2006. október 28. (12. oldal)
Hosszú vita végére tett pontot a minap a Bush-kormányzat, amikor döntött arról, hogy a mexikói határon megépítik azt a kerítést, amely megnehezíti az illegális bevándorlók bejutását az Egyesült Államokba. A terv ellen sokan emelték fel a hangjukat: nemcsak az elnök és párttársainak politikai ellenfelei, hanem az Egyesült Államokban élő bevándorlók is.
Bár a bevándorlók tették azzá, ami, az Egyesült Államokban is egyre nagyobb gondot okoz az újonnan érkezők tömegének gazdasági és kulturális integrációja. A nemrégiben háromszázmilliósra duzzadt országban különösen az illegálisan érkezettekkel van gond: számukat a kormányzat 11 millióra teszi, és ők azok, akik törvényen kívüli státusuk miatt nem tudnak hozzájárulni ahhoz a növekedéshez, amely nélkülözhetetlen a vezető gazdasági helyzet megőrzéséhez.
Már több terv is született az illegális bevándorlók helyzetének tisztázására, a teljes amnesztiától a többfázisú legalizálásig vagy éppen a kiutasításig. A csomagoknak azonban mindig része volt a legnagyobb „forrás”, azaz Mexikó elszigetelése. Hosszú évtizedek erőfeszítése nem vezetett eredményre – a világ legerősebb nagyhatalmának déli határa még mindig „lyukacsos”, a bevándorlók és az embercsempészek pedig ravasz módon játsszák ki a legmodernebb technológiát és módszereket is. Tavaly arról is döntöttek, hogy a nemzeti gárda nagy erőkkel támogatja a határőrizeti munkát.
A mintegy 700 mérföldes fal a döntéshozók reményei szerint nagyban csökkenti az átjutás esélyeit, ami nemcsak a bevándorlás, hanem a terrorizmus elleni védelem szempontjából is fontos. A kritikusok egy része mindazonáltal arra figyelmeztet, hogy az ilyen építmények nem feltétlenül hatékonyak (főleg költségeikkel szembeállítva), mások pedig azt róják fel a Bush-kormányzatnak, hogy olyan falat emel, mely ideológiai rokonságot mutat Izrael „biztonsági kerítésével”, amit részben amerikai finanszírozásból húztak fel a palesztin területek határain.
