2006.12.04., 2006. évfolyam, 48. szám
szerző: Mogyorósi Géza forrás: 168óra
cimke: glóbusz
Első ízben tartotta Berlinben szövetségi kongresszusát Németország Nemzetidemokrata Pártja. Az NPD dzsemboriján minden résztvevőre jutott egy rendőr, és beigazolódott, hogy a polgárok zöme elutasítja a régi- és újnáci eszméket.
Az NSZK-ban már többször volt kísérlet a Nationaldemokratische Partei Deutschlands (NPD/Németország Nemzetidemokrata Pártja) betiltására. Legutóbb 2003-ban vallott kudarcot a próbálkozás az alkotmányvédő bíróság előtt. Ugyanis az állam nem akarta feltárni, hogy „téglái” menynyire épültek be a neonácik soraiba.
Tüntetések
Hosszas jogi huzavona után az utolsó pillanatban született döntés arról, hogy az NPD 31. szövetségi kongresszusának (november 11-12-én) Berlin északnyugati kerülete, Reinickendorf adhat otthont. A közel 270 delegált és mintegy 350 vendég biztonságára 600 rohamrendőr vigyázott, meg szép arcú saját rendezők. Füttykoncertből, pfujolásból, ökölrázásból és középsőujj-mutogatásból a védőkorlát mindkét oldalára jutott. Emitt 600-700 civil kurázsiról tanúságot tevő ellentüntető, amott a komor „demokraták”. (A kétnapos rendezvény mérlege: egy protestáló polgárt és három NPD-szimpatizánst vettek őrizetbe.)
A pártvezér Udo Voigt nem volt irigylésre méltó helyzetben a kongresszusi hétvégén. Mivel Thüringiában a tartományi NPD háza táján pártfinanszírozási rendellenességre bukkant a hatóság, a Bundestag 870 ezer eurót követel vissza az ultranacionalistáktól. Kelet-berlini székházuk elzálogosításából, netán eladásából összejöhetne tán a summa, ám erre a vészmegoldásra még gondolni sem akarnak a „nemzetiek”.
De kicsodák is ők? Amint egy most nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásból – meglepő módon – kiderül: a szélsőjobboldali világkép nem a bűnügyi krónikákban gyakorta felbukkanó, keletnémet bőrfejű ifjak körében hódít leginkább, noha szavazóbázisuk a hajdani NDK településein a leghangosabb.
Szászországban tavaly azzal döbbentették meg képviselőtársaikat a „nemzeti” mandátumos politikusok, hogy bojkottálták a holokauszt áldozataira való megemlékezést, és helyette a szövetséges csapatok második világháborús, „civil lakosságot sújtó, hidegvérrel megtervezett, ipari méretű tömeggyilkosságáról” szónokoltak.
Szászország és Brandenburg után – néhány héttel a párt berlini 31. országos kongresszusa előtt – a tartományi voksviadalon a leggyérebben lakott német régióban, a Lengyelországgal szomszédos Mecklenburg-
Elő-Pomerániában is bejutottak a parlamentbe az extrém jobboldali eszméket hirdető NPD képviselői. Noha csak fél tucat szélsőséges, ellenzéki honatyáról van szó a meseszép Schwerinben, mégis sokan ijedten sóhajtottak fel a Spree partján, hogy már megint az – amúgy antifasizmuson és internacionalizmuson nevelkedett – ex-DDR polgárai tették rossz helyre az ikszet, így bírálva az Angela Merkel asszony vezette berlini nagykoalíciót.
A „Wehrt Euch!” – „Védekezzetek!” – szlogen nem egy óvszerhasználatra felszólító, AIDS-rizikóra figyelmeztető plakáton bukkant fel, hanem az NPD választási tacepaóin. A „nemzetiek” a négy évvel korábbinál 52 ezerrel több szavazatot söpörtek be, így az urnacsatát 7,3 százalékos diadallal zárták.
A hallatlanul jó hangulatú, békés 2006-os foci-vb-t követően hatalmas kő esett le a politikusok és a rendőrök, a sportszerűségből, civil kurázsiból és vendégszeretetből remekül vizsgázó „kisemberek” szívéről. Nem titok ugyanis, hogy a két német állam 1990. őszi újraegyesítése óta a volt NDK tájain, de egyes nyugati régiókban is rendszeressé váltak az idegenellenes, rasszista atrocitások. A szkinhedkoncertek, bajtársi kempingezések, fekete bakancsos, bomberdzsekis demonstrációk, a színes bőrűeket utcán megtámadó, stadionokban „majomként” kifütyülő legújabb kori keretlegények társaságából a 18-as számozású trikót viselő extrém csajok, babakocsis tini mamák sem hiányoznak.
A Führer monogramjára (A. H.) utaló kód mellett divatos a 28-as (Blood and Honour) és a 88-as (Heil Hitler) felirat is. A „168:1”-es motívum nem lapunk reklámja a germán neonácik ruházatán; az 1995-ös oklahomai (USA) újfasiszta merénylet áldozatainak számához viszonyul az egy halálraítélt tettes.
Noha az ős-NSZK-ban sem csak operába vesznek fel éjfekete szerkót a hajatlan vagy éppen Adolf-frizurás fiatalok, a kilencvenes évek óta a szélsőjobbos agresszivitás következtében elhunyt több mint 130 ember zöme az öt keletnémet tartomány valamelyikében volt „rosszkor, rossz helyen”.
Kérdőjelek
Ezért is meglepő a Friedrich-Ebert-Stiftung 2006 végén nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásának eredménye. A hajdani szociáldemokrata politikus nevét viselő bonni alapítvány felmérése szerint napjainkban a nyugatnémetek 9,1 százaléka „zárt, szélsőjobboldali világképű”, míg az ossiknál „csupán” 6,6 százalékos az idegengyűlölők, antiszemiták és a Harmadik Birodalom embertelenségeit, a nemzetiszocializmus bűneit kicsinyítők tábora. A horogkeresztes eszmékkel nemcsak a lézengő, tudatlan, szakmához gyakorta önhibáján kívül nem jutó ifjúság kacérkodik.
A legtöbb holokausztot megkérdőjelező polgár, a nácik vérengzését Hitler „rendteremtéséhez” és a bolsevik veszélyhez képest elenyészőnek tekintő ember a 60 év feletti korosztályból kerül ki az unió legnépesebb államában. Nem tanultak Európa katasztrófájából? A 20. századi történelem ismeretében elgondolkodtató a frankfurti Sigmund-Freud-Institut felmérése, melyből az tükröződik, hogy a németek 36 százaléka „megérti, hogy egyesek kellemetlennek találják a zsidókat”.
Az EU bizottságának sokat vitatott vizsgálata arra kereste a választ a közelmúltban, hogy mely ország jelenti a „legnagyobb veszélyt a világbékére”. Az NSZK-ban megkérdezettek közel kétharmada – még a libanoni konfliktus előtt – Izraelt tette a negatív lista élére, rizikósabbnak tartva a politikáját, mint Iránét, az USA-ét avagy Észak-Koreáét. A nemzetközi turizmusban 2007-ben is főszerepet játszó németek lelkébe persze nehezebb belelátni, mint a reptéri kofferjükbe!
A német hatóságoknak mintegy 170 kisebb-nagyobb extrém jobboldali tömörülésről van tudomásuk. A három legjelentősebb (kerekített adatok) a Deutsche Volksunion (11 ezer tag), a Republikaner (7 ezer tag) és a Nationaldemokratische Partei Deutschlands (6 ezer tag). A Szövetségi Bűnügyi Hivatal hetente átlag 10-15 ultrajobbos, erőszakos atrocitás miatt indít nyomozást.
A 82 milliós NSZK-ban mintegy 7 millió külföldi él. 3,2 millióan muzulmánok, bő 500 ezren immáron német állampolgárok (is). A török-kurd/arab közösség mellett a legtöbb idegen ajkú személy (ősvendégmunkásként generációk óta) itáliai származású. A statisztikákban még közösen szereplő szerbek és montenegróiak félmillióan élnek „egy fedél alatt” a házigazda németekkel. Görögökből, lengyelekből 300-300 ezres a (legális) kvóta. Mi, magyarok úgy harmadennyien lehetünk, és 100 ezer zsidóról szólnak az évkönyvek. A sintik és romák mintegy 50 ezren vannak Közép-Európa legnagyobb országában. Ez utóbbi közösségnek éppúgy különleges kisebbségi jogai vannak (például nyelvhasználat), mint a 60 ezres vend (szorb) minoritásnak, a félszázezer dánnak és a 12 ezres fríz népcsoportnak.
