A tudományos szaklapok arról írnak, hogy nemsokára néhány centis robotrepülőgépeket használnak majd megfigyelésre a katonák. A legújabb hírek szerint már fürkészdarázs méretű is létezik
Molnár György katonai szakértő Elek Lászlónak először arról az amerikai kísérletről beszél, aminek eredményeit már szaklapok publikálták. És bár nem kenyerem, hogy rábeszéljem Önöket a mini repülőgépekre, azért gondolják meg, hogy míg egy olcsó katonai helikopter úgy 10, illetve 100 millió dollárt kóstál, ezeket az apróságokat már tízezer körül is megkaphatják, sőt a legújabb hírek szerint már fürkészdarázs méretű is létezik, szóval, megéri….. de csak, ha megfelelő IQ-val bírnak…
– A jelen, pillanatnyilag a 30 dekás kishelikopter. Nagy újdonságok vannak ebben a gépben. Nem annyira magában a repülőszerkezetben. Az tulajdonképpen egy hagyományos, pici villanymotorokkal és akkumulátorokkal működő négyrotoros, nagyon furcsa kis helikopter. A formájában talán az a legérdekesebb, hogy teljesen elszakad az ember vezette helikopterformától. Tehát az ember nélküli repülőszerkezetek mai fejlesztési irányaiban túljutottak az antropomorf, illetve a repülőgépmorf szakaszon és most már olyan szerkezeteket terveznek, amik nem követik a korábban ismert repülőgépeket. Az igazi újdonság, hogy ez rajban repül. Ez azt jelenti, hogy pillanatnyilag 3-5 gépet képesek órákon keresztül együtt röptetni, és együtt manővereztetni és az a cél, hogy 10-12 gépből álló rajt legalább 24 óráig működtessenek együtt.
– Miért jobb három gép egy helyen, mint az egy?
– Rengeteg előnye van. Az egyik az, hogy ennek a típusú kis repülőszerkezetnek a fő funkciója a térmegfigyelés. A kamerának, vagy másmilyen térmegfigyelő műszernek a fölemelése és a levegőben tartása. Elég könnyen belátható, hogy akár üzemzavar, akár ellenséges behatás érheti, hogyha egy van belőle, és akkor az a folt egy ideig vak lesz. De hogyha egy raj dolgozik együtt, akkor sokkal nehezebb egy üzemzavarral vakfoltot okozni a megfigyelt területen. Van még egy előnye a rajnak, és itt érünk vissza a kísérlethez. A kísérlet lényege, hogy nemcsak az együttes repülést gyakoroltatják velük – egyébként a madárrajok mozgását modellező módszerekkel, – hanem azt is, hogy felváltva szálljanak le teljesen automatikusan akkumulátort tölteni. Na, ez egy elég bonyolult manőver, mert itt egy körülbelül egynegyed négyzetméternyi mozgó kiskocsira kell úgy leszállni négy lábbal, hogy az csatlakozzon négy – azt mondanám – konnektorhoz, és itt kapja meg a töltést az akkumulátorba. Na most, ezt lehet jól ütemezni és ugye minél több tagja van a rajnak, annál több marad fönn egyszerre, miközben valaki hazamegy tankolni.
– Az könnyen belátható, hogy egy hadsereg miért örül egy ilyenfajta felderítő rajnak, de igazából nem idejétmúltak ezek a, amúgy a jövő, kémhelikopterei? Arra gondolok, hogy egyre több műhold röpköd, amelyek átlátnak a felhőkön, nem zavarja őket a sötét, és a kamerák felbontó képessége egyre fantasztikusabb, hát már tíz évvel ezelőtt le lehetett olvasni egy teherautónak a rendszámtábláját.
– Többféle dolgot is jobban kezelnek ezek a pilóta nélküli repülőeszközök, mint a műhold. Először is a költséghatékonyságot, tehát lényegesen olcsóbbak a műholdnál. Ezen kívül sokkal rugalmasabban irányíthatóak egy-egy célterület fölé, vagy egy adott célterületen belül. A műhold azért egy nagyon exkluzív klub még ma is. A Föld államai közül, amiből már van vagy kétszáz, hát két tucatnál nem sokkal több rendelkezik valamiféle műholdas kapacitással. Komollyal meg talán fél tucat. Ezen kívül van egy sor olyan feladat, amire műholdat használni, hát az körülbelül ugyanolyan luxus, mint versenylóval szántani. Például Magyarországon is, ha jó emlékszem, a Mátrában kísérleteznek a tűzoltók azzal, hogy egy erdőtűztől gyakran sújtott, lakatlan erdőterületet figyeljenek meg. Teljesen fölösleges erre a feladatra műholdat használni, amit mondjuk 3 liter benzinnel egy nagyobb repülőgép modell méretű, ilyen repülőszerkezet naponta kétszer el tud látni. A műholdas megfigyelés őrült nagy szolgáltatói láncot mozgat, tehát hiányzik belőle az a rugalmasság, amit megadhat az, hogyha például ezt a falusi tűzoltóság használja. Most a dolognak a katonai oldalán túl, – ami nagyon érdekes, – itt elég megjegyezni azt, hogy az izraeli hadsereg, amely meglehetősen élen jár ebben az egyébként is divatos haditechnikai ágazatban, éppen most rendszeresíti a szakasz szintű, hátizsákban hordható, összecsukható, és kézből röptethető kamerás kis repülőgépet. Tehát itt egy ilyen decentralizálási törekvés van. A műhold, alapvetően mindig a felső vezetéshez kötődik, és mire a hivatal csatornáin lejut az információ, hát sokszor megváltozik a helyzet.
– Azt könnyű belátni, hogy a katonák miért örülnek az ilyen eszközöknek. A tűzoltóságot mondta példának, hogy talán nemcsak a katonák örülnének neki. Mire lehetne esetleg még használni ilyen eszközöket?
– Nagyon egyértelmű, hogy a rendőrséget ez az egész technológia roppant módon érdekli. Egyrészt persze van ennek egy veszélye, tehát minél jobban érvényesül a „nagytestvér figyel téged” elv, annál jobban sérülhetnek az emberi jogok. De másrészt ugye nagyon jól tudjuk, hogy mindenütt, ahol térfigyelő kamerás rendszert építenek ki, és emberségesen működtetik, ott valamilyen szinten mégis csak sikerül visszaszorítani pont azt a részét a bűnözésnek, ami a legjobban irritálja a lakosságot, tehát a kocsifeltörést, a táskaletépést, a zsebtolvajlást. Na most, ezt a feladatot, egy ilyen rendszer sokkal rugalmasabban tudná megoldani, mint a kamera, amit fölszerelnek, mint egy utcai lámpát, és pontosan tudjuk, hogy hol van. Megint van egy nagyon fontos szempont, hogy az elvesztése sem olyan fájdalmas. Tehát sokkal nagyobb kockázatokat lehet vállalni, embert nem alkalmazó eszközökkel, mint egy olyannal, ahol hogyha véletlen lezuhan, akkor 2-3 ember is meghal azonnal.
– Ezek az eszközök elférnek a hátizsákban. Mikor jelennek meg azok az eszközök, amelyek már a zsebemben elférnek, és egy dobozból veszem elő, mert szitakötő méretűek?
– Ez szerintem abszolút keresletfüggő. Pillanatnyilag a teljes hadiipar és a polgári repülőgépipar is lassul a technológiai fejlesztéseket tekintve. Nincs olyan nagy fizetőképes kereslet, mint amennyi technológiai fejlesztést már elvégeztek és felhalmoztak. Abban a minutában, ahogy lesz erre fizetőképes kereslet, akkor szerintem majd kirukkolnak ezekkel a nanotechnológiát alkalmazó kicsi eszközökkel is. De a pénzen kívül van egy egyetlen óriási korlát, ez pedig az alkalmazó ember. Már a „70-es években, amikor az első nem vezetékes távirányítású, valóban üzembiztos páncéltörő rakétákat rendszeresítették, – ezek ma mennek ki az arzenálból, – már akkor megfogalmazódott egy alapvető dilemma: mit érek egy 99 százalékos találati pontosságú fegyverrel, ha csak egy 80-as IQ-jú ember akarja üzemeltetni. Tehát addig, amíg nem lesz egy forradalmi változás, nemcsak a technológiában, hanem az alkalmazó felkészültségében is, addig mindig ott lesz ez az akadály is, hogy csak egy nagyon kis kör lesz képes használni ezeket a nagyon fejlett eszközöket.
