz

Előzmény: Csülök [6] 2007.01.22. 13:36

Csülök 2007.01.22. 13:36 [6]

Szerinted.

Az átalakítás célja a töméntelen pénz követhetőbb, koncentráltabb elosztása, ezáltal az ellátás minőségének javítása. Két romos, lepukkadt kórháznál sokkal hatékonyabb és értelmesebb fenntartani egy, legalább elfogadható felszereltségűt.

Előzmény: orion22.2 [5] 2007.01.22. 13:19

orion22.2 2007.01.22. 13:19 [5]

csak itt nem arról van szó hogy jobb lesz, hanem hogy olcsóbb. nagy különbség

Előzmény: Botond [3] 2007.01.22. 12:34

Feliratkozás a hírlevélre

168óra rádió

Redakció

Árulás a jobboldalon?

2007.01.19.

Közvetlen kapcsolat

A reumatológia jövője

2007.01.18.