2006. december 15. (19. oldal)
Tóth József
Bizonyos pártok és egyének azt hangoztatják, hogy a vallás magánügy, és a papok ne politizáljanak. Világjelenség ez, vagy csak nálunk és még néhány európai országban jellemző? Határozottan állíthatom, hogy nem. Például Izraelben vagy az iszlám országokban biztos, hogy nem magánügy, hanem közügy, sőt kötelesség.
Miért tartják egyesek a vallást magánügynek? Azért, mert nem ismerik a vallás lényegét és leszűkítik annak egyik részére, a hittételekre, dogmákra. A hittételek kötik össze az embert az anyagi világ feletti létezővel. A vallás másik fontos eleme a hitből fakadó erkölcs, amely a földi életre vonatkozik, szabályozza az embernek az embertársaihoz, a társadalomhoz, a természethez való kapcsolatát. A vallás e két elemét – hit és erkölcs – jól példázza a tízparancsolat, amelyben az első három hitbeli, a többi erkölcsi parancsolat. A kereszténység Krisztus tanítása nyomán ezt kiegészítette a szeretet és a megbocsátás parancsával. A vallás tehát a hit és erkölcs elválaszthatatlan egysége.
Kétségtelen, hogy a keresztény vallásokon belül is vannak dogmák, amelyeket a katolikusok vallanak, de a protestánsok nem. Egyes emberek a világnézetük szerint elvetnek minden hittételt, azaz hitetlenek, ateisták. Ez magánügy. Viszont a kereszténység több ágán belül az erkölcsi követelmények azonosak. (A sok közül itt csak a tízparancsolatból a nyolcadikra hívnám fel a figyelmet, amely így kezdődik: ne hazudj!) Miután a materialisták, a liberálisok a vallást magánügynek tekintik, ezzel nemcsak a hittételeket, de annak másik elemét, a hozzá tartozó keresztény erkölcsöt is magánügynek tekintik, gyakorlatilag el is vetik, noha az elsőrendűen közügy. Szabadság, de inkább szabadosság van helyette. Mindenki a saját „erkölcse” szerint él.
Tudjuk, hogy az államok kialakulásával hoztak és hoznak mindenféle törvényt, amellyel szabályoznak sok mindent. Ezeken kívül vannak erkölcsi törvények is. Ez a kettő nem mindenkor van összhangban. Sokszor a hivatalos törvények alapján hozott bírósági ítélet azt állapítja meg, hogy egy vizsgált eset nem bűncselekmény, vagy bűncselekmény ugyan, de már elévült. Ugyanakkor mindenki, még a bíró is tudja, hogy bizony erkölcstelenség, és az is marad. Ennek ellenére az elkövetők tisztességről beszélnek. Nem érdekli őket, hogy az erkölcstelen. A törvény szerint elévült a bűntény, tehát ők makulátlanok. Vállalhatnak bármilyen magas tisztséget.
A keresztény erköcs szerint megbocsátható-e a bűn? Igen, de ezt a bűnösnek be kell vallania, és bocsánatot kérni, s ha olyan a bűn, azt valamilyen formában jóvá is kell tenni. Amíg ez nem történik meg, az nem évül el, bűn marad.
A papok ne politizáljanak? Milyen alapon vonják meg azt a jogot tőlük, amely minden embert megillet? A papok semmilyen törvénytelen, erkölcstelen dologra nem biztatják a híveket. A kereszténység kezdettől fogva szocialista, emberbarát volt, már akkor is, amikor még szocialisták, liberálisok nem is voltak.
Tóth József, Tapolca
