Marokkó két másik országgal van versenyben a 2012-es Világkiállítás megszervezési jogáért
Az utolsó körbe az afrikai országon kívül Lengyelország és Dél-Korea került még be. Észak-Afrikai egzotikus állama egyébként korábban már szerette volna elnyerni a 2010-es Labdarúgó Világbajnokság megszervezési jogát is, de azt végül a Dél Afrikai Köztársaság kapta meg. Körképünkben ellátogatunk Marokkóba, ahol az ezeregyéjszaka meséi jól megférnek a mobiltelefonnal és az internettel.
Marokkó kiváló földrajzi adottságokkal rendelkezik. Csupán nyolc km-re fekszik Európától, ahonnan a világkiállítás közönségének nagy része érkezhet, ugyanakkor mégiscsak egy afrikai, egzotikus, arab hagyományokkal rendelkező országról van szó, amely különlegessé teszi a turisták körében.
Marokkó első uralkodói dinasztiája 788-ban érkezett meg Afrika azon területére, ahol ma is fekszik az ország. I. Idriss, az első marokkói király az arab félszigetről menekült Afrikába, az államot hivatalosan 791-ben alapította meg a történelmi dokumentumok szerint. Az államalapító fiának nevéhez, II: Idrisshez fűződik Fez város létrejötte. Fez érdekessége pedig az, hogy itt hozták létre az első afrikai egyetemet, amely az arab világban a második felsőszintű oktatási intézménynek számított. A középkorban, pontosabban 1666-ban került trónra a jelenleg is uralkodó dinasztia, az Alaonite család. Első képviselőjük, Moulay Ali Seriph felismerte, hogy Marokkó rendkívül előnyös geostratégiai pozícióval rendelkezik, ezért jelentős szerepet tölthet be a világkereskedelemben. Ő volt az az uralkodó, aki felvette a kapcsolatot a kor vezető országaival, Spanyolországgal, Franciaországgal, Dániával, Portugáliával stb. Ezen dinasztia sarja volt III. Mohamed is, aki különleges kapcsolatot ápolt az akkori Egyesült Államokkal. Marokkó volt ugyanis az első olyan ország, aki elismerte az USA függetlenségé, sőt a király anyagilag is támogatta a fejlődő fiatal demokráciát. A XX. Században, 1912 és 56 között Marokkó francia protektorátus alá tartozott. Ennek köszönhető a két ország különlegesen szoros kapcsolata politikailag, kulturálisan és gazdaságilag is. A II. világháború idején V. Mohamed, a jelenlegi király nagyapja ült a trónon, aki a marokkói zsidók megvédésével írta be nevét a történelemkönyvekbe. 1961-ben került a trónra II. Hassan, akinek legnagyobb érdeme, hogy az országot a nyugati kultúrához és a nyugati országokhoz közelítette a hidegháború idején és elzárkózott a szocialista országokkal való kapcsolatfelvételtől. A 60-as, 70-es és 80-as évek egyébként Marokkóban is a belső harcok évei voltak. A király politikáját komoly belső ellenzék bírálta, sőt kétszer puccskísérletet is végrehajtottak. Ezért ezeket az esztendőket „ólom-éveknek” nevezik.
A jelenlegi, fiatal király 1999-ben került a trónra. VI. Mohamed egy fejlődő, nyugati mintára működő országot örökölt az apjától, és Ő az elmúlt években tovább gyorsította a demokratizálódást. VI. Mohamedet a „Szívek királyának” is nevezik a nép körében, ugyanis legfontosabb intézkedése a nép szociális intézményeinek fejlesztésére irányultak és irányulnak ma is. Óriási reformokat hajtott végre a jogi rendszerben, így például megadta a nőknek a nyugati világban elfogadott egyenjogúságot, a gyerekek jogait védő törvényeket léptetett életbe, fontos intézkedéseket tett a környezetvédelemért, harcol a korrupció ellen és a közélet megtisztítása mellett, terrorizmusellenes jogszabályokat léptetett életbe. Mindezek mellett létrehozta az IEER szervezetet, amely alapja a politikai rehabilitációnak, azaz az apja uralkodása idején elkövetett politikai bebörtönzések áldozatainak nyújt erkölcsi és anyagi támogatást. VI. Mohamed mindössze 43 éves és rendkívül haladó szellemű uralkodó, ő az első olyan marokkói király, akinek a feleségét is megismerhette a nagyközönség. Hitvese 28 éves és mérnök, a király mellett is komoly szerepet kap a kormányzásban és a közéletben. Egy fiuk van, Hassan. Az uralkodó pár modern életet folytat, személyüket nemzetközi szinten sztároknak kijáró figyelem övezi.
Egy hónappal ezelőtt például Magyarországon is több cikk foglalkozott a marokkói királlyal, miszerint a VI. Mohamed nálunk vásárolja csincsillatakaróit. Ez a hír egyébként álhírnek bizonyult, miután kiderült, hogy a magyar csincsillatenyésztőt valaki az extra diszkont fejében félrevezette a marokkói királyra való hivatkozással. A királyságban ugyanis nem szokás olyan szőrméket, bőröket igénybe venni, amelyeket csupán a szőrméjükért ölnének meg, ez ellenkezik kulturális és vallási hagyományaikkal.
Az uralkodó gazdasági vonalon is nagyszabású tervekkel segíti az ország fejlődését. Az Azúr-terv turisztikai fejlődést irányoz elő: terveik szerint 2010-ig szeretnék elérni azt, hogy 10 millió turistát fogadjanak az országban. Fontos lépés volt részéről a marokkói cégek privatizációja, illetve a külföldi befektetések előtt az ország megnyitása. Kormányzása nyomán ma el lehet mondani Marokkóról, hogy egy modern alkotmányos monarchia, ahol többpártrendszerben kormányozzák az országot, és ahol politikai iszlám nem létezik, a hit pedig csak a vezető vallás szerepét tölti be az országba. Mindezekkel az adottságokkal pályázik Marokkó most a Világkiállításra, amely kiváló alkalom lehet az országnak, hogy bemutatkozzon a nemzetközi porondon, a világközönség előtt.
