„Ha egy szabad ember egy másik szemét elpusztította: pusztítsák el az ő szemét; ha a csontját törte el: törjék el az ő csontját” – áll Hammurápi babilóniai király majd 4 ezer éve összeállított törvénytárában, amely az emberiség jogalkotásának egyik első kiemelkedő teljesítménye. A Bibliában is visszaköszönő – szemet szemért, fogat fogért – elv mezopotámiai megszületése után most ismét Irak szolgálhat jogalkotási precedenssel. A Szaddám Huszein volt iraki elnök elleni első perben kimondott halálos ítélet – mutatott rá Michael Scharf amerikai nemzetközi jogász a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva – hatással lehet ugyanis arra, hol húzzák meg a kormányok a terror elleni háború határait. Huszein ugyanis azzal érvelt, hogy elnökként jogában állt az ellene 1982-ben elkövetett merényletkísérlet ügyében a 148 síita kivégzéséhez vezető vizsgálat elrendelése, hiszen – mint mondta – Iránt támogató terroristákról volt szó éppen az irak-iráni háború idején. Bush – mutatott rá Scharf – ugyanezt az érvet használta háborúi és annak igazolására, hogy a kubai guantánamói bázison tárgyalások nélkül tartanak fogva terrorizmussal vádolt személyeket.
Más jogi szakértők, például a szintén amerikai Jonathan Drimmer szerint azonban a tárgyalás nem volt igazságos, és ezért az eljárás inkább aláásta az új iraki jogrendszer demokratikus működésébe vetett bizalmat. A tavaly kezdődött per idején Huszein három ügyvédjét meggyilkolták, az első főbíró politikai nyomásra hivatkozva lemondott, a bizonyítékoknak pedig nem kellett az angolszász jogrendszerben szokásos, „minden kétséget kizáró” elvnek megfelelően igazolniuk a vádat. A tanúk többsége a megtorlástól való félelem miatt a televízióban közvetített tárgyalásokon függöny mögött, számítógéppel eltorzított hangon, név nélkül mondta el vallomását. Az iraki bíróság öt tagja végül is egyhangúan mondta ki bűnösnek a volt elnököt.
A Huszein ügyében eljáró iraki bírák és ügyészek kiképzésében részt vevő Scharf azonban – aki a néhai Szlobodan Milosevics volt jugoszláv elnök perében és a libériai Charles Taylor hadúr elleni eljárásban is segédkezett, valamint a kambodzsai Vörös Khmer vezetőinek a közeljövőben kezdődő tárgyalásai kapcsán is adott tanácsokat – rámutatott, a háborús bűnökkel kapcsolatos eljárások mindig is zavarosak. Misztikum lengi körül ezeket a törvényszékeket – akár nemzetköziek, akár nemzetiek -, amelyek tevékenysége szándékuk ellenére rövid távon sohasem hoz megbékélést és megnyugvást. Így volt ez a náci bűnösök nürnbergi perével is, melynek során a szövetséges hatalmakat is beavatkozással vádolták, de – tette hozzá – a holokauszt tagadhatatlanságának egyik oka éppen a per során keletkezett húszkötetnyi dokumentum. Éppen ezért a nemzetközi jogászokat nem is annyira a Huszein elleni – akasztással végrehajtandó – ítélet, mint inkább a napokban várható több száz oldalas indoklás érdekli majd. Hammurápi – akinek a törvényoszlopára vésett 282 cikkely a búza árától a házasságig, a kölcsöntől a lopásig az élet szinte minden területét szabályozta – mindenesetre kevés megértést tanúsított a hibásan ítélkező bírákkal szemben. Aki tévedett, annak az általa kiszabott büntetés tizenkétszeresével kellett bűnhődnie, és örökre eltiltották az ítélkezéstől.
