2006.11.17., 2006. évfolyam, 46. szám
szerző: Nagy József forrás: 168óra
cimkék: politika, tüntetések
Azt mondja, az MTV-székháznál zajlott csatát nem szeptember 18-án veszítette el a rendőrség, hanem sokkal korábban. Az ősbűn, hogy huligánjainkat hozzászoktattuk: a hatalom általában tehetetlen velük szemben. Ez lett a vége. A minap alakult, az utóbbi hetek utcai eseményeit vizsgáló bizottság tagjával beszélgettünk.
Hallott már olyan magyarországi eseti bizottságról, amelynek volt értelme?
Kevésről. De én nem szoktam értelmetlen akcióban részt venni. A felkérés elfogadásában jelentős szerepe volt annak, hogy tudom, a most felálló grémium tagjai nem fognak ködösíteni, véleményüket elvárás nem, kizárólag tisztességük és meggyőződésük befolyásolhatja.
Nincsenek különösebb eszközeik, jogosítványaik. Félő, hogy jelentésük nem lesz más, mint a már tudott tények ismétlése.
Kötve hiszem, hogy így alakulna. Társaim személye garancia a sikerre. Összefüggéseiben kell elemeznünk a szeptember 18. és november 4. közötti időszak történéseit. Arra kell választ találnunk, mi történt velünk.
Hogy mitől bolondultunk meg.
Nem bolondult meg itt kérem senki. Rosszallom is az általánossá váló infantilizmust és hisztériát.
Attól azért csak lehet hisztériázni, hogy égett a tévé épülete, hogy kendőarcú idióták rettegő rendőröket dobáltak félholtra, hogy nagyon magyar váteszek árpádsávos zászlók alatt skandálóknak olvasták fel zsidónak vélt, lámpavasra szánt közszereplők nevét.
Bárkinek joga hisztériás rohamot kapni, csakhogy azzal nem old meg semmit. Szerintem elég, ha megijedünk, akár szoronghatunk is, de közben azért agyaljunk a megoldáson. Semmi olyasmi nem történt és nem történik, ami a világ, sőt az annyira tisztelt Európa más országaiban ne esett volna meg.
Ez számunkra nem vigasz.
Nem, de segít értelmezni az itt zajlottakat. Magyarország akkor tűzte ki célul, hogy jóléti államot teremt, amikor Nyugat-Európában éppen lejárt a jóléti államok kora. Ott láttuk, hogy a társadalom langyos vízből kizavart tagjai előbb fázni kezdtek, aztán irtó dühösek lettek. Most ugyanez a düh mutatkozik a volt szocialista országokban. Ráadásul a mi sztorinkat sajátosan színezik olyan események, mint az őszödi beszéd hisztérikus fogadtatása, valamint az elmúlt minimum száz év történelmi sérelmei. Igaza van Ormos Máriának, aki azt mondja: nincs ma olyan ember az országban, akinek ne internálták, deportálták, börtönözték volna be, pusztították volna el, szégyenítették volna meg néhány családtagját.
Mi az ön feladata a bizottságban?
Összegyűjteni a történtek kriminológiai, kriminálszociológiai, jogi és rendőrszakmai aspektusait. Utána kell járnom, hogy pontosan mire is képzik ki tömegoszlatás kapcsán a magyar rendőröket. Hogy a jelenleg igen magas fluktuáció mellett lehet-e egyáltalán magas színvonalú munkát elvárni a testülettől. Adatot szerzek be arról, hogy az EU tagállamai költségvetésük hány százalékát fordítják a rendészetre, s arról is, hogy a nyugati rendőrségek milyen taktikát alkalmaznak tömegrendezvényeken. A belga csendőrség vezetője nyilatkozta: ők kizárólag vízágyút használnak. Mire jött egy jobbos cikk, hogy bezzeg a diktatúrára hajló magyar rendőrség könnygázzal, gumilövedékkel aprítja a népet. Csak azt felejtették el hozzátenni, hogy a belgák nehézterepjáró-alvázra szerelt páncélkocsi géppuskatornyába telepítik centiméter pontosságú célzásra alkalmas vízágyúikat.
Hogyan jutott el rendőrségünk a Szabadság téri megaláztatásig?
Azt a csatát nem az MTV-székháznál veszítette el a rendőrség, hanem jóval korábban. Van egy sporttörvényünk, amely nem ad lehetőséget a vandalizmus hatásos kezelésére. A politika még az Orbán-kormány idején találta ki, hogy a klubok által kezelt beléptetőrendszerrel kellene kiszűrni a randalírozókat a sportesemények közönségéből. Ám az Alkotmánybíróság személyiségi jogokra hivatkozva – a rendszer rögzítette volna a mérkőzésekre érkezők arcképét – elutasította a kezdeményezést. A politika pedig a Fidesztől az MSZP-ig szépen belenyugodott, hogy nincs megoldás. Pedig van.
Úgy emlékszem, akadtak bizonyos üzleti érvek a beléptetőrendszer mellett.
Hallottam róluk. És ha akkoriban még rendőr vagyok, igyekszem megtudni, pontosan mi is áll a háttérben. De már nyugdíjas voltam.
Hogy jön a meg nem valósult beléptetőrendszer a Szabadság térhez?
A Szabadság téri botrány főszereplői, a futballhuligánok hozzászoktak, hogy a rendőrség sokszor tehetetlen velük szemben. Ráadásul az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság képtelen volt megoldást találni a gyűlöletbeszéd ellen. Demokratikusabbak vagyunk, mint a régi polgári demokráciák. Megfeledkezünk arról, hogy a gyűlöletbeszéd nemcsak félelmet gerjeszt, hanem destruktív közösségteremtő erő is. Az utóbbi tizenöt évben megszerveztük magunknak a csürhét. Ez a csürhe jelent meg a tévészékház előtt.
A bizottság javasol majd törvénymódosításokat?
Célunk az is, hogy vizsgáljuk: rendszerváltás utáni jogszabályaink mennyiben alkalmasak a társadalmi béke fenntartására. Nagyító alá helyezzük a gyülekezési törvényt, a választási törvényt, szóba fog kerülni, hogy vajon tényleg választási gyűlés zajlott-e hetekig a Kossuth téren, vagy valami más. Lesznek törvénymódosítási javaslataink. Miközben tisztában vagyunk vele, hogy pusztán az írott jogtól nagyon lassan változik a társadalom.
A bizottság tagjai – ki jobban, ki kevésbé – köthetőek a balliberális oldalhoz. Ön a Horn-kormány rendvédelmi helyettes államtitkárságáig vitte, onnan is ment nyugdíjba…
Baloldali vagyok, sosem tagadtam.
Oda akartam kilyukadni, lehet majd bármilyen objektív és szakszerű a jelentésük, a Fidesz már most jelezte: szerinte remény sincs arra, hogy a testület pártatlanul vizsgálódjék. Orbántól tudjuk, a posztkomcsik hazudósak egytől egyig.
Sem bal-, sem jobboldaliról nem vagyok hajlandó kapásból elfogadni, hogy hazug csirkefogó. Őszintén szólva nem is érdekel, ki milyen oldali. Az érdekel, mit mond. Hazugozni akkor sem szokásom, ha úgy látom, a másik valótlanságot állít. Legföljebb halkan megjegyzem: az illető kihívásokkal küzd az igazmondás terén. A Fidesznek különben sem a bizottsággal, hanem a kormányerőkkel kell versengenie. Egyáltalán: melyik politikus tudna versenyre kelni történészként egy Ormos Máriával? Vagy kriminológiában Gönczöl Katalinnal? Vagy a szociológiában Csepeli Györggyel? Vagy épp velem – már elnézést a szerénytelenségért – a rendőri tudományok terén? Esélytelenek. De miért is készítenénk elfogult jelentést? Mondtam, baloldali vagyok, s tudom, semmire sincs kevésbé szüksége ma a baloldalnak, mint a tények elferdítésre. Ami pedig a Fidesz politikai törekvéseit illeti, hadd idézzem a köztudomásúan jobboldali Churchillt: okos ellenzék nem fűrészeli el az ágat, amelyre fölülni készül.
Nem lett volna célszerű néhány önmagát konzervatívnak valló szakértőt is beválasztani a bizottságba?
Ha mellém tették volna például Pintér Sándort, szakmai kérdésekben bizonyára egyezségre jutunk. De gondoljon bele, mi történik, ha Gyurcsány meghív egy közismert jobboldalit. Szegény tudósember vagy elutasítja a felkérést, mondván, nem segít a hazug miniszterelnöknek, vagy elfogadja, de akkor meg árulónak kiáltják ki az övéi.
Volt főrendőrként mit gondol arról, hogy a rendőrség nem fogja el a hetek óta körözött, a szélsőjobbos szubkultúrában lassan népi hőssé transzformálódó Budaházy „Betyár” Györgyöt?
Hiba. Ha a rendőrség egyszer elhatározza, hogy el kell fogni valakit, azt el kell fogni.
Bár így lehallgatható Budaházy telefonja, figyelhetőek a kapcsolatai.
Akkor meg minek a körözés? Logikátlan. Ennyire nem kombinatívak az én volt kollégáim.
És azt miként minősíti, hogy a mai napig nincs elfogatóparancs nyíltan fegyveres felkelésre buzdító, ezzel köztörvényes bűncselekményt elkövető emberek ellen?
Nem minősítem.
A bizottság foglalkozik majd ezzel a kérdéssel?
Egyelőre nem tudom.
Említette, hogy a Horn-kormány idején vonult nyugdíjba. Akkoriban töltötte be az ötvenedik életévét, a pályája csúcsán volt. A napokban Gergényi Péter budapesti főkapitány és több tábornoka jelentette be: elég volt. Sőt, mivel januártól várhatóan megszűnik az egyenruhások korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetősége, tömegessé válhat a leszerelés.
Javaslom a leszerelés gondolatával foglalkozó kollégáknak: várják meg az országgyűlési végszavazást.
Tud valamit?
Remélek.
Ön megbánta, hogy annak idején nyugdíjba ment?
Meg. Harcolni kellett volna. És ha továbbra sem értik meg, hogy én csak dolgozni akarok, s az hajt, hogy jobban működjék a szervezet, bölcsebb lett volna inkább kirúgatni magamat.
Be jó idea. Mi történik a rendőrséggel, ha mégis ezrével szerelnek majd le a tagjai?
Komoly megrázkódtatással járna, ám túlélné, kiheverné a testület. De azt hadd nyomatékosítsam: néhány egyenruhás valóban irritáló és nyilvánvaló túlkapása miatt bűn az egész rendőrséget elítélni. Ugyanis nincs belőle több. El lehet és talán el is kell küldeni néhány tábornokot, de harmincvalahányezer rendőrt lehetetlen elzavarni. Ne feledjük, a társadalom előttünk álló átalakítása népszerűtlen intézkedéseket kíván. És ennek a rendőrségnek kell kezelnie a közelmúlt atrocitásaihoz hasonló, bár reményeim szerint kevésbé heves reakciókat.
A bizottság vezetője Gönczöl Katalin, az Országos Bűnmegelőzési Bizottság elnöke. A grémium további tagjai: Csepeli György szociálpszichológus, Györgyi Kálmán nyugalmazott legfőbb ügyész, Halmai Gábor alkotmányjogász, Kacziba Antal nyugállományú rendőr vezérőrnagy, Ormos Mária történész, Pataki Ferenc szociálpszichológus, Tóth Judit alkotmányjogász.
Gönczöl Katalin: „Minden civilizált országban, ahol ilyen események lejátszódnak, egy tisztességes kormánynak feladata az események előzményét, történeti hátterét, összefüggéseit, hatását, okait kivizsgálni, kivizsgáltatni… Egyéni panaszokkal nem foglalkozunk, és nem lesz személyes meghallgatás. Ennek pedig az az oka, hogy nem akarunk semmilyen más hatóság vagy intézmény hatáskörében eljárni.” (Klubrádió, Kontra, november 8.)
Ormos Mária: „A 2006. október 23-án történtek megértéséhez 1945-re kell visszamenni.” (A bizottság alakuló ülésén.)
Csepeli György: „Demokráciában élünk, demokraták nélkül… Négy évet lehúztam a parlamentben, láttam, amit láttam… Lesznek ajánlásaink a politikai szocializációt illetően, mert nem normális, hogy a rendszerváltás tizenhatodik évében fiatalemberek lényegében véve képesek kimenni az utcára, és a legvadabb indulataik által vezérelve úgy viselkedni, mintha dzsungelben lennének majmok.” (MTV1, Az este, november 8.)
Halmai Gábor: „Hipotézisem az, hogy ma Magyarországon politikai válság van bizonyos erkölcsi jellegű válságtünetekkel, ugyanakkor az alkotmányos intézményrendszer válságáról nem beszélhetünk.” (Kisalföld Online, november 9.)
Györgyi Kálmán: „Nemzetközi összehasonlításban alapvetően megfelelőek a magyar jogszabályok. Amennyiben szükséges, megtesszük javaslatainkat a kormánynak.” (A bizottság alakuló ülésén.)
Pataki Ferenc: „A magyar politikai élet minden szereplője felelős valamilyen módon. A testületnek nem az a célja, hogy ebben ítéletet mondjon.”
(A bizottság alakuló ülésén.)
