Egy ősi keresztény kopt kódex különös szövegeinek első tudományos elemzése jelenik meg, mégpedig Magyarországon.
Amikor Egyiptomban a 60-as években megépítették a Níluson a Nagy Gátat, mielőtt a Nasszer-tó vize végleg elárasztotta volna a területeket, a világ régészei leletmentő ásatásokat végeztek. És az amerikaiak ekkor találtak rá egy keresztény-kopt kódexre, közvetlenül az egyiptomi-szudáni határ mellett egy kolostorban. Ennek a kódexnek, amelyet a lelőhely után Kasr el-Wiz – kódexnek neveztek el, nagyon érdekes lett a története. A benne levő ősi szövegeknek az első alapos tudományos elemzése és közreadása csak most történik meg, mégpedig Magyarországon. A könyv szerzője Hubai Péter, a Szépművészeti Múzeum egyiptológusa.
– „65 karácsonyán, illetve „66 újévén az amerikai sajtó szétkürtölte a világszenzációt. Akkor a Time magazinban megjelent egy cikk: New World of Jesus, Jézus új szavai. Ehhez képest a kódexet valamilyen megfoghatatlan oknál fogva igen hamar elfelejtették.
– És hova került, tehát hol őrzik ezt, vagy hol őrizték? Elvitték az amerikaiak magukkal?
– Ez a kódex Kairóba került és ott a Kopt Múzeumban őrizték. Én magam 1991-ben láttam először a Kairói Múzeum első emeletén, egy tárlóban, hát mondjam azt, porosodni.
– Nem foglalkozott vele senki. Tehát filológus nem látta, nem elemezték.
– Én erről semmit nem tudtam. Mellé volt írva az, hogy imakönyv. Szerettem volna megnézni, hogy mi ez? Ez Egyiptomban nem könnyű dolog. Többször jártam Egyiptomban, többször próbálkoztam, nem sikerült megtudnom semmit.
1999-ben ezt a kódexet már Asszuánban láttam, a Nubia Múzeumban. Megint megpróbálkoztam. Ismét az éppen hivatalban levő államtitkárhoz küldtek. Az államtitkár felhívta az asszuáni múzeum igazgatóját, majd pár perc múlva letette a kagylót, és azt mondta, öné a kódex, publikálhatja. Ez fantasztikus ajándék volt, mert meg sem fordult a fejemben, hogy publikálhatnám, annál is inkább, merthogy korábban azt hallottam, hogy különböző tudósok állítólag már publikálták. Két iratot tartalmaz ez a kódex. Az egyik nem teljesen új, ugyanis előkerült egy, a koptnál még egzotikusabb nyelven, ó-nubiai változatban. A második irat egy, legalábbis tudomásom szerint teljesen ismeretlen szöveg, sem az Óegyházban, sem később nem volt ismeretes, vagy legalábbis eddig nem került elő a klasszikus nyelveken. Tehát nem ismerjük sem görögül, sem latinul, sem szírül, sem esetleg mondjuk koptul, vagy akár ó-nubiai változatban. Ez úgy tűnik, teljesen ismeretlen szöveg.
– Na de mi ez tulajdonképpen? Ha nem imádság, esetleg valami evangéliumhoz hasonlítható szöveg?
– Az első iratról könnyebb nyilatkozni. Nem teljesen olyan evangélium, ahogy mi az evangéliumot ismerjük. Van egy olyan tudományos megnevezés, a közelmúltban született maga a kifejezés is, hogy dialógus evangélium. A megváltó kijelentései ezek dialógus formában. Az első iratban már húsvét után, de még a mennybemenetel előtt, Péter a kereszt titka felől érdeklődik. A második irat ennél nehezebb dió, himnuszokat tartalmaz. Az irat maga nevezi a himnuszokat himnusznak, noha én például nem nevezném annak. Szokatlan forma. Ez a történet nagycsütörtökön, vagy esetleg nagypénteken játszódik. Mindenesetre a keresztre feszítés előtt. Úgy tűnik, hogy a kereszt már áll.
El kell, hogy áruljam a nagy titkot, a kereszt alatt körtáncot táncoló Jézus az, aki itt megjelenik. Nincs részletezve, hogy hogyan, nem tudjuk. Jézus megszólítja a tanítványait, maga köré gyűjti őket, és felszólítja, hogy himnuszai után feleljenek erre, és azt, amit korábban himnuszoknak nevez, a későbbiekben körtáncoknak nevezi. Feltehetően ez férfiak tánca, valami olyan körtánc, mint amit ma is láthatunk keleten.
– Szerbek, bolgárok, románok táncolnak így?
– Igen, haszid zsidók, amit azért említek, mert az egyfajta kultikus tánc. Itt az az érdekes, hogy egy keresztény apokrif iratban egy kultikus táncra történik utalás. Tehát ez a legszentebb tánc, ami elképzelhető. A kereszt alatt a megváltó, a keresztre feszítés előtt szól a kereszthez, és ez az irat másik érdekessége. A kereszthez úgy beszél, mint élőlényhez.
– Nekem irodalmi alkotások jutnak az eszembe, amelyek ezt az egész történetet sajátos, egyéni látásmóddal dolgozzák fel, vagy értelmezik. Van ilyen a Mester és Margarítában is. Tehát nem lehet az, hogy egy író, egy művész egyszerűen csak leírta azt, amit ő gondolt erről a történetről és ez egy irodalmi alkotás?
– Ez egy kolostorban került elő. Nem látjuk, hogy ez egy eretnek szekta lett volna, hívő keresztények olvasták. Nem gondolom, hogy itt egy szuverén írói alkotásról lenne szó.
