Vajon milyen hatással lenne a világ klímájára egy Izrael és Irán között, vagy India és Pakisztán között kitört atomháború? Amerikai kutatók elsőként modellezték a konfliktust egy számítógépes programmal – az eredmény azonban még a szakértőket is meglepte.
A hidegháborúban a két nagyhatalom közötti atomkonfliktus volt az első számú aggodalom – ebben ugyanis az egész világ elpusztulhatott volna. Ma viszont más a helyzet. A legnagyobb veszélyt annak a következménye jelentené, ha mondjuk India és Pakisztán között kitörne egy atomháború. Vagy ha mondjuk Irán vagy Észak-Korea megtámadna egy általa ellenségnek nyilvánított országot. Nem teljesen tisztázott egyelőre, hogy egy ilyen támadásnak milyen következményei volnának a világ többi részére. Ezt próbálták modellezni az amerikai kutatók.
Több egyetem kutatói modern klímamodellező programokkal próbálták megbecsülni, hogy milyen károkat okozna a lángoló városokból felszabaduló füst, mennyire szennyeződne az atmoszféra, illetve milyen hatásokkal járna a radioaktív sugárzás egy „területileg korlátozott atomháború” esetén. A tudósok egy olyan „pengeváltást” feltételeztek, amelyben összesen 100 töltetet használnak fel, egyenként 15 kilotonnás robbanóerővel, ami a Hirosimában bevetett atombomba erejének felel meg.
A Colorado Egyetem boulderi csapata emellett azt is megvizsgálta, hogy az egyes városokban a nukleáris detonáció milyen károkkal járna, valamint a szennyező anyagok mekkora mennyisége jutna az atmoszférába egy ilyen csapás esetén. A csoportot vezető Owen Toon és munkatársai úgy saccolták, hogy mintegy öt millió tonna szenny kerülne a levegőbe. Vizsgálataik eredményét az „Atmospheric Chemistry and Physics Discussions” folyóiratban tették közzé.
A New Jersey Rutgers Egyetem munkatársai betáplálták ezeket az adatokat saját klíma-becslő programjukba. „Észak-Amerika és Eurázsia nagy részében több fokkal csökkenne az átlaghőmérséklet” – mondta el az itteni csoport vezetője, Alan Robock. Az érintett régiókban van a világ gabonatermelésre alkalmas területeinek legnagyobb része. Az eredmény nukleáris tél lehet: „még a világ olyan részein is, amelyek távol esnek a háború földrajzi helyétől, súlyos klimatikus következmények érvényesülnének”.
Nukleáris robbanófejjel felszerelt rakétaHasonló katasztrófa, még ha jóval kisebb is, már történt a modern időkben. 1815-ben az indonéz Tambora vulkán kitörése során irdatlan mennyiségű gáz és hamu került a Föld atmoszférájába. Ennek következtében Európában és Észak-Amerikában is érezhetően esett a hőmérséklet, az érintett évben nem volt nyári időjárás, a termést elpusztította a fagy és a hideg – az eseményt sok országban éhínség követte.
A Tambora-kitörés következményei mindössze a kitörést követő évet érintették negatívan. Robock szerint egy atomháború azonban akár egy évtizedig is eltarthat. „Száz, egyenként 15 kilotonnás atomtöltet felrobbantása a becsült értékek mellett olyan időjárási anomáliákat okozhat, amelyek az emberiség jövőjét sötétbe boríthatják.”
Ilyen súlyos eredményeket maguk a tudósok sem vártak. Tekintve, hogy a becslések viszonylag kis fegyvermennyiség, és nem túl nagy detonációs erő figyelembe vételével készültek, a globális következmények meglepően nagynak tűnnek a következtetések szerint. „Ezek a kis fegyverek nagyon hatékonyak a gyilkolásban, és a környezetszennyezésben” – mondta el Owen Toon a Spiegel Online internetes magazinnak. Egy nagyváros központjában felrobbantva egy atomtöltet kilotonnánként százszor nagyobb pusztítást tud végrehajtani, mint egy nagy robbanóerejű más fegyver.
Toon és Robock kiindulási pontja a „nukleáris tél” teóriára alapozva készült. Ezt a tézist 1983-ban Carl Sagan dolgozta ki négy munkatársa segítségével, hogy megbecsüljék az akkori Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti atomháború következményeit. A nukleáris jégkorszakban a teória szerint a Föld lakosságának 90 százaléka pusztulna el. Száz a hirosimai méretű atomtöltet ennél kisebb nukleáris telet tudna előidézni, állítja Toon. Az időjárás és az ózonréteg azonban végzetes módon megváltozna. „Az egész világot érintenék a következmények.”
Steve Ghan atmoszférakutató, aki nem vett részt a kutatásban, bírálta az eredményeket. Szerinte a klímamodellben túl van reagálva a korom és a hamu mennyisége túl van reagálva. Ennek ellenére a vizsgálat fontos, mivel rámutat az atomfegyverek alkalmazásának előre nem látható és nehezen becsülhető kockázataira. Az a kérdés azonban, hogy a Toon és Robock által kiválasztott esemény – 100 atomtöltet bevetése – hihető-e. A kutatók cikkeikben olyan becsléseket idéznek, amelyek szerint például Pakisztán 52, India pedig 85 atomtöltettel rendelkezik. Ezeknek a robbanóereje valószínűleg kisebb, mivel a technológia, amellyel kifejlesztették őket, a maghasadáson alapul, és ezen a módon nehéz 20 kilotonnánál nagyobb detonációs erőt elérni. A termonukleáris fegyverek ugyan sokkal nagyobb tömeggel rendelkeznek, de sokkal komplexebb a kifejlesztésük. Toon szerint „nem valószínű, hogy Pakisztán vagy India ilyen fegyverrel rendelkezne”.
Ha ez a két állam a meglévő fegyverarzenállal egymásnak támad, akkor is több, mint 20 millió halottal kell számolni a kutató szerint. „India és Pakisztán atomháborújában majdnem annyi ember meghalhat, mint az egész II. világháborúban” – állítja Toon. Viszont ez a két állam bevetne-e 100 töltetet a másik ellen? Gebhard Geiger, a Politikai és Tudományos Alapítvány nemzetközi biztonsági szakértője szerint „ez nem túlságosan valószínű”. Robock azonban azonnal rákontrázott az állításra: „az első atomháborúban valószínűleg a Föld teljes nukleáris arzenálja bevetésre kerülne”.
Mindenesetre nem az volt Robock és Toon célja, hogy egy teljesen reális atomháborús szituációt modellezzen, hanem egy ilyen esemény klimatikus következményeit vizsgálták meg. Geiger szerint „ehhez állandó feltételezések kellenek, amelyekkel számolni lehet”. Ebből a szempontból azonban a szakértő is elismeri, hogy az amerikai kutatók „új, egyedülálló és első osztályú munkát végeztek”.
Hetek/Spiegel
