2006. december 29.
2006 a régészet jegyében telt a Múlt-koron, hiszen januárban rögtön a kínai Nagy Falat másoló rómaiakkal és Mezopotámia véres ostromának nyomaival fogadtuk olvasóinkat. Az év során aztán igyekeztünk beszámolni a jelentősebb hazai feltárásokról és kutatási eredményekről is, ám eközben a jelentős nemzetközi eseményeket sem hanyagoltuk el. Tartson velünk, és idézzük fel közösen 2006 legjelesebb ásatásainak eredményeit!
2006 elején őskori lelet nyomába eredtek a menorcai kutatók, akik szerint a szigeten szétszórt, T-formájú, rejtélyes emlékművek nagy valószínűséggel a gyógyítás helyszínei voltak. Bár később kiderült, hogy nem ez volt a világ legrégibb kultusza, mégsem lepte meg a brit kollégákat, akik egy 1440-es kéziratban találták meg saját kőkörük, a Stonehenge legrégibb ábrázolását. Erre hamarosan szükségük is lehet, hiszen Stonehenge bekerülhet a világ hét új csodája közé. Ha pedig ez megtörténik, nem árt felkötni a nadrágot, hiszen a druidák egykori otthona korábban hiába lehetett neolitikus település, ma már léghajóval kell kampányolni a kamionok ellen. Régen persze könnyebb volt az élet, hiszen aki gleccserrel szállította a köveket, az a trópusokon is megtalálta a megoldást erre a kérdésre. Az is lehet azonban, hogy az őskori munkások erejét a munka közben elfogyasztott joghurtok és sajtfélék növelték meg.
A kőkörök után bemutattuk a piramisépítés rejtelmeit, ahol egyesek betonhasználatra gyanakodnak, de ha ez mégsem így volt, akkor azt a járatokat jövőre végigkutató robot kideríti majd. Bárhogy is épültek a gúlák, a módszer bevált, hiszen a szakkarai piramis alig 5000 év után kezdett el repedezni. Az is lehetséges persze, hogy az építők a mai Bosznia területére utaztak, ahol a helyi Indiana Jones szerint még az egyiptomiaknál is magasabb piramisokat húzhattak fel. Nem meglepő hát, ha az UNESCO mindezt nehezen hiszi, mi pedig abban is kételkedünk, hogy Ukrajna piramisain a Napistennek áldoztak volna.
Kiderült az is, hogy a hálás utókor az építők emléke előtt tisztelegve csak annyira volt képes, hogy majdnem lerombolta az egészet, hogy aztán 200 év múlva majd egy üvepiramisért lelkesedjen. A mexikói utódok pedig hiába találtak egy rejtélyes kőtömböt, mégis egy komplett húsvéti körmenetet költöztettek az egyik épületre. Ennek fényében nem csoda, hogy maga Esőisten is elsiratta Mexikót, mert hiába védte egy hatalmas szörny 500 éven át uralkodójuk sírját.
Ókori szentélyeket kutatva idén számoltunk be róla, hogy egy olasz régész perui ásatási területét prekolumbiánus vallási központnak tartja, ahonnan a máig megfejtetlen Nazca-vonalak megrajzolását irányíthatták. Ezzel párhuzamosan Európában az etruszkok legfőbb és minden bizonnyal legnagyobb szentélyét fedezték fel olasz régészek az Umbria tartománybeli Orvieto város közelében. Bulgáriában egy ókori trák szentély megnyitása közben hatalmas kincslelet került elő, és azokat a helyi múzeumnak ajándékozták. Azt azonban a mai napig nem tudjuk, hogy milyen célt szolgáltak a kéroszi márványok. Lehetséges, hogy szakrális céllal alkották meg őket?
A templomi ásatások évében beszámoltunk Szent Pál sírjának bejelentéséről és a mellette talált tervrajzról is, ami persze eltörpül amellett, hogy az első keresztény templomot a frigyláda helyére építhették, nem messze a Közel-Kelet legrégibb városától. A Londonban talált leletek pedig „csupán” a város történetét írják újra, így ez messze nem olyan pikáns eset, mint a templomokban részegen orgiázó papok kalandjai. A régészek így azon sem lepődtek meg, ha valaki egy kicsit fojtogatta a leghíresebb ókori jósnőt, akit biztos nem fenyegetett az Athént elpusztító tífusz.
A múmiák évében először arról adtunk hírt, hogy 3000 éves mumifikálódott barlangászokat találtak Spanyolországban, akiket az sem vidított fel, hogy kiderült: nemzőképtelensége miatt taszították ki a sógorok leghíresebb múmiáját. Ötzi persze nem csüggedt, és Bolzanóba utazott híres barátaihoz, akik aztán később Ausztriában is kirándultak egyet. A szezon beindulásával a magyar múmiák sem bírták ki egy helyben, és előbb Vácról Budapestre utaztak, majd decemberben a tévébe is ellátogattak.
Peruban egy indián királynő tetovált múmiája került elő, ami persze messze nem vetekedhetett azzal a szenzációs bejelentéssel, miszerint megtalálták Tutanhamon péniszét. Az egyiptomi szakemberek komoly tudományos eredményeket is felmutattak, így hosszas viták után új sírt tártak fel a Királyok Völgyében, amely azonban részben csalódást okozott. Ezért a következő feltárást csendben végzik majd el. Ha pedig kiderül, hogy tényleg Nagy Sándort rejti Szent Márk sírja, akkor lehet hogy az evangélista épp fogorvosnál vagy sebésznél járt, amikor Alexandriában kellett volna lennie.
A régészek idén jöttek rá arra, hogy egy Khiosz melletti 2300 éves hajó a kor kereskedelmének történetét értékelheti újra, ám Feketeszakáll hajója már nehezebb eset, mert a feltárás helyett speciális homokágyba helyezik a hajót. Homok mellett beton borítást kaphat a higanyt szállító náci tengeralattjáró, amely biztos nem kerül be a tengeri régészet múzeumába. A magyar kalózok idén egy spanyol hajótemető fosztogattak, mert nem tudták, hogy mit rejtenek a francia roncsok. A legszerencsésebb felfedezők a Hunleyról folytatott spekulációk közben Cook kapitány hajója után halszósszal zárták az évet.
A cunami kutatói előtt a híres filmrendező egy érdekes dokumentumfilmmel tisztelgett, majd az is kiderült, hogy az eddig hittnél nagyobb volt az ókori vulkánkitörés, sőt még egy szicíliai földcsuszamlás is katasztrófához vezetett, ami végül a Mediterráneum egész történetét is átírhatja. A keleti Pompeji megtalálása eközben egy katasztrófa következményeire intette a nápolyiakat, akik előtt a klímaváltozás miatt eltűnő neandervölgyiek réme és az izlandi vulkánkitörés negatív hatása lebeghet a jövőben. A megfeketedett freskók vizsgálata pedig talán az indiai Pompeji megtalálásában is segíthet, de minderre csak akkor kerülhet sor, ha senkit sem riaszt el a maja akusztika.
Az autópályák, autóutak nyomvonalán végzett régészeti feltárások számos új eredményt hoztak. Az M6-os autópálya tervezett nyomvonalába eső Szajkon még 2005-ben kezdődött az a megelőző ásatás, amely egy i.e. 6-4. századi vaskori falut hozott felszínre. A leendő M6-os autópálya tolnai szakasza is izgalmas területet érintett, ahol Zalai-Gaál István egyedülállóan temetkező neolit főnököket tárt fel. Az M7-es autópálya nyomvonalától 6-7 km távolságra több mint 6000 éves, késő újkőkori kultikus központot találtak, a 67-es út mellett pedig a népvándorlás kori régészeti hagyaték egyik kiemelkedő tárgyát, egy hun kori áldozati üstöt rejtett a föld. A 21-es főút átépítése során egy 15 éve ismert régészeti lelőhely megelőző feltárására került sor Szurdokpüspökinél.
A régészeti módszerek segítségével félbehagyott római kori erősséget is megvizsgáltak Göd-Bócsaújtelepen. A turisták kedvelt célpontjaként is számon tartott Nádasdy-vár is tartogatott meglepetéseket: a 3-as bástya alatt korábbi falak nyomaira bukkantak. Idén került sor Zrínyi Miklós lerombolt várának lokalizálására is. A várakhoz a középkorban és a kora újkorban komoly kiszolgáló létesítmények kapcsolódtak, Diósgyőrben az újonnan megkezdett ásatások Árpád-kori objektumok, köztük egy mészégető meglétét igazolták, míg a 16. századot egy fazekasműhely képviselte. A sárospataki Várkertben I. Rákóczi György fejedelem ágyú- és harangöntő műhelye került elő.
Napjaink egyik legnagyobb volumenű ásatása a Tisza mentén tárta fel a régmúlt korok tárgyi kultúráját. Már a terepbejáráson egyértelművé vált, hogy óriási munkálatok várnak a régészekre a kijelölt 500 ezer négyzetméteren, ugyanis a felszínen talált leletek és a megfigyelt jelenségek évezredes lakottságra utaltak. A Debrecen belvárosában folyó feltárások is meglepő eredménnyel szolgáltak: az előkerült kutak páratlan leletanyagai a növénytermesztésről is tanúbizonyságot adtak. A Budakeszi-Szőlőskert területén a tavasz folyamán egy újkőkori és egy kora bronzkori település maradványai kerültek elő, míg Észak-Békést egy magyar-amerikai régészeti projekt kutatta.
A szolnoki régészek még 2003-ban bukkantak a Tisza medrében hídmaradványokra. Az akkor előkerült leletek arra utaltak, hogy az 1562-ben megépült Tisza-híd cölöpjei kerültek elő. Mária királyné kincsére régóta vadásznak a Dunakanyarban élők. Egy időre ismét felcsillant a remény, hogy kiderül a történet valóságának alapja. A szeptember végi kutatások végül nem hoztak eredményt. Tóth János idei másik expedíciója már sikeresen zárult: Paks környékén egy török korban épült, nagy méretű, laposfenekű dereglye roncsa a Duna alacsony vízállásának köszönhetően nagyrészt szárazra került.
Attila Kárpát-medencei székhelyéért mindig is sok település versenyzett, és a jelen állás szerint úgy tűnik, hogy Tápiószentmárton lesz a befutó. Megadták ugyanis az elvi építészeti engedélyt a fapalota újbóli felépítéséhez. Napokig tartotta lázban a közvéleményt az a hír, hogy a felvidéki Dobóruszkán megtalálták Dobó István sírját. A műemléktemplom padlózati burkolatcseréje alkalmat teremtett arra, hogy az 1914-ben először megnyitott, de be nem fejezett Dobó-sír feltárását ott folytassák, ahol az elődök abbahagyták. A vizsgálatok azonban kiderítették, hogy a feltárt sírok egyike sem rejtett Eger kapitányát.
George W. Bush magyarországi látogatása során szóba került, hogy az amerikaiak visszaadják a Táncsics Mihály börtöneként is szolgáló budavári épületet. A terület a régészek érdeklődésére is számot tarthat, mivel a középkorban itt állhatott a budai pénzverde, a Kammerhof.
A szakemberek idén szívesen nyilatkoztak a Múlt-kornak kutatási területükről, érdekes eredményeikről és sokak számára ismeretlen, ám annál fontosabb felfedezéseikről.
„A régészethez nagyon sok pénz kell, pénz pedig ma ott van, ahol a média van; a média pedig ott van, ahol szenzáció van. Ezért manapság már alig szponzorálnak „átlagos” ásatásokat, a régészeknek mindenképpen médiaszenzációt kell produkálniuk, ha nem akarják elveszíteni pénzügyi támogatóikat” – nyilatkozott izraeli ásatási élményeiről Grüll Tibor, a Jeruzsálem múltjának ismeretlen fejezeteit kutató történész. A szentföldi ásatások különleges körülményei mellett a műkincshamisításról, a helyi régészeti törvényről, várható szenzációkról és valótlan elméletekről is mesélt a vele készített interjúban.
A Mongol Birodalom alapításának 800. évfordulóján Dzsingisz kán személye valóságos ikonná vált, amint erről jövő tavasszal mi is meggyőződhetünk a Nemzeti Múzeum kiállításán. A mongol kutatók körében pedig felértékelődtek a magyarországi hun emlékek: nagyon szeretnék bebizonyítani, hogy ők is a hunoktól származnak, s kicsit irigyek ránk, hogy nekünk van hun-mondánk – mondta el dr. Obrusánszky Borbála történész-orientalista, amikor a hun-magyar rokonságról kérdeztük. Az interjúból az kiderült, hogy mit keres egy magyar kutató Ázsia szívében, és mit szólnak ehhez az ottaniak.
Végül, de nem utolsósroban az évgyűrűk vizsgálatáról, illetve saját tapasztalatairól és a szakma hazai eredményeiről Grynaeus András dendrokronológus nyilatkozott. Az érdeklődők a vele készített beszélgetésből a különnleges eljárás módszertana mellett felfedezhették, hogy a rendszeres magyarországi dendrokronológiai kutatás szerény, körülbelül 15 éves múltra tekint vissza, mert a „90-es évek közepéig csak elvétve, és esetileg folytak ilyen vizsgálatok, jóllehet nagyon korán, már 1943-ban felhívták a szakemberek figyelmét a módszerben rejlő lehetőségekre. Így jócskán van mit „behozni” a szerencsésebb sorsú nemzetek kutatóihoz képest.
