Az idei Goncourt-díjas a művelt, de cinikus, bűntudatot nem érző náci tiszt szemszögéből írja le az általa elkövetett háborús és magánéleti rémtetteket.
Az interjúit ugyancsak szűken mérő Jonathan Littell, aki idén elnyerte a legrangosabb francia irodalmi trófeának számító Goncourt-díjat, a párizsi Le Monde-nak nyilatkozva a hétvégén kifejtette: „idő és távolság” kell annak megértéséhez, miért aratott oly nagy sikert egy volt SS-tiszt első személyben elmondott vallomásaként megírt Les bienveillantes (A jószándékúak) című könyve.
Az amerikai születésű, tökéletesen kétnyelvű 39 éves szerző franciául írt nagyregénye azonnal a bestsellerlista élére került és több díjat is elnyert Franciaországban. Littell elmondta, hogy a siker okait együtt találgatta Pierre Nora akadémikussal, a könyvét megjelentető Gallimard kiadó értékelő bizottságának elnökével, de biztos választ egyikük sem talált.
Az író szerint „meg kell várni, hogyan fogadják a könyvet Izraelben, az Egyesült Államokban és Németországban, ez lehetővé fogja tenni számunkra annak megértését, ami Franciaországban történt a regénnyel”.
Az augusztus 21-én megjelent, több mint 900 oldalas könyvből 250 ezer példány fogyott el már a Goncourt-díj elnyerése előtt, azóta még 50 ezret adtak el belőle.
Littell nem volt jelen, amikor november 6-án kihirdették a Goncourt-zsűri döntését, mivel, mint kifejtette, fenntartásai vannak az ilyen díjakkal szemben, „amelyek természetükből kifolyólag szembeállítják egymással az egyes műveket.”
Littel kifejtette: teljes mértékben kész akceptálni a bírálatokat, amelyek szerint tévedett a regénnyel, „hamis, elfogadhatatlan dolgokat” mondott.
„Lehet, hogy itt vagy ott elakadtam. Ez egy regény” – válaszolt azoknak, akik szemére vetették „értelmezési hibáit”. Littell könyve a művelt, de cinikus, bűntudatot nem érző náci tiszt szemszögéből írja le az általa elkövetett háborús és magánéleti rémtetteket.
