Az évek autóit bemutató sorozatunk harmadik részében megismerkedhetnek egy olyan győztessel is, amely manapság sosem nyerhetne: a Porsche 928-cal.
Amikor még egy V8-assal nyerni lehetett
Bár a II. világháború már 30 éve véget ért, a 70-es évek második felére sem a nyugodtság volt a jellemző. 1975-ben szemlesütve kivonul az USA Vietnámból, közben megalakul a Microsoft. Kertész Imre megírja a Sorstalanságot és retteghetünk Spielberg Cápa című filmjén. Majd 1976-ban jön Stallone a Rockyban és végre egy igazi horror is, az Ómen. A magyarok érezhetik, hogy jobban élnek, s vásárolhatnak az első Skálában.
1977-ben megépül az azóta már sajnos nem létező World Trade Center, míg a budapestiek a Hiltonnal büszkélkedhetnek. Az Eagles felénekli az örökzöld Hotel Californiát. 1978-ban már magyar márkájú farmert, a Trappert hordhatjuk, s egy kelet-európai lesz a pápa II. János Pál néven. 1979-ben vetítik először a kultuszfilm Brian életét és a Nyolcadik utas a halált. A Szovjetunió bevonul Afganisztánba, a Magyar Televízió bemutatja a Doktor Bubót.
Itt van vége a hetvenes éveknek. Távolinak tűnik, de sok-sok akkori fejlesztésű autót láthatunk nap mint nap az utakon. Az igazi nagy legendák, mint a Lancia Delta még csak születőben, de azért ekkor is jelentek meg csodák.
1975: Ismét az elegancia a nyerő – Citroën CX
A legendás DS után 1974-ben jelent meg a Citroën CX, egy évvel később meg is nyerte az Év Autója-választást 229 ponttal. Az ezüst a Volkswagen Golfé lett 164, míg a bronz az Audi 50-é 136 ponttal. Ugye-ugye, az egyes Golf sosem volt az év autója, mégis túlélte a CX-et. De nem legendában. Bár a Golfról korábban egy kategóriát is elneveztek, a Golffal együtt foglalják imába a DS-CX nevet az igazi autófanatikusok. A francia hívők szája most mosolyra húzódik, a német tábor zsebében meg biztosan kinyílik a bicska, mondván, hogyan is merem egy napon említeni a két kocsit. Hát úgy, hogy minőség ide vagy oda, kompaktban a Golf a mérce, rugózásban viszont a Citroën.
Nevét a légellenállás-tényező francia nevéből kapta, s a törekvés annak csökkentésére meg is látszik a kocsi alakján. Hidropneumatikus rugózás és lengéscsillapítás, négyhengeres, befecskendezős, 2,5-ös, 167 lóerős motorral is rendelhető volt. 1976 és „91 között létezett a Safari kombi változat is. Hét ülésével a mai hétszemélyes kisbuszok előfutárának is tekinthetjük. Mind dízel, mind benzinmotorból jó néhány állt a vásárlók rendelkezésére. A legerősebb és leggyorsabb az 1984-ben piacra dobott CX 25 GTi Turbo volt a maga 220 km/h-s végsebességével.
1974 és 1991 között majdnem 1,2 millió darabot gyártottak a limuzin, a kombi és a fastback karosszéria változatokból. A márka fanatikusai azt mondják, a CX volt az utolsó igazi Citroën, mielőtt a Peugeot átvette a hatalmat a cég felett 1974-ben. S az utódok: az XM, ahol a Peugeot már nem hagyta szárnyalni a mérnököket, ami a formán meg is látszott. Bár futurisztikusan nézett ki és a rugózása is az elődöket idézte, nem lett akkora bumm, mint a CX volt. Az XM utódjára, a Citroën C6-ra 6 évet kellett várni, de most itt van. Bár ő sem lett Év Autója, talán visszaszerzi az elveszett presztizst.
1976: Simca 1307, Talbot, Aleko, vagy amit akartok
192 pont hozta meg az elsőséget a Simcának. Majd 50-nel lemaradva, 144 ponttal lett a második a BMW 316-320, míg harmadik a szintén francia Renault 30 TS 107 ponttal. A Simca 1307-tel próbált a Chrysler betörni az európai piacra, ami a díj elnyerését tekintve sikerült is. A zsűri az első hellyel ismerte el a praktikusságot, a könnyű pakolhatóságot, a kényelmes vezetői helyzetet, illetve a biztonságos menettulajdonságokat. Ám a menetteljesítmények területén sajnos nemhogy nem előzte meg korát, de több évvel lemaradva kullogott. 1,3-as és 1,4-es motorjai még OHV vezérléssel készültek, kicsi fajlagos teljesítményt nyújtottak. A karosszériát Roy Axe tervezte, s ez volt a Volkswagen Passattal az első családi méretű ötajtós kocsi Európában.
A Chrysler mindent beleadott, hogy modelljét népszerűvé tegye, és még a neveket is akár országonként változtatta, hogy ismerősen csengjenek az adott kultúrában. Így lehetett a Simca 1307-et Chrysler Alpine-ként, Chrysler 150-ként, Talbot 1510-ként, vagy Talbot Alpine-ként, esetleg Talbot 150-ként kapni. Persze még nincs vége, mert akár Talbot Solaraként is rendelhető volt. Egy biztos, fel kell kötnie annak a klubalapítónak a nadrágot, aki összefoglaló nevet kíván adni klubjának.
A Simcákat két gyárban, a francia Poissyban és az angol Rytonban gyárották. 1979 és 1985 között az uusikaupunki gyárban, Finnországban is futószalagra került. Azt, hogy a Chrysler világautónak szánta, jól mutatja, hogy 1982-től még Új-Zélandon is meg lehetett rendelni Alpine SX néven. Talán közelebb áll szívünkhöz, s a nem is olyan régmúltat idézi, hogy a Simca 1307 felfrissített utódját láthatjuk az 1989-ben megjelent Alekóban, amelyet egészen 2002-ig gyártottak. A reklámszövegírók szavaival élve: kipróbált, bevált technika futkározik útjainkon.
1977: Őlordsága erőművel – Rover 3500
A Rover a 3500-assal 157 pontot gyűjtött be, s nyert 1977-ben. A második az Audi 100 lett 138 ponttal, míg a harmadik a kb. fele akkora Ford Fiesta 135 ponttal. A Rover 1971-ben kezdte meg a modell fejlesztését. A karosszériáért David Bache, míg a motorért Spen King volt a felelős. A projektet RT1-ként, azaz Rover Triumph No. 1-ként emlegették. Később SD1, Specialist Division No. 1-re keresztelték át. A nagy, kényelmes utasteret lehet említeni, mint pozitívumot, viszont technikai újdonságot nem nagyon tartogatott a modell. De szembe úszva a kor divatjával, hátsókerékhajtással készült.
1976 és 1987 között gyártották. A gyártás első 15 éve alatt új márkajelzéseket, krómtükröket kapott. A valóban szép, bár egyesek szerint kifejezetten unalmas kasznihoz nem nyúltak. 79-ben mutatták be a V8-S modellt, amely metálzöld fényezést kapott, arany színű felnikkel (hosszú évekkel megelőzve az Imprezát, amelynek ez az egyik védjegye). 1980-ban bevezették az amerikai piacra is. A tengerentúl „hatalmas” sikert aratott, mintegy 800 darabot adtak el belőle.
1982-ben újra hozzányúltak a kocsihoz. Kívül-belül felfrissítették, új motorokat kapott, a V8-ast is ellátták befecskendezővel. Később Indiában is gyártani kezdték Standard 2000 néven. Érdekesség, hogy a jobb vagy bal oldalon közlekedő piacokra szinte változtatás nélkül tudták gyártani a kocsit: a középkonzol szimmetrikus volt, így a műszerfalegység alsó részét változatlanul hagyták, és csak a felső részét, amelyben az órák voltak, cserélték megrendeléstől függően jobbra vagy balra, ezzel jelentős költségcsökkenést elérve. A Rover 3500 mégsem ment túl jól. 1976 és 1987 között mindössze 95 880 darabot gyártottak. 2.0 sornégyes, 2.3, 2.6 literes sorhatos, és egy 3,5 literes V8-as benzinmotorral árulták. A választékot még egy 2,4-es sornégyes dízelmotor is kiegészítette.
1978: Über 911 – Porsche 928
1978-ban mutatták be a Porsche 928-at, s szédítő 261 ponttal azonnal porig alázta a mezőnyt. Egy sportkocsi! 4,5 literes V8-assal. Akkor is hihetetlennek tűnt, ma pedig a holnapra kitörő világbékével van egy szinten az esélye annak, hogy még egyszer egy ilyen kaliberű autó nyerjen. De a második helyezett sem akárki, 231 ponttal a BMW 7-es szériája nyerte az ezüstöt, míg a szintén nem kicsi Ford Granada 203-mal lett a harmadik.
A léghűtéses, (most ne kövezzenek meg, az akkori újságok írták) elavult 911-es felváltását tervezték vele. Orrmotoros, vízhűtéses, jó súlyelosztású és remek útfekvésű kocsit akartak, amelyet könnyebb vezetni, kezelni. Ez meg is valósult. Az élet furcsa fintora, hogy a 911-es még mindig él, nagyobb sikerei vannak, mint valaha, míg a 928-as eltűnt a süllyesztőben. Hozzátartozik a történethez, hogy Ferry Porsche azért is döntött egy orrmotoros-hátsókerekes autó fejlesztése mellett, mert az USA-ban a sorozatos balesetek (Chevrolet Corvair) miatt éppen a farmotoros-hátsókerekes autók betiltását fontolgatták, s akkor a legnagyobb piacról szorult volna ki a Porsche. Persze az 1977-es Genfi Autószalonon történt bemutató és a „95-ben leállított gyártás között történt ez-az az új szupersportkocsival.
Az 1978-as forgalmazás kezdetekor 4,5 literes V8-as, SOHC, 16 szelepes motorokkal kezdték gyártani. Európában 240, míg az USA-ban a szigorúbb sebességkorlátozások miatt „csak” 219 lóerős volt. Volt erő, kényelem, stílus, Év Autója-cím. Az eladások mégis lassan indultak, akadoztak. Túl futurisztikus volt a Porsche-hívők számára, ráadásul jóval drágábban árulták, mint a 911-est. És ez csak az egyik baklövés volt a Porsche részéről. A 928-ast kétfajta váltóval lehetett rendelni, egy ötsebességes kézi, és egy három-, később négysebességes automatával. És az automata szó egy európai sportkocsi emlegetésekor a „70-es években nem volt túl jó ómen. Ráadásul a kezdet kezdetén, 1976-ban úgy gondolták, jó úton haladnak, s az orrmotor-hátsókerék meghajtásé a jövő. S jött a bébi Porsche, a 924, négy vagy hat hengerrel, százegynéhány lóerővel.
A 928-as cápaszerű kialakításáért Wolfgang Möbius volt a felelős. A kaszni teljesen galvanizált, az első sárvédő, az ajtók és a motorháztető pedig alumíniumból készült. A kocsit 2+2 személyesként hirdették, de persze pont annyira lehetett a két hátsó ülést használni, mint a mai 2+2-esekben. Ez azonban nem igen riasztott el senkit a vásárlástól, hiszen sportkocsit akartak, nem kisbuszt. Bár a 928-as soha nem volt mérhető a 911-eshez, s legendája, megbecsülése sem fogja az egeket ostromolni, a Porsche becsületből, makacsságból a gyártás minden évében fejlesztett valamit rajta, különkiadásokat jelentetett meg.
1980-ban bevezették az S változatot 4,7 literes V8-assal, 300 lóerővel, ezen felül L-Jetronic befecskendező rendszert dobtak piacra az USA-ban. 1985-ben megjelentek a hengerenként négyszelepes verziók, és már 310 lóerőt teljesítettek. „89-ben már 330 lóval gazdálkodhattak a szerencsés tulajok, míg „92-ben 350-nel, mindezt 5,4 literből. A vásárlók figyelmébe ajánlom, hogy az alap 928-as verzióból 17 669 db (1978-82), a 928 S-ből 8315 db (1980-83), a 928 S/S2-ből 14 347 db (1984-86), az S4-ből 16 213 db (1987-91), a 928 CS-ből csupán 19 db (1988-89), a 928 SE-ből is mindössze 42 db (1988), a GT-ből 1620 db (1989-91), a GTS-ből pedig 2831 db (1992-95) készült. Tessék, lehet keresni az egyedi gyártmányokat. Bár a 928 maga is egyedi, hiszen összesen 61 056 db gördült ki a gyárkapun, és lehet, hogy nem egy 911, de akkor is Porsche!
1979: Az ezernevű – Simca-Chrysler Horizon
A Simca-Chrysler Horizon, amelyet a világ aztán Talbot Horizonként ismert meg. A Horizon egy praktikus, szolid családi autó volt, határozott vonalakkal, meggyőző menettulajdonságokkal – mondták a zsűri tagjai. Így érdemelte ki a 251 pontos győzelmet „79-ben. A Fiat Ritmo 239, míg az Audi 80 181 pontot kapott. A Simca Horizont hatalmas hátsó ajtóval, tranzisztoros gyújtással, belülről állítható visszapillantó tükörrel, digitális órával és sztereo vételre és lejátszásra képes autórádióval hirdették. Technikai csemege volt még a motor és fékolaj-visszajelző lámpa a műszerfalon.
A Simcát a Chrysler francia részlege tervezte még a hetvenes évek elején, bemutatására azonban csak „77-ben került sor. Miután a Peugeot megszüntette együttműködését a Chryslerrel, mert a Chrysler Europe tönkrement, 1979 után már Talbotként árulták Európában. Három fajta benzin, 1,1, 1,3, 1,5 literesek, és egy dízel 1,9-es motorral volt elérhető, 59 és 90 lóerő között. A vásárlók az autó minőségével nem voltak igazán megelégedve. Hangos volt a motor, bár megbízható, viszont nagyon rozsdásodott.
1977 és 1986 között gyártották, és mint egy igazi kémnek, kb. ezer neve volt. Hívták Plymouth Horizonnak, de Dodge Omninak is. Ezeknek millió jelzése volt még, mint 024, TC3, stb. Sajnos, ezernevű kémünknek Amerikában nem volt utódja, Európában a Peugeot a 309-est tekinti annak.
A következő rész tartalmából:
1984: Fiat Uno
1983: Audi 100
1982: Renault 9
1981: Ford Escort
1980: Lancia Delta
A győztesek listája
2007: Ford S-Max
2006: Renault Clio
2005: Toyota Prius
2004: Fiat Panda
2003: Renault Mégane
2002: Peugeot 307
2001: Alfa Romeo 147
2000: Toyota Yaris
1999: Ford Focus
1998: Alfa Romeo 156
1997: Renault Mégane Scénic
1996: Fiat Bravo/Brava
1995: Fiat Punto
1994: Ford Mondeo
1993: Nissan Micra
1992: Volkswagen Golf
1991: Renault Clio
1990: Citroën XM
1989: Fiat Tipo
1988: Peugeot 405
1987: Opel Omega
1986: Ford Scorpio
1985: Opel Kadett
1984: Fiat Uno
1983: Audi 100
1982: Renault 9
1981: Ford Escort
1980: Lancia Delta
1979: Simca-Chrysler Horizon
1978: Porsche 928
1977: Rover 3500
1976: Simca 1307-1308
1975: Citroën CX
1974: Mercedes 450S
1973: Audi 80
1972: Fiat 127
1971: Citroën GS
1970: Fiat 128
1969: Peugeot 504
1968: NSU Ro 80
1967: Fiat 124
1966: Renault 16
1965: Austin 1800
1964: Rover 2000
[origo]
