2006. december 13. (8. oldal)
Der Aktionar
A német börzeportál arról számol be, hogy az E.ON energiakonszern Magyarországon Gönyün korszerű és környezetkímélő gáz- és gőzturbinaművet épít, amely 2010-re készül el. Teljesítménye 400 megawatt lesz. 58 százalékos hatásfokával a világ egyik leghatékonyabb berendezésének számít majd, és a befektetés értéke 270 millió euróra rúg. Ezzel az E.ON biztosította piaci pozícióját Közép- és Kelet-Európában.
Der Standard
Élelmiszerbotrány Magyarországon: a M.E.G.A. tulajdonosai vitatják a vádakat címmel a balliberális osztrák lap beszámol az élelmiszerek szavatossági idejének átcímkézése ügyében kitört botrányról.
Herald Tribune
A globális amerikai lap az amerikai Associated Press hírügynökség jelentésére hagyatkozva hosszabb cikkben közli, hogy a Jobbik a sajátjának tekinti a történelmi magyar Árpád-sávos zászlót, amelyet – írja az AP – „most a II. világháború végén rövid ideig hatalmon lévő nácibarát csoporttal azonosítanak”. A Jobbik kijelentette, hogy helytelen a zászlót a nyilaskeresztes párttal azonosítani, mert az sohasem használta hivatalos jelképeként. Vona Gábor, a mozgalom vezetője kijelentette, hogy „sajnos igaz, a zászló negatív jelentést hordoz sokak számára, de szeretnénk rehabilitálni”. Magyar Bálint volt oktatási miniszter viszont azt nyilatkozta, hogy „aki az Árpád-sávos zászlót lengeti ma Magyarországon, (…) annak tudnia kell, hogy a nyilaskeresztesek jelképét lobogtatja”.
Herald Tribune
Őszintén beszélni Izraelről és Palesztináról címmel Kalifornia vezető napilapja Jimmy Carter volt amerikai elnök cikkét közli novemberben Palesztina: béke, nem apartheid című könyvéről. A cikket a baloldali brit Guardian rövidítve átvette. Carter kijelenti, hogy „az elmúlt 30 évben személyesen azt tapasztaltam, hogy a tények bármilyen szabad és kiegyensúlyozott vitáját súlyosan korlátozzák. Az izraeli kormány bármilyen politikájának bírálatával szembeni húzódozás oka az Amerikai-izrael Politikai Akcióbizottság rendkívüli lobbitevékenysége és bármilyen jelentős, ellentétes hangok hiánya”. Carter szerint „csaknem politikai öngyilkossággal egyenértékű, ha a kongresszus tagjai kiegyensúlyozott álláspontot foglalnak el Izrael és Palesztina vitájában; ha azt javasolják, hogy Izrael tartsa be a nemzetközi törvényeket, vagy ha szót emelnek a palesztinok igazságának vagy emberi jogainak védelmében”. Carter megdöbbentőnek találja, hogy az amerikai sajtó e kérdésekről hallgat, noha a palesztinokat „jobban elnyomják, mint a feketéket Dél-Afrikában az apartheid idején”. Ugyanakkor a helyszínen lévő amerikai tudósítók magánbeszélgetéseiken erőteljesen képviselik a valós helyzetet.
