Pierre Dzsemajel autókonvoját Bejrút közelében, egy keresztény negyedben érte a gépfegyveres támadás. A keresztény közösséghez tartozó politikus a kórházban halt bele sérüléseibe. A parlament többségi pártjának vezetője azt mondta: Szíria áll a Dzsemajel-gyilkosság mögött, Damaszkusz viszont elítélte a merényletet.
Keresd minden mögött Szíriát – ezt tanultam meg a libanoni kis- és nagyemberekkel folytatott beszélgetéseim során. Ezt a ragyogó múltú és nagyszerű sorsra érdemes, minden földi jóval megáldott, ám roppant gyenge központi hatalommal bíró picinyke országot az elmúlt évtizedekben szabályosan tönkretették a külső erők. Előbb, még a „70-es években a Libanont fölvonulási területként használni igyekvő Arafat vezette Fatah mozgalom, majd Szíria, amely három évtizeden át több tízezer katonával megszálló hatalomként élet-halál ura lehetett Libanonban, és eközben Izrael, amely két évtizeden át megszállva tartotta a legdélibb országrészt.
Az utóbbi évek történetének legfőbb fejleménye, hogy két évvel ezelőtt összefogtak a korábban egymás ellen véres harcokat folytató, főként keresztény családi klánok annak érdekében, hogy Libanon önmagához térjen, hogy végre megszabaduljon a legakutabb megszállástól, a szíriaitól. Ámde az átalakítást irányító miniszterelnököt, Rafik Haririt hivatalosan még nem bizonyítottan, de alaposan gyaníthatóan szíriai megbízásból tavaly meggyilkolták. Utána még több újságírót és politikust öltek meg, kedden pedig azt a fiatal minisztert, aki annak ellenére mert szembeszállni Szíriával, hogy az utóbbit újabban erősen bátorítja az izraeli határokhoz férkőzni igyekvő Irán államfője.
A dolgok jobb megértése végett lássuk, mit mondott a nekünk adott interjúban önkritikusan a Dzsemajelekkel szövetséges, ugyancsak legendás családnevet viselő pártvezér, Dory Chamoun:
– Nézze, Szíria szerepe nálunk olyan volt, mint maguknál az oroszoké. Fejletlenebb ország, mint a mienk, de erősebb katonailag. 30 éven át keverték itt a kártyákat, egyszer a maronita keresztényekkel szövetségben, másszor a síitákkal, valamikor a szunnitákkal, ahogy érdekeik kívánták. A lényeg, hogy folyamatosan szembeállították egymással a különböző vallási csoportot és persze, a klánok vezetőit. Libanon az egyedüli szabad gazdaság a Közel-Keleten, mármint az arab világban. A gazdasági, vállalkozói szabadsággal együtt már egy parlamenti demokrácia, ez működne is rendesen, ha nem vallási és más, esetleg klán alapon osztanák szét a pozíciókat. Ez a rendszer, amely újratermeli a korrupciót, és még rosszabb, hogy a megosztottságot, a feszültséget, a robbanásveszélyt, miáltal a külső erők beavatkozhatnak. Ugyanakkor mégiscsak a külső erőket kellene legelőbb visszafogni, biztonságban kellene éreznünk magunkat, hogy félelem nélkül, főként a Szíriától való félelem nélkül átalakíthassuk, megreformálhassuk ezt az egész rendszert.
Zentai Péter (Berlin)
