2007. január 15. (8. oldal)
Újra mozgásba hozná a Fehér Ház a közel-keleti békefolyamatot – ez világlik ki Condoleezza Rice térségben tett körutazásából, ám az Irakkal kapcsolatos új stratégia hiányosságai fényében aligha járhat sikerrel. Washington és vezető diplomatája ugyanis a reálpolitikai tapasztalatokat tükröző Baker-Hamilton-jelentés ajánlásaival szemben sem hajlandó bevonni Iránt és Szíriát a folyamatba. Azt a két országot, amelyeket paradox módon éppen Iraknak az amerikaiak részéről történt megszállása, regionális tényezőként való kiiktatása erősített meg annyira, hogy nélkülük ma már nemcsak a térség demokratikus átrendeződése elképzelhetetlen, hanem a békés mindennapok sem. Az elmúlt három év elhibázott iraki stratégiája, illetve a Bush-kormányzat egyoldalú Izrael-barátsága miatt Teherán ma már ott tart, hogy élvezettel nézi a megszállók vergődését Irakban (mondhatni abban érdekelt, hogy bennragadva tovább gyengüljenek), de elérte azt is, hogy védencei Libanonban megleckéztették a zsidó állam amúgy legyőzhetetlennek hitt hadseregét.
Szakértők szerint azért lehetetlen a „gonosz tengelyéhez” sorolt Damaszkusz és Teherán bevonása, mert az a Bush-kormányzat teljes kudarcának beismerését jelentené; a fokozódó iraki és amerikai veszteségeket, az amerikai diplomácia veszélyesen szűkülő manőverezési terét figyelembe véve azonban mindez egyre inkább belterjes, rövidlátó dacpolitikának tűnik, amely már nemcsak a nagyhatalom 2001-es stratégiai célkitűzéseit, hanem meglévő pozícióit is veszélyezteti.
