Robert Redeker francia filozófiatanár nem bánta meg az iszlámot támadó sorait. Ezután kutatóként tevékenykedik majd.
Robert Redeker francia filozófiatanár, akit muzulmán szélsőségesek tavaly halálosan megfenyegettek az iszlámot szenvedélyesen támadó cikke miatt, szombaton bejelentette, hogy visszavonul az iskolai tanítástól.
A France Info rádiónak úgy nyilatkozott, hogy a jövőben a CNRS nemzeti tudományos kutatóközpontban folytatja pályafutását és erről már Gilles de Robien oktatási miniszterrel is egyeztetett. Az 52 éves Redeker telefonrögzítőjét és elektronikus postafiókját azután áraszották el a halálos fenyegetések, hogy megjelent az iszlámot indulatosan támadó cikke a Le Figaro párizsi napilap egy tavaly szeptemberi számában, amelyet még aznap betiltottak Tunéziában és Egyiptomban.
Durva szavak, durva reakciók
Írásában a középiskolai tanár a gyűlölet és a „hihetetlen erőszak” könyvének nevezte a Koránt, Mohamed prófétát „könyörtelen hadúrnak, fosztogatónak, zsidók hóhérjának” festette le, kipellengérezve többnejűségét is, az iszlám vallásról pedig úgy vélekedett, hogy „magasztalja az erőszakot és a gyűlöletet”.
A cikk megjelenése után rázúduló fenyegetések hatására feladta addigi gimnáziumi állását egy Toulouse melletti településen, és azóta fegyveres rendőri védelem alatt, rejtekhelyeken él családjával együtt.
A hónap elején rendőrségi berkekből kiszivárgott, hogy Marokkóban letartóztattak egy férfit, akiről azt gyanítják, hogy másokat bujtogatott Redeker meggyilkolására. Októberben rendőrkézre került Orleans-ban egy muzulmán fiatalember is, aki nagy valószínűség szerint halálos fenyegetést tartalmazó e-mailekkel bombázta a tanárt.
Redeker mindezek ellenére kitart a cikkben foglalt állításai mellett, és a szombati interjúban is leszögezte: nem bánt meg semmit sem. „Nem hiszem, hogy az ember megbánhat valamit, amit teljes becsülettel és őszinteséggel vetett papírra” – hangsúlyozta a rádióban.
Franciaország vezető politikusai és a Francia Muzulmán Tanács elnöke elítélte a halálos fenyegetéseket. A francia értelmiség kezdetben nagyon óvatosan viszonyult ahhoz a tényhez, hogy Redeker cikkében szélsőjobboldali szólamok köszöntek vissza, de később felsorakozott ügye mögött a szólásszabadság védelmére hivatkozva.
