Minden múzeum munkájának ünnepi és összegző pillanata az állandó kiállítások megnyitása. Ideális esetben, erre tízévenként, ám rosszabb anyagi körülmények között 15-20 évenként kerülhet sor.
2006.12.03 11:35 ma.hu
Egy igazán jó állandó kiállításnak tudományos megalapozottsággal, ugyanakkor közérthetően és látványosan kell megfogalmaznia az ismertetendő témát. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak több mint száz éves gyakorlata van ebben. 2007-ben lesz 100 éves évfordulója a Vajdahunyadvár időt álló anyagokból felépített épületében megnyitott első igazi állandó kiállításának.
Ez a centenárium volt az apropója az új állandó kiállítás megrendezésének. Miután a szaktárca – a költségvetés helyzete miatt – nem tudta biztosítani a kiállítás egyszeri, egy ütemben történő finanszírozását, több szakaszra bontva nyílik meg. A barokk épületszárnyban, 2005-2008 között valósul meg három ütemben a nagyszabású, új állandó kiállítás: 6 teremben, 1700 m2-en.
A kiállítás a magyar mezőgazdaság teljes történetét kívánja bemutatni az élelemtermelés kezdeteitől, vagyis az újkőkortól egészen napjainkig, az Európai Unióhoz való csatlakozásig. Ez hatalmas, mintegy 8000 éves fejlődést átfogó vállalkozás. 2005-ben a legrégebbi időszakok mezőgazdaságának történetét mutattuk be a magyar államalapításig.
Első terem
A Kárpát-medence területén, a magyar honfoglalást megelőző periódus azt kívánja bizonyítani, hogy későbbi hazánk földje Európa legrégebbi mezőgazdasági területei közé tartozik. A kiállítás hangsúlyozza a mezőgazdaság fejlődését meghatározó újításokat. Ilyennek számítottak például az egyszerű, de hatékony talajművelő eszközök.
Második terem
A magyar honfoglalás először teremtette meg azt a lehetőséget, hogy a Kárpát-medence egész területén egységes gazdasági rendszer jöjjön létre. A honfoglalók útvonalát a földművelés különböző elemeinek megismerését hangsúlyozva érkezünk el a félnomád, majd a letelepült életmód bemutatásához a kora Árpád-korban.
Harmadik terem
Az Árpád-kori falusi élet és az eszközhasználat bemutatása a régész rekonstrukciós munkáját is feltételezi a korabeli épületek és lakosaik mindennapi tevékenységét dokumentálva. A 3. terem Árpád-kori részében régészeti feltárás alapján készült falusi környezetet mutatunk be. Esetünkben a honfoglalás kori terem üvegpadló alatti része és az Árpád-kori falusi környezet rekonstrukció összetartozik.
Az üvegpadló alatti rész a feltárás körülményeit szemlélteti, ahonnan használható adatok nyerhetők a rekonstrukciókhoz. Eredeti nagyságukban egy lakóházat, egy kemencét és néhány használati tárgyat tárunk a látogatók elé Esztergom – Zsidód régészeti feltárásai alapján.
Magyarországon a késő középkorban felgyorsult az agrárfejlődés a technikai és a technológiai újítások következtében. A gazdálkodásba bekapcsolták a korábban ritkán lakott, erdős területeket is. A jogilag egységessé vált jobbágyság gazdasági helyzete kedvezőbbé vált. Ezt tükrözi a kiállításunkon bemutatott 15. századi alföldi lakóház, amely a középkori paraszti lakáskultúra egyik legkorszerűbb megoldása volt: a lakóhelyiséget füstmentesen szeneskályhával fűtötték. Ebben a környezetben mutatjuk be a falusi háztartás és gazdálkodás tárgyi emlékeit, a középkori Szentkirály ásatásai anyagainak segítségével.
A 16. század első harmadára esett Magyarország bekapcsolódása a kora újkori világgazdaságba. 16. század második felében az agrártermékek kivitele növekedett. Legjelentősebb exportunk ebben az időben a szarvasmarha és a bor volt. Ennek bemutatására szolgálnak a teremben elhelyezett grafikák és műtárgyak. A fellendülő állat, bor és gabonaexport a paraszti kereskedelemben is éreztette hatását. A borkivitel egyre inkább a keleti, főként a lengyel területek felé irányult.
A török uralom idején új gazdasági eljárások, újonnan megismert növények, ízek, étkezési szokások jelentek meg. A török-magyar kölcsönösen érvényesülő gazdasági és kulturális hatásokat jól érzékeltetik az ásatásokból előkerült munkaeszközök és egyéb leletanyagok. A kiállításban szereplő a földművelő eszközök, így az ekék, a szántóföldi művelés súlyának növekedését jelzik.
