Korlátozott szankciókat léptetett életbe az ENSZ Irán ellen atomprogramja miatt. Eközben megcsappanni látszik Mahmúd Ahmadinedzsád ultrakonzervatív elnök hazai támogatottsága.
Először fordult elő Iránban az 1979-es iszlamista forradalom óta, hogy a parlament felett álló Őrök Tanácsa öt perc alatt hagyott jóvá egy törvényt. A szokatlan sietség oka, hogy a képviselők által december utolsó napjaiban megszavazott rendelkezés arra kötelezi a kormányt: vizsgálja felül együttműködését a bécsi Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (IAEA), és gyorsítsa fel az ország nukleáris kutatásait. A konzervatív többségű parlament nyilván így akart üzenni a világnak, hogy Irán tántoríthatatlanul folytatja atomprogramját, jóllehet az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) pár nappal korábban szankciókat léptetett életbe Teheránnal szemben a vitatott nukleáris kutatások miatt.
Az egyhangúan elfogadott BT-határozat követeli Irántól, hogy állítsa le az urándúsítással kapcsolatos kísérleteit, és vessen véget valamennyi, atomfegyver készítésére szolgáló fejlesztésének. Az orosz és a kínai vétó elkerülése végett a szankciók az urándúsítással kapcsolatos anyagok és technológiák, nehézvizes reaktorok, valamint a ballisztikus rakétarendszerek kereskedelmi tilalmára korlátozódnak. A határozat egyúttal elrendelte 12 iráni személy és tíz szervezet, illetve vállalat külföldi számláinak a befagyasztását.
Nyilvánvaló, hogy az atomprogramját lényegében saját erőből megvalósító Iránt nem fogja igazán érzékenyen érinteni az ENSZ fellépése. A határozat azonban jelzi, a BT tagjai nem bíznak abban, hogy az iráni atomprogram kizárólag békés célokat szolgál. Teherán eddig elutasított mindenféle, az urándúsítás leállításáért cserébe felajánlott gazdasági és műszaki segítséget, tavaly februárban pedig felmondta az atomsorompó-egyezmény azonnali ellenőrzéseket is lehetővé tevő kiegészítő jegyzőkönyvét, miután az atomenergia-ügynökség a BT elé utalta Irán ügyét.
Teherán ragaszkodik ahhoz a jogához, hogy uránt dúsítson. A nemzetközi közösséggel újfent dacolva a minap bejelentette: 3 ezer centrifugát helyez üzembe a Natanzban lévő kutatóbázison. Jelenleg két, 164 centrifugából álló lánc működik, az ipari méretű urándúsítás révén azonban Irán már nemcsak a Buserben – egy 800 millió dolláros orosz beruházás keretében – épülő erőmű könnyűvizes reaktorait tudná fűtőanyaggal ellátni, hanem képes lenne bombatisztaságú hasadó anyag előállítására is. Az egyre inkább állóháborúnak tűnő vitában Teherán azt is megpendítette: leállítja az olajexportot.
A világ negyedik legnagyobb kőolajtermelője azonban valószínűleg kétszer is megfontolja, hogy bevesse-e az olajfegyvert. Állami bevételeinek majd 80 százaléka ugyanis az energetikai ágazatból származik, és Mahmúd Ahmadinedzsád elnök populista politikájának gazdasági hátterét is az olaj biztosítja. Az ultrakonzervatív elnököt tavaly főként azzal az ígéretével választották meg, hogy az olajjövedelmeket igazságosabban osztják szét, és több jut majd a szegényeknek. A kormány azonban a jelek szerint nem csupán a befolyó pénzekből, hanem a dollártartalékokból is osztogat. Ez viszont felpörgette az inflációt, ami leginkább a szegényeket sújtja, így az ígért jótéteményből egyelőre keveset érzékelnek.
A gazdasági reformok elodázása azért is veszélyes lehet, mert – mint az amerikai Johns Hopkins Egyetem egy minapi tanulmánya írja – nyolc év múlva Iránnak nem lesz exportálni való olaja, és öt éven belül az olajeladások a jelenlegi szintnek kevesebb mint a felére csökkenhetnek. Ennek két oka van: a beruházások hiánya és a technológiai lemaradás miatt csökken a termelés, miközben rohamosan nő a 70 milliós ország saját olaj- és energiafogyasztása. Az amerikai kutatás ezért nem tartja kizártnak, hogy Iránnak valóban szüksége van a nukleáris energiára.
Az atomkártyát Ahmadinedzsád a bel- és a külpolitikában egyaránt kijátssza. A program határokon belül a nemzeti büszkeség jelképe lett, és úgy tűnik, az elnök országa elszigetelődését sem bánja a saját dúsítású uránért cserébe. Márpedig Ahmadinedzsád megkapta első komoly figyelmeztetését: a december közepén tartott önkormányzati választásokon újra teret nyertek az utóbbi évek konzervatív fordulata során szinte eltűnt mérsékelt erők. A legbeszédesebb a teheráni szavazás volt, a még mindig nem végleges eredmények szerint a 15 fős tanácsba Ahmadinedzsád listájáról a korábbi 14 helyett mindössze hárman jutottak be. Kevésbé konzervatív riválisa, Mohamed Kalibaf teheráni polgármester hívei 8 helyet szereztek, míg a legutóbbi, 2003-as választáson kiszorult reformistáké lett a maradék négy szék.
Az önkormányzatokkal együtt választották meg a teológusokból álló, 86 fős Szakértők Gyűlését, amely felügyeli, megválasztja, de menesztheti is a végső hatalom letéteményesét, a legfőbb vallási vezetőt. A politikai hangulatváltozásról sokat elárul, hogy a tavalyi elnökválasztáson Ahmadinedzsáddal szemben alulmaradt pragmatista Akbar Hasemi Rafszandzsáni korábbi elnök majdnem kétszer annyi szavazattal jutott be a testületbe, mint az államfő szellemi mentorának tartott Mohamed Taki Meszbah-Jazdi, aki a Nyugattól való teljes eltávolodás híve. Az utóbbi számos pártfogoltja pedig ki is esett a Szakértők Gyűléséből.
Ahmadinedzsád Nyugat- és Izrael-ellenes retorikája azonban elemzők szerint aligha változik, hiszen a Szakértők Gyűlése nem avatkozik be a napi ügyekbe. Ráadásul Ali Khamenei legfőbb vallási vezető még örülhet is a kiegyenlített erőviszonyoknak. A konzervatívnak elkönyvelt Khamenei – akit Ruhollah Khomeini, az 1979-es forradalom atyja 1989-es halála után választottak meg – eddig ügyesen lavírozott a reformokat sürgető liberálisok és a konzervatívok között. Az utóbbiak megosztottsága pedig szintén kedvező a számára, hiszen gyengítheti a nép körében még népszerű Ahmadinedzsádot.
Annyi azonban bizonyos, hogy a magukhoz térő reformerők szava is megint hallható lesz, amint azt az elnökkel szembeni első tüntető megmozdulás is jelezte alig pár nappal a választások után. Az iráni diákmozgalom fészkének számító Amir Kabir Egyetemen „Halál a diktátorra” kiáltással egyetemisták egy szűk csoportja félbeszakította Ahmadinedzsád beszédét, a zűrzavarban az elnök autókonvoja csak több koccanás után tudott távozni. Figyelemre méltó, hogy a Khamenei irányítása alatt álló állami média bő terjedelemben számolt be az incidensről.
A keményvonalas elnök hátországának első megingása éppen akkor következett be, amikor Irán térségbeli befolyása – Libanontól Szírián és Irakon át Afganisztánig – jelentősen megnőtt, regionális hegemóniára való törekvése pedig mind nyilvánvalóbb. Ráadásul az USA-ban komoly politikai erők javasolják Irak pacifikálása végett az Iránnal való párbeszédet. Mivel a korántsem monolitikus iráni politikában – a pártok hiánya miatt – jelentős szerepet játszanak a mullahok szinte állandóan változó szövetségei, nagy kérdés, hogy Ahmadinedzsád folytatja-e konfrontatív politikáját, vagy a jövőre esedékes parlamenti választás előtt kiegyezik a konzervatívok párbeszédre hajló mérsékelt szárnyával.
KERESZTES IMRE
