Senkit nem lep meg, ha az amerikai átlagember szerint Bécstől keletre az emberek szamáron közlekednek, testvéreikkel közösülnek, terroristákat nevelnek, de legalábbis szexéhes vámpírnőkkel kínozzák a turistákat. A torz képről részben a filmek is tehetnek, de az eltúlzott, karikírozott vonások gyakran valós nemzeti jellegzetességeken alapulnak. Zsidót főznek Kazahsztánban, zsidót lőnek Magyarországon, turistát kínoznak a török börtönben, turistát kínoznak a szlovák élményparkban, Bodrogi Gyula pedig a legnagyobb romániai diktátorra hajaz – összeállításunk jeles darabjai okoztak már diplomáciai krízist, betiltást vagy röhögőgörcsöt is.
Borat (Kazahsztán)
Kazahsztán a film szerint: Nem kétséges, hogy a világ legismertebb kazahja jelenleg nem más, mint Borat Sagdijev. A brit komikus Sacha Baron Cohen egyik népszerű inkarnációja bármely ország rémálom-kirakatembere lehetne, hiszen büszkén mesél családon belüli szexuális szokásairól, mélységesen antiszemita nézeteket hangoztat (Cohen maga egyébként zsidó származású) és nem áll tőle távol a rasszizmus vagy a szexizmus sem. Korábbi tévés szerepléseivel is égette a volt szovjet tagállamot rendesen, de egész estés mozifilmjével most döntő csapást mért a kazah országimázsra. Nem árt azonban leszögezni, hogy a fiktív kazahsztáni riporter amerikai turnéja valójában sokkal inkább kínos amerikai vendéglátóira nézve. Közben pedig kezdhetnek rettegni az osztrákok, hogy országuk neve mikor forr össze a homoszexualitással, hiszen Cohen következő mozis kalandja Brüno, a sikkes divattudósító kalandjainak megörökítése lehet.
Kazahsztán a valóságban: Temirlav Shakirov, a nagy-britanniai kazah nagykövetség kultúrattaséja nincs elragadtatva Borat világhódításától és jobb szeretné, ha inkább a The Nomad című kazah filmből (az ország első Oscar-nevezése idén) merítenénk majd tudást országáról: „Kazahsztán hatalmas ország, lehetetlen pár szóban jellemezni. Kultúránk bővelkedik az emberi potenciálban, földjeink a természeti erőforrásokban. A természet változatos és különleges szépségű. Több, mint 100 etnikai csoport él országunkban, így kultúránk a hagyományok rendhagyó egyvelege. Kazahsztánba el kell látogatniuk, hogy megérthessék, hogy milyen különleges ország.”
Az érintettek hozzászólása: Borat válasza arra a kérdésre, hogy „hazájában” felháborodással fogadták filmjét: „Ez egy nevetséges zsidó hazugság. A film a kazah filmtörténelem eddigi legnagyobb sikere. Egyszerre mutatták be a nemzet mind a hét vásznán és átvette a vezetést a bevételi listán a hollywoodi King Kong-tól, ami Kazahsztán első helyezett filmje volt a bemutatója – 1932 óta.”
Motel (Szlovákia)
Szlovákia a film szerint: Az amszterdami drog- és szexturisták számára sokkal érdekesebb – és olcsóbb – paradicsom lehet a csak egy köpésre lévő vadkelet, ahol bombanők ugranak az ölükbe lépten-nyomon, minden legális és fillérekért megkapható. Ja, és mellesleg a falu szélén nyugati üzletemberek jó pénzért embereket kínozhatnak, az ötéves cigánygyerekek cukorért bárkit agyonvernek, a rendőrök eurócentekért megvehetők, a szexistennők pedig a szemgolyódra utaznak, nem a sliccedre!
Szlovákia a valóságban: Felesleges lenne magunkat bármi mással áltatni: északi szomszédunk nagyjából ugyanazon a fejlettségi szinten van, mint Magyarország. Ez alapján mindenki vonja le maga a következtetést, hogy elképzelhetőenek tart-e nálunk mondjuk utcai holtraverést, korrupt rendőröket vagy rozoga szoci autókat az utcákon. Az persze már más tészta, hogy a beteg kínzóüzem létesítése egy ország turisztikai profiljába se építhető bele, és (remélhetőleg) egyetlen európai állam sem ad otthont hasonló létesítménynek.
Az érintettek hozzászólása: Eli Roth rendező és a produceri teendőket ellátó Quentin Tarantino örömmel bocsánatot kértek a hamis képért – az izlandiaktól. Merthogy a Motel-t egy izlandi filmfesztiválon mutatták be, ahol a közönség remekül szórakozott azon, hogy az egyik főhös az északi szigetországból származik és egy iszákos suttyó. A szlovákok azonban tajtékzottak a dühtől, hogy országukat veszélyes és elmaradott helyként állítja be a film. A felbőszült reakciók mellett a szlovák turisztikai iroda visszafogott módon meginvitálta a rendezőt, hogy megismerje az igazi Szlovákiát, ám Roth így nyilatkozott: „Félek betenni oda a lábam, attól tartok, hogy a film miatt szétvernek és megkínoznak majd Szlovákiában.” Plusz fricska, hogy a film egyetlen kockáját sem forgatták Szlovákiában, hanem épp a szomszédos Csehországban, ahol időközben az elkerülhetetlen második rész munkálatai is befejeződtek.
Amikor a farok csóválja… (Albánia)
Albánia a film szerint: „- Albánia ellen! – Miért pont Albánia? – Mit tudsz Albániáról? – Semmit. – Na, ez az!” – ez a beszélgetés játszódik le az amerikai elnök emberei között, amint lázasan tervezik, hogy miféle elterelő hadművelettel lehetne a nép figyelmét az újraválasztásáért kampányoló elnök szexbotrányáról egy fiktív háborúra átirányítani. Az 1997-es film jóval megelőzte korát, és kiadós leckét adott arról, hogy mekkorát is lehet hazudni egy újraválasztásért. Az amerikai közvéleménynek hollywoodi segédlettel (Dustin Hoffman zseniális alakítása) beadagolt albániai iszlám fundamentalistákról, készülő atomfegyverről és terrorista-kiképzőtáborokról szóló maszlag 2006-ban pláne ironikus. Albánia valóban remek ellenségkép lehetett volna, hiszen azon kívül, hogy senki se tud róla sokat, a térképen jól látszik, hogy elég közel van a kilencvenes évek világpolitikai mumusához, Jugoszláviához.
Albánia a valóságban: Európa legszegényebb országa folyamatos érdekszféra-ütközőpontot jelentett a törökök, görögök, szerbek és olaszok számára. A második világháború után Enveh Hoxha totalitárius kommunista rezsimje se keleten, se nyugaton nem volt túl népszerű, és elszigeteltségbe taszította az albánokat, ám az Egyesült Államokkal soha nem álltak háborúban és a Jugoszlávia szétesését követő balhékból is sikerült többé-kevésbé kimaradniuk. A lassan demokratizálódó ország idén társulási szerződést kötött az Európai Unióval és 2008 környékén NATO tagságra is számíthat, ami garantálja, hogy a valóság nem imitálhatja az Amikor a farok csóválja… képtelen szituációját.
Az érintettek hozzászólása: Nincs adatunk arról, hogy Albániában hogyan fogadták Hollywood ellenük indított háborúját, ám a filmben többször is visszaköszönő poén, miszerint James Belushi albán, részben igaz: Belushi apja albán bevándorló volt.
Music Box (Magyarország)
Magyarország a film szerint: A majd 50 éve Amerikában élő László Mike-ot (Armin Mueller-Stahl) irtózatos náci háborús bűnökkel vádolja a magyar állam, védelmét lánya (Jessica Lange) vállalja, de az igazság családon belül még jobban fájhat, mint a múlt sebeit tépkedő bíróság előtt. A hollywoodi produkcióként készült film szerint a magyar bevándorlók rémisztő csontvázakat rejtegetnek a kényszerű száműzetésben, Magyarországon pedig még jócskán van mit tenni a múlttal való szembenézés terén.
Magyarország a valóságban: Magyarországon még jócskán van mit tenni a múlttal való szembenézés terén. A komcsizás, zsidózás, nácizás mindennapos része politikai „kultúránknak” 17 évvel a rendszerváltás (és a Music Box) után is, és nem kell Amerikáig menni azért, hogy politikusok, művészek, sportolók, kisemberek múltjában történelmi bűnöket találjunk. A film utóéletének szomorú részlete az is, hogy a forgatókönyvet jegyző Joe Eszterhas édesapját is megvádolták antiszemita kiadványok terjesztésével és könyvégetések szervezésével.
Az érintettek hozzászólása: Az utóbbi időben sokat hallhattunk arról, hogy Joe Eszterhas a Szabadság, szerelem-mel mintegy elnézést kér a magyaroktól amiatt, hogy a korábbi magyar témájú forgatókönyve esetleg rossz hírünket kelthette a világban (erről legutóbb Andy Vajna beszélt a Filmklubnak). A meaculpázásra semmi szükség, hiszen Costa-Gavras filmje színvonalas, intelligens és megható alkotás, ami reálisan közelíti meg a huszadik századi magyar történelmet, a külföldre távozott magyarok álmatlan éjszakáit és a múlttal való szembesítés rémképét.
Éjféli expressz (Törökország)
Törökország a film szerint: „Nem csoda, hogy nem esznek disznót, hiszen maguk is azok…Utálom magukat, utálom a nemzetüket, utálom a népüket! Mindannyian disznók vagytok!” – hangzik az újratárgyalás során a hasiscsempészés miatt 30 évre ítélt William Hayes monológja a bírósághoz és ez a felütés jellemzi a film egész megközelítését. A teljesen egyoldalú amerikai mártírtörténetben az állítólagos török dialógusok gyakran teljesen érthetetlenül vagy éppen máltaiul hangoznak el. A török jogászok szánalmas karikatúrák, a börtönőrök pedig középkori kínzási módszerekkel dolgozó vadállatok.
Törökország a valóságban: Senki sem állíthatta, hogy Törökország valaha is az emberi jogok mintaállama lett volna, ám a főcímet követő „igaz történet” kitétel leginkább marketingstratégiának nevezhető. Billy Hayes maga is elismerte, hogy történetét alaposan felnagyították és számos részletet megmásítottak a drámaibb hatás kedvéért. Visszaemlékezéseiben szó sem volt nyelvkiharapásról, szexuális erőszakról vagy a börtönőr meggyilkolásáról és – bár senki sem szeretne erről személyesen meggyőződni – a török fegyházak sem egyenlőek patkánylyukakkal.
Az érintettek hozzászólása: A török hatóságok megtagadták, hogy Alan Parker stábja Isztambulban forgathasson (Málta ugrott be helyette), majd a film bemutatóját követően nem győztek hangot adni felháborodásuknak az eltúlzott, fikciósított tények miatt. A forgatókönyvet jegyző (és azért Oscar-díjjal kitüntetett) Oliver Stone persona non grata lett török körökben és csak 2004-ben, a Nagy Sándor promóciós körútján ment el Canossát járni Isztambulba. A kultuszminiszterrel való találkozója során Stone kijelentette, hogy az Éjféli expressz-t nagyban félreértelmezték hajdanán és sajnálja, hogy forgatókönyvével „szíveket tört össze Törökországban”.
Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája (Románia)
Románia a film szerint: Bár Hollywood nem fedezte fel a Románia kikarikírozásában rejlő potenciált, mi azért megadtuk a kedves szomszédnak, ami járt. Bacsó Péter 1989-es szatírájának fiktív országát, Titániát nem volt nehéz Ceausescu rémrezsimjéről megmintázni. A haldokló főtitánt Bodrogi Gyula alakította (a svájci Vevey filmfesztiválján a legjobb férfialakítás díjával tüntették ki), sokszoros tudósi címmel kitüntetett feleségét pedig Udvaros Dorottya. A végletekig fokozott személyi kultusz keretében a Főtitán lakókerületeket rombol le, hogy újabb palotákat építtessen családjának, míg népe füvet legel – merthogy az egészséges – a diktátor helyére pedig hasonmásai bármikor szolgálatkészen beugranak.
Egy bukaresti kereszteződés felülről
Románia a valóságban: A kommunizmus különutas, hardcore verzióját képviselő Nikolae Ceausescu valóban vezérként illetve „a Kárpátok géniuszaként” neveztette magát és igen kemény élelmiszer- és energiakorlátozásokat vezetett be, hogy országa minden külföldi adósságát visszafizethesse. Míg a nyolcanas évek végén a szovjet blokk rohamos erjedésnek indult, a szenilis diktátort ez mitsem zavarta; feleségét, Elenát kormányzati pocíziókkal halmozta el, családi vagyonuk svájci bankszámlákon duzzadt és közben „általános magas életszínvonalról” papolt az ürességtől kongó közértek népének. Őrült rezsimjét 1989 decemberében forradalom döntötte meg, a mai demokratikus Romániában pedig tilos Ceausescut nyilvánosan dícsérni és „Titániát” visszasírni.
Esti utca Bukaresten
Az érintettek hozzászólása: A Titánia, Titánia bemutatása kis csepp volt az 1989-es őrjöngő hullámok között, amelyek elsodorták a kelet-európai szocializmust. Míg Lengyelországban, Csehszlovákiában és nálunk ez viszonylag simán, vér nélkül lezajlott, Romániában forradalmat kapott karácsonyra a vezér, akit feleségével együtt sikkasztás és népirtás vádjával seperc alatt ki is végeztek. A tárgyalásról és kivégzésről készült reality show népszerűbb lett, mint a fiktív Titánia, bár dublőrökkel kapcsolatos összeesküvés-elméletekről még évekig lehetett hallani. Keleti szomszédunk mindenesetre másfél hónap múlva az Európai Unió tagja lesz, országimázsukat pedig szomorú, ultrarealista, ám remekül elkészített filmekkel (például a Lazarescu úr halála) rontják/javítják.
Onozó Róbert
[origo]
