1938 December 16. (68 éve történt)
Megszületett Liv Ullmann norvég színésznő, rendező, aki férje, Ingmar Bergman filmjeiben játszott, 1980 óta peig az UNICEF jószolgálati nagykövete.
A világszerte elismert film-, és színpadi színészn?, filmrendez?, sikerkönyvek szerz?je az „International Rescue Committee” (IRC – Nemzetközi Megmentési Bizottság) nemzetközi alelnöke és 1980 óta az „UNICEF” (Egyesült Nemzetek Gyermekalapja) jószolgálati nagykövete. Férje, Ingmar Bergman filmjeiben vált világhírűvé, a New York-i filmkritikusok többször tüntették ki a legjobb színészn?nek járó díjjal. Jelenleg második filmjét rendezi. Könyve, a „Changing” („Változás”), amelyet huszonnégy nyelvre lefordítottak, azt bizonyítja, hogy Liv Ullmann kivételes képességű, komoly író is. Most a társadalmi ügyekért folytatott munka fontosabb számára, mint saját karrierje. 1981-ben megkapta az ENSZ Ezüst Békeérmét, 2003-ban életműdíjat kapott. Nemzetközi színésznői karrierje a „Persona”, a „Farkasok órája”, a „Szégyen” és a „Szenvedély” című filmekkelindult. 1970-től amerikai, angol, francia, német és olasz produkciókban játszott. A színpadnak is nemzetközi sztárja lett: Ibsen „Nórá”-jaként a Broadwayn és a londoni West Enden is sikereket aratott. A tehetségéhez legméltóbb feladatokat a svéd filmekben kapta, például 1971-ben a Vilhelm Moberg regénytrilógiájából Jan Troell rendezésében készült „Emigránsok”-ban, 1972-ben „Az új hazá”-ban, 1973-ban ismét férje filmjében a „Suttogások, sikolyok”-ban nyújtott remek alakítást. Az eredetileg tévéjátéknak forgatott „Jelenetek egy házasságból” főszerepében aratta legnagyobb nemzetközi sikerét Erland Josephson oldalán. Jelentős külföldi szerepként 1974-ben Krisztina királynőt alakította a „Lemondás” című Anthony Harvey filmben, „A farmer feleségé”-ben pedig Gene Hackman partnereként, Jan Troell filmjében játszott. Megpróbálkozott a rendezéssel is: 1992-ben debütált „Sofie” című filmjével, amely a századfordulón játszódik egy koppenhágai zsidó családban. 1994-ben forgatta második filmjét Sigrid Undset „Kristin Lavransdatter” című népszerű norvég regényből, egy nagy költségvetésű közös skandináv produkcióban. Harmadik rendezése a „Vallomások” Bergman önéletrajzi forgatókönyve alapján készült és a svéd filmhónap programjában is szerepelt. Mindhárom filmjét Bergmani szellemében és eszköztárával, női érzékenységgel készítette.
