Mi lesz a sorsa a hatszáz ágyas, évi 22 ezer – köztük nagyszámú vidéki – beteget ellátó Szabolcs utcai kórház nyolc hektáros telken lévő, a Városligethez közel eső, nagy értékű ingatlanának?
2006.12.01 13:21 hvg
Értékesítéséből törlesztik a kórház hatalmas adósságát. A pavilonokat elbontják, hogy azután a gyógyforrással is rendelkező ingatlanon – hírek szerint – wellness központ épüljön.
A magyar egészségügy radikális reformjának központi kérdése a kórházak, illetve az aktív ágyak számának csökkentése. Valahányszor a kormányzat nekifutott ennek a feladatnak, óriási ellenállásba ütközött, ugyanis az egészségügyi intézményekhez ezer szállal kötődik az a város vagy körzet, melyeket kiszolgálnak: ragaszkodnak hozzá a betegek, az orvosok, a helyi politikusok, a parlamenti képviselők. A várható ellenállást a Molnár Lajos vezette egészségügyi minisztérium úgy próbálja leküzdeni, hogy két listát készített a feleslegessé váló aktív ágyak leépítéséről. Az első a „súlyponti”, amelyet már a nyilvánosság elé tártak, a másik, melyet szigorúan titkolnak a nyilvánosság elől, az „ultimátumos”.
Ha a „súlyponti” listán javasolt 12 ezer aktív ágy leépítésében, illetve bizonyos kórházak felszámolásában nem tudnak önként megegyezni az e célból felállított regionális egészségügyi tanácsok és az érintett önkormányzatok, akkor, – „a labda visszakerül a minisztériumhoz, ahol meghatározzák, melyik kórház milyen szakmában és hány ágyra köthet majd szerződést a biztosítóval tevékenysége finanszírozására.”
Ebben a helyzetben veszik majd elő az egészségügyi minisztériumban a már összeállított „ultimátumos listát”, melyet egyelőre igyekeznek titkolni. Bizonyára abban bíznak: az első, a „súlyponti” listáról olyan heves vita bontakozik ki, hogy az érintettek, miután „ellőtték a puskaporukat”, belenyugszanak az „ultimátumos” lista diktátumaiba. Persze, bármennyire igyekeznek is titokban tartani a tervezett, drasztikus intézkedéseket, még az érintett kórházakban dolgozó orvosok előtt is, előbb-utóbb mindenképpen kiszivárognak. Pontosan ez történt.
Élő Anita, a Heti Válasz újságírója valahogy megszerezte a dokumentumot, és lapjában, Kórházbontás címmel írt cikket, amely kifejti: „kiürülnének a Szabolcs utcai kórház épületei, csak belgyógyászata és sebészete kapna kegyelmet, s ezek a szívsebészeti műtőkkel együtt átköltöznének a MÁV kórházba.”
Vajon milyen megfontolások állnak a nagy múltú, előbb Zsidókórházként, majd Orvostovábbképző Intézetként, aztán Haynal Imre orvostudományi egyetemként, végül Országos Gyógyintézeti Központként ismert, óriási szakmai presztizsnek örvendő intézmény de facto megszüntetésének hátterében?
Mielőtt a sivár jelenről szó esne, beszéljünk először a dicsőséges múltról. 2005-ben jelent vaskos kötet jelent meg a História Alapítvány gondozásában Belgyógyászat, kardiológia a Szabolcs utcában 1889-2005 Zsidókórház, Orvostovábbképző egyetem címmel, melyet dr. Préda István, az intézmény belgyógyász professzor írt, illetve szerkesztett. Az előszót Glatz Ferenc történész, akadémikus írta, aki a személyes érzéseire is kitért. „Hozzáköt a Szabolcs utcához, e zsidó-nemzsidó intézményhez az évezredes zsidó-magyar kultúrközösség szeretete.”
A kötet borítója tömören összefoglalja az intézmény múltját: „Betegellátását mindig is a nyitottság jellemezte, hiszen falai között felekezetre való tekintet nélkül gyógyítottak minden rászorulót. A Szabolcs utcai klinika több mint évszázados kiemelkedő belgyógyászati hagyománya, és az itt kialakult, jelenleg már több mint öt évtizedes felsőfokú kardiológiai oktatás, hazai és nemzetközi kapcsolatrendszer az 1990-es években a társadalmi és politikai változások „káros mellékhatásaként” erodálódott, majd 2001 utolsó napján az egész intézmény felsőoktatási státusza egy tollvonással megszűnt. A most megjelenő kötet annak a törekvésnek a kifejezője, hogy a volt Zsidókórház és utódintézményeinek történelmi és tudományos ereje töretlen, és hamarosan visszatér az orvosi felsőoktatásba, hogy elfoglalja az őt megillető, már évszázada gyakorolt helyet az orvostovábbképzésben.”
Sajnos, most már nyilvánvaló, hogy a kiváló orvosprofesszor óhaja nem válik valóra. A „Szabolcs utca”, annak ellenére, hogy a magyar orvostudomány történetének dicső lapjait írták a falai között, megszűnik. Pedig még a kilencvenes évek végén is, amikor átadták az óriási költséggel átépített II. sz. Belgyógyászati Klinika tömbjét, korszerű nőgyógyászatára pedig az egész országból hozták a „problémás eseteket”, úgy tűnt, nagy jövő elő néz. A FIDESZ-kormány idején még nagyszabású tervek készültek az OGYK felvirágoztatására: Mikola István, akkori egészségügyi miniszter 2002 februárjában kormány-előterjesztésben vázolta a Szabolcs utcai „modellkórház” koncepcióját, amelyhez összesen 1,4 milliárd forintot kért. Csakhogy 2002-ben a kormányváltás nyomán visszafogták a fejlesztést. Még így is elkészült a mintegy 150 millió forintba kerülő megalabort, amelynek kihasználtsága gyenge, és hozzákezdtek a kórház informatikai rendszerének korszerűsítéséhez.
