Golyóálló üveg mögött beszéltek a libanoni szónokok · Damaszkusz tovább tagad
2006. november 24. (8. oldal)
Tömegtüntetésen tiltakozott tegnap Libanon népe Szíria ellen, egyúttal követelte a Szíria-barát Émile Lahoud államfő távozását. Az indulatok Pierre Gemayel ipari miniszter temetésén csaptak a magasba, akit a feltételezések szerint Damaszkusz öletett meg.
Tárgyalnának Szíriával. Az izraeli emberek nagy része tárgyalásokat kezdene Szíriával, mert enélkül újabb háború kezdődhetne északon – derül ki a Háárec izraeli napilap felméréséből. A válaszolók nagy része ugyanakkor nem vonulna ki a Golán-fennsíkról, amelyet Izrael megszállás alatt tart 1967 óta. Basar el-Aszad szíriai elnök többször jelezte, hajlandó tárgyalni Izraellel, ám ajánlatát az izraeli vezetés mindig visszautasította. (MN)Kifelé Basar ügynökével a Baabdából! – kiáltozta a tömeg Basar el-Aszad szíriai elnökre és a bejrúti államfői palotára utalva. Mint arról a Daily Star libanoni napilap beszámol, az ipari miniszter temetése óriási politikai tiltakozó akcióvá vált, a több tízezer tüntető nemzeti lobogók lengetésével fejezte ki elégedetlenségét. A szólamok Basar el-Aszad, Emil Lahud és a Hezbollah ellen egyaránt szóltak. A tüntetők egyúttal azt is követelték, hogy kizárólag a hadsereg viseljen fegyvereket, s a síita Hezbollah szabaduljon meg militáns frakciójától. Velid Dzsumblatt drúz vezető és Szaad Hariri szunnita politikus együtt méltatták a meggyilkolt minisztert, s tiltakoztak a szír politika ellen. Dzsumblatt szerint Gemayel most csatlakozott „a korábbi mártírokhoz, akik elutasították a gyilkosságok rezsimjét”. A politikusok beszédeiket golyóálló üvegfal mögött mondták el a teljesen megtelt Mártírok terén, Bejrút központjában. Amin Gemayel, a megölt miniszter apja, korábbi államfő új forradalmat hirdetett meg, eltávolítva a hatalomból Emil Lahud elnököt. Lahud mantádumát – egy ellentmondásos alkotmányos vita után – 2004-ben hosszabbították meg három évvel. Azóta a Szíria-ellenes koalíció rendszeresen megkérdőjelezi az államfő legitimitását.
Damaszkusz időközben a védekezésből ellentámadásba ment át. Véleményük szerint az ENSZ-határozat a Hariri-gyilkosság kivizsgálásáról úgy lépett életbe, hogy a lehető legnagyobb kárt okozza Szíriának. Egyúttal leszögezték: Gemayel gyilkosainak célja azt volt, hogy meggátolja „a Hezbollah által végrehajtott mobilizációt, s késleltesse a legitimációját vesztett kormány elkerülhetetlen bukását”. Mohammad Habas szíriai parlamenti képviselő tiltakozott az országát ért gyanúsítások ellen, közölve, Damaszkusznak semmiféle érdeke nem fűződött Gemayel meggyilkolásához. Egy újságíró a szíriai kormány véleményét alátámasztandó azt írta, a gyilkosság „menekülési útvonalat ad a bejrúti kabinetnek”.
Ritka diplomáciai sikert könyvelhetett el Szíria: legmagasabb szintű hivatalos kapcsolatot vett föl Irakkal, miközben az országot megszálló amerikaiak Damaszkuszra páriaként tekintenek.
