2006.11.30., 2006. évfolyam, 48. szám
szerző: Tamás Gáspár Miklós forrás: 168óra
cimkék: Sólyom László, vélemény
Sólyom László köztársasági elnök nagy figyelmet keltett nyilatkozatot adott a múlt szombati Népszabadságnak. Volt benne olyasmi, ami nagyon tetszett nekem (Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány cinikus és arrogáns mondatairól történetesen ugyanaz a véleményem, mint az államfőnek), volt, ami kevésbé, ámde van az interjúnak egy olyan részlete, amelyet nem lehet és nem szabad szó nélkül hagyni.
Sólyom László köztársasági elnök jelezte, hogy őt hidegen hagyja a bírálat, akár a kuruc.info nevű honlapról, akár a 168 Óra c. hetilaptól érkezik. A köztársasági elnök evvel párhuzamba állította, mintegy egyenértékűnek tüntette föl a kuruc.infót és a 168 Órát.
Sólyom László köztársasági elnök evvel a jobboldali sajtó egyik kliséjét eleveníti föl, amely szerint mindkét „oldalnak” vannak szélsőségei, s ezek megítélésében nem szabad kettős mércét alkalmazni. Ez a klisé – amelyet a köztársasági elnök is gondolkodás nélkül alkalmaz – a mai Magyarország és a mai Kelet-Európa társadalmát és világnézeti szituációját illető teljes tudatlanságára támaszkodik (ha netán őszinte). Ugyanis Kelet-Európában, elsősorban pedig Magyarországon egyáltalán nincs számottevő radikális baloldal, amely – ha volna – nyilván ellenezné a jelenlegi magyarországi kormányzat privatizáló és piaci politikáját. Ma a radikális lázadás különféle formái Magyarországon (és csak Magyarországon – másutt sehol!) kizárólag a jobboldalon lelhetők föl. Nem véletlen, hogy a „Magyar Kommunista Munkáspárt” nevű különös szervezet ma a szélsőjobboldalon található, a Lelkiismeret „88 nevű kriptonáci mozgalom társaságában.
A jobboldali sajtóban a Népszavát szokás rituálisan „szélsőbaloldali lapnak” nevezni, ami a Népszava piacbarát, tőkebarát, középutas szerkesztőségi „vonalát” látva egyszerűen nevetséges.
A 168 Óra tagadhatatlanul irányzatos lap, amelynek a publicisztikái ritkán árulnak el vonzalmat a jobboldali ellenzék iránt – bár ez nem volt mindig így. Az Orbán-kormány hivatali idejének első hónapjaiban a 168 Óra óvatosan reménykedett. Némi rokonszenvvel érdeklődött az akkor még fiatalosnak és újítónak tetsző társaság munkája iránt. De ez csakugyan régen volt már. A 168 Óra munkatársai sokkal mérsékeltebbek és árnyaltabbak, mint – a levelezés tanúsága szerint – az olvasóik, ebből arra következtetek, hogy a szerkesztőség nem enged (teljesen) a publikum Orbán-utálatából rá háramló nyomásnak. A lapot sokan szeretik, sokan nem, azonban senki nem állíthatja, hogy a 168 Óra a többpártrendszer és a parlamenti váltógazdálkodás ellen, az alkotmányosság ellen uszított volna, vagy folyamatosan arra célozgatna, hogy a magyarországi honpolgárok egy részét célirányos volna kiirtani.
A kuruc.info – amelynek a korlátozatlan szólásszabadsághoz való föltétlen jogát nem vonom kétségbe – ugyanakkor szemmel láthatóan „kriptohungarista” orgánum, amely a zsidókkal és cigányokkal szembeni fajgyűlöletét még annyi öncenzúrának sem veti alá, mint a hírhedt Magyar Fórum, s amelynek a szabadságpárti címek alatt megjelenő cikkei a demokrácia minden elképzelhető formájának a megszüntetésére hívnak föl. Ha Sólyom László szemében a fajgyűlölet és a fajgyűlölet ellenzése egyenértékű, akkor a köztársasági elnök egyensúlyérzékével nagyon nagy baj van.
De hát nem hiszem, hogy erről volna szó. Sólyom László köztársasági elnök igen hiú és rátarti ember, s igen esendő, gyarló módon – ami, gondolom, bocsánatos vétek – rossz néven vette a 168 Óra bírálatát, sejthetően főleg azt, amely a Kisbarnaki Farkas Ferenc tábornok rehabilitálásával kapcsolatban érte (őt és az előterjesztő honvédelmi minisztert). Mármost evvel a gesztussal kapcsolatban, amely – épp ezekben a napokban! – relativizálja a nyilasuralom megítélését, Sólyom László köztársasági elnöknek nyilatkoznia kellett volna, mégpedig ezt: „Roppantul sajnálom, de a kisbarnaki Farkas-ügyben hivatalom nem tájékozódott megfelelően. A hibáért elnézést kérünk.”
A másik oka Sólyom László szerencsétlen párhuzamának az, hogy szeretné bizonyítani: őt jobbról és balról egyaránt támadják. Ez nem igaz. A 168 Óra párhuzama a jobboldalon – mondjuk – a Heti Válasz, amely valóságos Sólyom-kultuszt űz. A szélsőjobboldalon is csak a Fidesz-ellenes kriptohungaristák gyalázzák Sólyom Lászlót, a szélsőséges, ám Fidesz-barát Magyar Demokrata nemigen.
Az, hogy mi a „vonala” annak a jobboldali sajtónak, amely sokkal, de sokkal mérsékeltebb, mint a Sólyom László emlegette kuruc.info, álljon itt egy idézet a Magyar Demokratából (a szerző iránt pozitívan elfogult vagyok, mert Rousseau, Marx és Jászi társaságában emlegette a nevemet, igaz, avval a használati utasítással, hogy az ilyen embereknek le kell vágni a jobb karját): „…tudod te, mi a valódi demokrácia? Elmagyarázom. Idegeneknek, nem őslakosoknak pofa be, műveletlen suttyók [,] elhallgass, nők meg kinn a konyhában. Ajánlott olvasmány az ókori Athén története.”
Nos, ilyesmit a 168 Órában nem olvasni, s ha valamelyik olvasó lerománozza Tőkés Lászlót, egy másik meg az erdélyi magyar vezetőket, akkor ezt egy harmadik olvasó kikéri magának (helyesen).
Sólyom László köztársasági elnök – aki számos tekintetben nagyon is kiváló ember – most nagyon rosszul teszi, ha kicsinyes sértődöttségből és olümposzi fölülállásának kiemelése végett ártalmatlannak tünteti föl (relativizálja és tri-vializálja) a militáns, fasisztoid szélsőjobboldalt. Különösen, miután aláírta Szálasi Ferenc kormánybiztosának és vérbírájának a rehabilitációs okmányát – nyilván tévedésből.
E sorok írója nem kormánypárti (igaz, a jobboldali ellenzékről még lesújtóbb véleménye van), de ezúttal bizony meg kellett védenie a kormánypárti vagy inkább csak Fidesz-ellenes 168 Órát, nem a lap, hanem az igazság érdekében.
Az igazság pedig – szerény nézetem szerint – antifasiszta.
