Sokan rehabilitálnák a szlovák háborús bűnöst
2007. január 11. (10. oldal)
Neszméri Sándor
Akárcsak a múlt század kilencvenes éveinek közepén, újra téma Szlovákiában a II. világháborús szlovák állam jellege és vezetőjének, a háborús bűnösként kivégzett Jozef Tisónak a rehabilitálása. Erre ezúttal Ján Sokol érsek, a Pozsony-Nagyszombat Egyházmegye püspöke tett kísérletet, aki az egyik hírtelevíziónak nyilatkozva arra a kérdésre, hogy támogatná-e a volt pap-államfő boldoggá nyilvánítását, úgy válaszolt: tiszteli Tisót, „mert jólétet teremtett, amely igen magas színvonalú volt”.
Sokol megnyilatkozására – amely nem volt egyedi, az érsek már 2005-ben részt vett a háborús szlovák állam megalakítására emlékező ünnepen, majd Milan Durica történész könyvének bemutatóján, aki gyakorlatilag tagadja a „szlovákiai holokausztot”, és dicsőíti Jozef Tisót – előbb csak a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központja, majd a Roma Polgári Társulások Szövetsége reagált. Emlékeztettek arra, hogy Tiso idején közel nyolcvanezer zsidót és romát vittek haláltáborokba Szlovákiából; az első „szállítmány Poprádról indult ezer zsidó lánynyal még 1942-ben”, s a szlovák zsidó kódexet a kortárs lapok azzal a felcímmel hozták nyilvánosságra, hogy „szigorúbb a német zsidótörvényeknél is”. A romák még arra is rámutattak, hogy a munkatáborokon kívül nekik tilos volt használni a tömegközlekedést, nem látogathattak vendéglőket és egyéb nyilvános helyeket, ezért tiltakoznak Sokol érsek „kritikátlan megnyilvánulása ellen”.
A szlovák katolikus egyház vezetői azonban nem voltak hajlandók elhatárolódni az érsek szavaitól, aminek következtében több elemző is arra a következtetésre jutott, hogy „Sokol nem saját nézetét, hanem az egész katolikus egyházét képviseli”, s rámutattak arra is, hogy a „katolikus egyház soha nem határolódott el Tisótól”, s gyakorlatilag az egykori elnök „rehabilitálását végzi” (Peter Weiss politológus, Sme napilap). Végül politikai botrány lett a vitából, mert Anna Belousová, a Szlovák Nemzeti Párt és a szlovák parlament alelnöke is kijelentette: a szlovák állam és Tiso nem volt fasiszta, s felszólította az egyházat, hogy foglaljon állást (nyilván ilyen szellemben). Gyakorlatilag ez váltotta Fico kormányfőnek és Caplovic miniszterelnök-helyettesnek a nyilatkozatát, amelyben leszögezik, hogy a Tiso-féle szlovák állam idején totalitarizmus volt, a fasiszta ideológia alapján fajüldözés zajlott az országban, amiért személyesen Tiso is felelős. Hogy a koalíción belül miként zárul a vita, nehéz megjósolni, de attól, hogy a vitába a többi szlovák párt egyáltalán nem kapcsolódott be, rossz szájíze lehet a külső szemlélőnek.
