Forrás: Index

Király András

A szép Ségolène Royal és a sármos Nicolas Sarkozy között választhatnak a franciák, akik mindkettejükre félelemmel vegyes rajongással tekintenek. A nagyapák után vagy egy hiperaktív modernizáló, vagy egy pusztán nőként is a múlttal való szakítást jelképező, de egyelőre program nélküli politikus kerülhet. A kiélezett küzdelmet apró véletlenek dönthetik el.

Nicolas Sarkozy tarolt a jobboldali kormánypárt, a Szövetség a Népi Többségért (UMP) elnökjelölt-választásán. Az eredmény persze nem meglepetés, az energikus belügyminiszter végül kihívó nélkül indult a szavazáson. A chiracisták visszahúzódása létfontosságú lehet az április-májusi elnökválasztáson, amit máris minden elemző történelmi jelentőségűnek tart.

Nem lesz új nagypapája az országnak

Annyiban ez már biztosan igaz, hogy a franciák most szigorú nagypapafigurák – mint amilyen Gaulle, Giscard-d”Estagna, Mitternad és Chirac volt – helyett két olyan politikus közül választhatnak, akikhez konkrétan vonzódnak. A szorító jobboldali sarkában a kemény macho, Nicolas Sarkozy, a bal sarkában a vonzó, nőiességét fegyverként használó Ségolène Royal száll harcba.

Az ütközet valószínűleg epikus lesz. Az 52 éves Sarkozy, aki már húszéves korában a nagypolitikai porondra lépett, 2002-ben robbant be újra a köztudatba. Hamarosan beigazolta, hogy munkamániás, megszállott, kemény fellépésű politikus, a franciák pedig azóta is félelemmel vegyes elragadtatással tekintenek mindent elsöprő aktivizmusára. Elnöki vágyait egy percig sem titkolta, az UMP vezetzését – azaz a választási győzelemhez nélkülözhetetlen szavazógépezet irányítását – már 2004 decemberében megszerezte.

Az eltelt időszakban kivédte egykori tanítómestere, Jacques Chirac támadásait, pedig Chirac – akit még 1995-ben sértett vérig, amikor helyette Edouard Balladurt támogatta az elnökválasztáson – folyamatosan saját utódjelöltjeit ajánlgatta elnöknek, sőt, saját újbóli indulását is lebegtette. Azaz, elvileg még mindig lebegteti, hivatalosan nem jelentette be, hogy nem indul.

Megtalálták a nőt

Márpedig, ha akár Chirac, akár valamelyik kedvence – Michelle Alliot-Marie védelmi miniszter vagy Dominique de Villepin belügyminiszter – mégis elindul, Sarkozy nagy bajba kerülhet. Mert ugyan 2006 közepéig egyértelműnek tűnt, hogy csak Sarkozy nyerhet, azóta az európai alkotmány körüli vitákban széttagozódott szocialisták egy táborba szerveződve esélyes – mi több, a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint Sarkozynél is esélyesebb – jelöltet találtak.

Ségolène Royalt, aki a közép felé nyitva próbálja legyőzni Sarkozyt. Royalt a franciák ugyanakkora rajongással fogadták, mint Sarkozyt, hiszen az az erősen férfiközpontú francia politikában merőben szokatlan, hogy egy nő induljon az elnökségért. A rajognásba itt is félelem és fanyalgás keveredik.

Míg Sarkozyvel szemben a legfőbb kifogás, hogy talán túlzottan is energikusan akar szakítani a francia közelmúlttal – Sarkozy is érzékelte a veszélyt, eddig jelszavát, a szakítást a békés jelzővel egészítette ki – Royal szemére azt szokták vetni a fanyalgók, hogy nőségén kívül nincs kikristályosodott programja, sem igazi nagypolitikai tapasztalata.

Rend helyett érzékenységet

Mégis, a legutóbbi elemzések és kutatások inkább Royal javára látszanak billenteni a mérleget. Sarkozy – aki Franciaországon büszkén vallja magát liberálisnak, és ez gazdaságpolitikájára igaz is – eddig keménykezű beügyminiszterként szerezte magának a legtöbb hívet. A BVA közvélemény-kutató felmérése szerint azonban 2002-vel szemben 2007-ben már nem a közbiztonság a választókat leginkább érdeklő téma.

A franciákat a BVA felmérése szerint első- és másodsorban a szegénység és a gazdaságpolitika kérdései izgatják. Ezekben az ügyekben pedig Sarkozy nem áll túl jól. Gazdaságpolitikában neoliberális nézeteket vall, nem véletlenül szokta ezeket elhallgatni a korporativista, a jóléti modellt kedvelő Franciaországban. A szegényeket pedig a 2005-es zavargások idején haragíthatta magára, amikor a külvárosi szegénynegyedek, a banlieuk lázongó fiataljait csőcseléknek bélyegezte.

A banlieuk népével szemben Royal sem volt visszafogottabb, egy nyáron kiszivárgott beszédében a zavargásra hajlamos fiatalok katonai tanintézményekbe küldését tartotta a legjobb megoldásnak.

Szegényreklám gazdagoknak

Mostanában mindkét jelölt kedveskedni próbál a hagyományosan nem túl aktív szegényrétegeknek. Royal az egyik legnépszerűbb rapper, Cali segítségével buzdít szavazásra, Sarkozy pedig személyesen biztosította a külvárosi fiatalokat arról, hogy őket is franciáknak tartja, akik ráadásul a többieknél több segítségre szorulnak.

„Olyan ez, amikor 25 éves lányokkal reklámozzák a középkorú nőknek szánt kozmetikumokat” – jellemezte Sarkozy külvárosi kampányát a Reutersnek Gael Sliman, a BVA elemzője. Szerinte ugyanis Sarkozy inkább a középosztály felé bizonyítaná szociális elkötelezettségét, hiszen arra kevés esélye van, hogy a „csőcselék” megbocsásson neki. A CIDEM nevű, a választói aktivitás növelésén dolgozó civil szervezet kutatásai szerint Sarkozy taktikája kifizetődő lehet, mert bár a banlieukben nőtt valamennyit az aktivitás, de az újonnan regisztrált szavazók száma nem éri el a három százalékot, ami felett az elemzők szerint ténylegesen változhatna a szavazás végeredménye.

Márpedig Sarkozynek szüksége van a jó pontokra. Ugyan az elvileg erénynek tűnik, hogy az egyelőre részleteiben ismeretlen elképzelésekkel nekifutó Ségolène Royallal szemben neki kiforrott programja van, elképzelései nem kis riadalmat okozhatnak a jóléti állam állóvizébe beleszokott, beleunt franciák körében.

Együtt érez a szélsőségesekkel

Vasárnapi programbeszédében Sarkozy éppen ezért a reformlendület és az érzékenység között próbált egyensúlyozni. „Nem vagyok konzervatív” – jelentette ki például a Los Angeles Times helyszíni tudósítása szerint, hozzátéve, hogy „kreatív és innovatív” elképzeléseivel azokat is meg akarja nyerni, akik eddig a szélsőségesekre szavaztak. „Nem osztom szélsőslges nézeteiket, de osztom a kétségbeesésüket” – jelentette ki.

Sarkozy rá is játszhat az outsider imidzsére. A háború után Franciaországba emigrált, magyarságát inkább átoknak, mint áldásnak érző apától és görög-zsidó anyától származó Sarkozy sosem volt része a francia politikai elittnek, az Ecole Nationale d”Administrationon végzett éraque-oknak. Pechjére Ségolène Royal legalább ennyire kívülálló. A választás tehát valószínűleg nem ezen, hanem apró nüanszokon fog eldőlni.

Azon, hogy mennyire rémíti meg a franciákat Sarkozy lenyűgöző hiperaktivitása. Azon, hogy vissza tudja-e fogni machoságát a nőségét hatásosan használó Royallal szemben. Azon, hogy a chiracista tábor tényleg visszavonul-e a jobboldal győzelme érdekében. Illetve azon is, hogy Royal kap-e a baloldalról kihívót.

Szoros verseny

Meg persze Jean-Marie le Penen és a szélsőjobboldali szavazókon is. Az Ifop közvélemény-kutató legfrisebb felmérése szerint a Sarkozy által is megcélzott szélsőjobboldali választók örök kedvence 12 százalékon áll, ami a szélsőjobbosok rejtőzködése miatt veszélyesen magas arány. Le Pen a 2002-es választásokon három hónappal a választás előtt 6 százalékon állt, végül 19 százaléknyi szavazattal meglepetésre kiütötte a második körből a szocialista jelöltet, Lionel Jospin kormányfőt. Ségolène Royal pedig a baloldali környezetvédő, Nicolas Hulot miatt aggódhat. Bár a politikus még be sem jelentette indulását, a felmérések szerint máris 11 százalékon áll. Royaltól az első fordulóban a Franciaországban aktív kommunisták és trockisták rabolhatnak még szavazatokat, Sarkozytől pedig a kisebbik jobboldali párt, az UDF vezetője François Bayrou rabolhat még szavazatokat. Bayrou a mérések szerint tíz százalékon áll. Ráadásul Bayrou szavazóinak egy része biztos nem áll a második forduóban a konzervatív liberális politikusnál jobboldalibbnak tartott Sarkozy mellé.

Az Ipof adatai szerint a teljes elnökjelölti mezőnyt Ségolène Royal vezeti 27 százalékkal, sarkozy 25 százalékkal a második, le Pen 12 százalékon, Nicolas Hulot 11 százalékon, François Bayrou 10 százalékon áll. A második fordulóba ezek szerint Royal és Sarkozy kerülne, és a január 5-én készített felmérés szerint Royal 50,5 százalékkal nyerne.

Comments are closed.