2006. december 7. (14. oldal)
Varga Klára
Fiatal alkotók – Muszatics Péter riporter és Buslig Eszter dramaturg – filmet készítettek a holokauszt előzményeiről, s több neves megszólaló között megkérdezték a korszak történelméről John Lukacsot is.
A jeles történetíróval készült beszélgetés jócskán kinőtte a tervezett film kereteit, a felvett anyag azonban nagyon izgalmasnak látszott. Ezekből a snittekből készült sajátos feliratozással az Egy eredendő bűnös vallomásai című, félórás riportfilm John Lukacsról, amelyet kedden este mutattak be a Kossuth Klubban.
A beszélgetéseken a világhírű történész a háború utáni éveiről, amerikai pályakezdéséről beszél – ez utóbbit nagyban segítette, hogy kétmillió leszerelt amerikai katona kívánt akkoriban tovább tanulni, így Lukacs bevándorlóként is viszonylag könnyen jutott főiskolai álláshoz.
A legtöbb értelmiségi emigránssal ellentétben tudatosan választott magának olyan témát, amely nem kötődik szorosan anyaországa kultúrájához. A történelem mibenlétéről szólva azt mondta, egy régi képeslap szagával, sárguló fotójával inkább történelem szerinte, mint a vele egykorú földhivatali dokumentum. Mint mondta, nincs történettudomány, de van történelem, és minden ember történeti, amiképp azt Shakespeare is tartotta.
Amikor arról szólt, hogy „még a demokrácia elején vagyunk”, nem arra gondolt, hogy egyszer majd kifejlődik, felnőttkorba lép a megvalósult eszme, hanem hogy felemás módon, valamiféle arisztokratizmussal osztozva jelent meg a történelem színpadán egyfajta elitkultúrával együtt, s ezek hanyatlásával új, a tömegesedéssel fémjelezhető korszak kezdődött. A demokráciában, mondta továbbá, az események szerkezete megváltozik.
A vetítést követő beszélgetésen Frank Tibor történész hangsúlyozta, hogy John Lukacs nem történész, nem is író, hanem történetíró. Olyan több száz éves magyar, angol történetírói hagyományt követ, amely Magyarországon javarészt háttérbe szorult az utóbbi évtizedekben. Mint mondta, ha Lukacs Magyarországon marad, gondolatgazdag, nagy empátiával megírt, bravúros nyelvezetű történelmi esszéivel aligha aratott volna világsikert, mivel sem a történészek közé, sem a szépírók közé nem sorolhatták volna. M. Nagy Miklós arról szólt, hogy a közeljövőben megjelenik Lukacs kötete, amelyben Magyarországról írt cikkeit gyűjtötte össze, újabb könyve a hidegháborúról, egy másik George F. Kennanról, s egy Híres beszédek című kötet is kiadásra vár, amelyben a politikusok által elmondott szövegeket történészek esszéi követik.
Az est végén a közönség és a beszélgetőtársak megegyeztek abban, hogy a bölcs mondatokon túl a filmből leginkább az jön át, hogy a fiatal alkotók egy végtelenül kedves emberrel találkoztak, akiből valami ősi emberi jóság sugárzik.
Valami, ami hiánycikk manapság a világban, de főleg ebben az országban. Antennánk a jelek szerint azért még van rá.
(Egy eredendő bűnös vallomásai. Riportfilm John Lukacsról. Kossuth Klub, 2006. december 5. 19 óra.)
