Koós Béláné Sós Vera
„Nekem Szücs Ernő mindig azt tanította, hogy amit a Párt s amit Rákosi vagy Sztálin elvtárs mond, az olyan biztos, hogy abban kételkedni sem lehet. Ebben a szellemben éltem, s ebből az első csalódás akkor ért, amikor 1950 nyarán egy alkalommal Péter Gábor magához hívatott, és közölte velem, hogy Szücs áruló, akit le fognak tartóztatni” – emlékezett vissza 1962-es rehabilitációs eljárása során államvédelmis múltjára Sós Vera, aki 1945-ben, 19 évesen – a háború és a zsidótörvények miatt elmaradt érettségit sem téve le – került a céghez. A rendelkezésre álló adatok szerint főhadnagyként kezelte a szervezettől független, csak a főnöke (illetve Moszkva) által elérhető irattárat, melyet maguk között KSM-nek, vagyis „kismackónak” becéztek. Korábbi főnöke ellen az akkor már több (élete végére pedig tíz) nyelven beszélő Sós Vera 1950-ben Péter Gábor utasítására írt feljegyzéseket. Az államvédelem ökle Sósra 1953-ban sújtott le, minek nyomán 11 hónapot ült magánzárkában. A három gyermeket szülő Sós Vera a forradalom után előbb a Ferunion Külkereskedelmi Vállalatnál, utóbb a Kossuth Könyvkiadónál dolgozott, 1968-ra egyetemi diplomát szerzett. Ugyanabban az évben, néhány hónappal a prágai bevonulás után, búcsúlevelet sem hagyva férje szolgálati pisztolyával főbe lőtte magát.
Koós Béla
Sem 1976 januárjában, amikor az állampolgárságról lemondatott és ezzel az országból kitoloncolt lányát, unokáját és vejét kikísérte a Ferihegyi repülőtérre, sem az 1980-as évek végén Los Angelesben való találkozásukkor nem érezte szükségét Koós Béla, hogy bármit is mondjon saját, illetve felesége korábbi életéről. Mi több, a rendszerváltás után még azt is letagadta leányának, hogy 1945 előtt börtönben ült. Pedig 1942-től illegális kommunistaként két évig raboskodott a Margit körúti fogházban. Ez az előélet predesztinálta arra, hogy 1945 elején a kommunista párt a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Madisz) egyik titkárának jelölje. Koós Béla számára természetes volt, hogy friss házastársa kérésére ügynöki jelentéseket adjon a Madisz nem kommunista tagjairól csakúgy, mint saját elvtársairól. Rövid pártközponti kitérő után az Államvédelmi Hatóság pártbizottságának titkára lett. Operatív tevékenysége csak néhány esetben bizonyított, az 1950-ben letartóztatott Kádár Jánost hallgatta ki pár alkalommal. Felesége letartóztatása után azonnal eltávolították a hatóságtól, bukott káderként az ifjúsági mozgalomban dolgozott, mígnem 1957 végén az induló Magyar Televízióban talált végső munkahelyére, egyebek mellett az Élő Újság című politikai magazin szerkesztője volt.
A lányával és unokájával való Los Angeles-i találkozást követően levélben vallotta csak meg, hogy 1976-os távozásakor „magában” kitagadta, de most visszafogadja azt, akit egyébként soha nem nézett meg a színpadon. 1999-ben, a halála előtti hetekben, már félig bénán, kissé félrebeszélve csúszott ki a száján az a félmondat, hogy gyermekeinek „nem eshet bántódásuk”, merthogy „az én kezemhez nem tapad vér”.
Szücs Ernő
„Két napig kell verni, amíg csontjai össze nem törnek.” Ezt az iránymutatást – legalábbis Péter Gábor 1957-es feljegyzése szerint – Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára adta 1950-ben, amikor Szücs Ernőt és öcscsét (az éveken át Londonban élő és testvére által is kémgyanúsnak tartott Miklóst) letartóztatták. A körvonalazódó kémügyből azonban ez alkalommal semmi nem lett, a máskor szakszerűen ütlegelők fél nap alatt agyonverték a testvérpárt. Mindez aligha nevezhető véletlennek. Az 1908-ban született Szücs Ernő – aki 1942 februárja óta dolgozott a szovjet állambiztonságnak – 1946-ban lett Péter Gábor első helyettese. Magánarchívumában hihetetlen gyorsasággal gyűltek az információk, például a trockista elhajlással gyanúsított későbbi kultúrdiktátorról, Révai Józsefről, s az 1949-ben letartóztatott főtitkárhelyettes, Rajk László elleni első koncepciók is az ő „kismackójából” kerültek ki. Adatok híján máig csak találgatások születtek arról, hogy a moszkvai erőviszonyok megváltozásával, vagy éppenséggel az ő titkos adatgyűjtésén felháborodó – ám ügyesen manőverező – Rákosi bosszújával magyarázható a korábban érinthetetlennek tartott Szücs meggyilkolása.
