Egy 56-os kivándorló 56-os filmje. A Szabadság, szerelem című filmet zárt körű vetítésen még az amerikai elnök is látta, és több országban fogják vetíteni. Idehaza a kritikusoktól kapott már hideget és meleget is.
– Andy Vajna 12 évesen hagyta el az országot, 1956-ban. Ez a film mennyire tartalmaz személyes elemeket, mennyire a szülei filmje, vagy mennyire fikció?
– Fikció elsősorban, talán az egyetlen karakter, ami véletlenül közel állna hozzám, az a Józsi, mert 12 éves volt ő is, és egy nagypofájú kisgyerek, ami én voltam abban az időben – mondja Andy Vajna, a Szabadság, szerelem című film producere. Az egyetlen ilyen nagyobb emlékem erről a szituációról az, hogy a mamám jól felpofozott, mikor ilyen gyakorló gránátokat dobáltam az udvarban, mert azt hitte, hogy tényleg igaziak. De tulajdonképpen a karakterek szerintem ebben a filmben nemzetköziek.
– Mennyi ebben a történelem, mennyi ebben az álom?
– Ez egy film, amit úgy próbáltunk kitalálni, hogy érzelmileg próbáljuk megmozdítani a magyar fiatalságot és egy olyan emléket adni nekik a forradalomról, ami többet jelent, mint egy dokumentumfilm, ami száraz és lehet, hogy nem tetszik nekik, vagy egy tankönyv, ami unalmas. Próbáltam nekik egy olyan élményt átadni, amely a saját korabeli gyerekekről szólt, abban a korban.
– A filmben egy sorsdötnő, világbajnoki vízilabda meccs emelkedik történelmi magasságokba, 1956 december 6-án volt ez a sorsdöntő meccs.
– Úgy szerettem volna ezt a filmet előadni, hogy bár a forradalmat elvesztettük, de van remény nyerni, a magyaroknak.
– A film rendezője egy nagy sikert felmutató, de mégiscsak első filmes, most már második filmes rendezőnő. Miért Goda Krisztát választotta?
– Nagyon sok fiatal rendezővel találkoztam és beszélgettünk a forgatókönyvről és beszélgettünk „56-ról és beszélgettünk az én koncepciómról. Krisztával való beszélgetés és az ő filmje meggyőzött arról, hogy elsősorban tehetséges, másodsorban érti azt, hogy mit szeretnék megvalósítani. Egyetértettünk az egész koncepcióban.
– Az én első találkozásom a filmmel, amikor a forgatás során átépítették szinte a Bródy Sándor utcát, legalább is a rádió melletti részt. Egyszerre ballonkabátos férfiak és fonott copfos nők járkáltak a kapu előtt, a szembeni foghíjas házhelyet beépítették, „50-es évekbeli boltocskákat nyitottak ott. Hogy alakultak ki ezek a tervek, mennyire akartak korhűek lenni?
– Fantasztikus anyagbázisunk volt erre az „56-os periódusra, és Szabolcs János, a díszlettervezőnk szerintem nagyon ügyesen megoldotta a problémákat. Próbáltunk annyira korhűek lenni 1956-hoz, amennyire csak lehetett 2005-ben. Még oda is jöttek az emberek, hogy az az index, ami a teherautón volt, még az is olyan volt, mint az igazin, mert én emlékeztek rá. Csak abban reménykedem, hogy ez a film megtalálja az otthonát világszerte. A Golden Globe vetítésen ott voltak Tajvanból, Japánból, Kínából. Annak a 30 embernek nagyon tetszett. Ez nekem egy megtiszteltetés, mert nekem még ilyen tapasztalatom nem volt egy Golden Globe vetítésen, pedig számtalan filmet vetítettem már nekik. Ekkora jelenlétet soha nem tapasztaltam, még azon a filmen sem, amivel megnyertem a Golden Globot, az Evitával. Az, hogy tetszik majd a közönségnek, vagy mennyire nehéz egy magyar nyelvű filmet piacra hozni Amerikába, ez lesz a kihívás. Megpróbáljuk megoldani. Egyelőre meghívták már a filmet például Párizsba, Londonba, Moszkvába, Izraelbe, Bostonba, Chicagóba, Los Angelesbe és a Fehér Házba.
Liebhardt Ágota
