Tapasztalt, de színtelen diplomata – ezzel a nem túl hízelgő megállapítással emlegetik az új ENSZ-főtitkárát. A dél-koreai Ban Ki Mun csütörtöki eskütételekor azt mondta, „becsületesen, a józanész szavát követve és lelkiismeretesen” végzi majd munkáját. De vajon mennyire képviselheti hazája és távol-kelet érdekeit a világszervezet élén.
Az ENSZ főtitkára, bármilyen furcsán hangzik, feladatkörében, munkakörében kicsit hasonlít az újságíróhoz. Az eseményekkel kell foglalkoznia, nem pedig azzal, ami érdeklődési körébe esik, vagy amihez szakmailag a legjobban ért. Ennek megfelelően az új ENSZ-főtitkár ugyan tulajdonképpen szerencsés, mert a világszervezet egyik mai kulcstémája a Koreai-félsziget, a béketárgyalások, az északiak atoméhsége, Phenjan atombomba-törekvései mindenképpen a szakmájába vágnak, nyilván képes is lesz hasznosítani eddigi munkájában Dél-Korea külügyminisztereként szerzett ismereteit, részt is vett az eddigi hatoldalú tárgyalásokon. Apró bökkenő legfeljebb az lehet, hogy Phenjan bizalmát eleve kevésbé élvezi, mint egy semleges politikus.
Még ezen is túl, az új ENSZ-főtitkár figyelmének középpontjában e pillanatban ázsiai kulcstémák szerepelnek: Irak és Irán, az izraeli-palesztin konfliktus, Afganisztán, de valójában ezek is közelebb állnak egy ázsiai születésű szakemberhez, mint aki mondjuk Afrikában született, dolgozott, mielőtt a világszervezet élére került.
A koreai származású ENSZ-főtitkár egyébként a szöuli egyetemen tanult, de járt a Harvardon is, foglalkozott miniszteri szinten a kereskedelemmel, Delhiben, Bécsben és Washingtonban volt nagykövet. Végül, és nem utolsósorban 1956-ban diákként, iskolai tanulóként ő olvasta fel azt a kiáltványt, amely a magyar forradalmat támogatta iskolája nevében.
P. Szabó József
