1956. október 24. Nagy Imre beszéde a Rádióban – 1956. október 28. Nagy Imre beszéde a Rádióban – 1956. november 1. Nagy Imre beszéde
1956. október 24. Nagy Imre beszéde a Rádióban
„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Budapest népe! Közlöm, hogy mindazok, akik a további vérontás megszüntetése érdekében ma 14 óráig beszüntetik a harcot és leteszik a fegyverüket, mentesülnek a statáriális eljárás alól. A békésen tüntető magyar ifjúsághoz csatlakozva, ellenséges elemek félrevezetve sok jóhiszemű dolgozót, a népi demokrácia, a néphatalom ellen fordultak. A legelső és mindenekelőtt álló feladat most, hogy a helyzetet sürgősen konszolidáljuk. Utána minden kérdésben szót értünk, hiszen egyet akar a kormány és a magyar nép többsége. Ezért a kormány elhatározta, hogy mindazokat akik önként és azonnal leteszik a fegyvert, abbahagyják a harcot, nem vonja statáriális eljárás alá, mint ahogy így járt el a magukat eddig megadott csoportokkal szemben is.”
Nagy Balázs író, politikus – „Többszöri próbálkozásunk után sem sikerült Nagy Imréhez bejutni, a belső szobában szigorú őrizet alatt, pártfunkcionáriusok és civilbe öltözött, bizonyára ÁVH-sok vigyáztak rá. Úgy tudom, hogy ott is aludt. Miközben várakoztunk, egyszer csak kivágódott az ajtó, kijön Mikojan és Szuszlov, és utánuk szalad alázatosan Gerő, kikíséri őket az ajtóba és megy vissza. Nem jutottunk be, de ezt láttuk. Bennünket aztán onnan is kituszkoltak a biztonsági emberek. A folyosón volt egy hosszú karosszéksor a fal mentén, és ott ültek a pártvezetők összeroskadva. Láttam Révait teljesen összeroskadtan, ott ült egy öreg ember, aki szinte révülten nézett maga elé, mellette Andics, olyan volt mint egy vén banya, pedig mindig szeretett elegánsan öltözködni, most fekete ruhában, parasztosan kötött kendőbe, időnként fölpislantott és nézett. Ez döbbenetes látvány volt…”
1956. október 25-én délelőtt mintegy 8-10000 fős tömeg vonult a Parlament elé Nagy Imrét követelve. Az Országházat védő szovjet páncélosok legénysége fraternizált a tüntetőkkel. 11 óra után szovjet tankok érkeztek a térre, s ezzel egy időben a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről ismeretlenek tüzet nyitottak a békés demonstrálókra. A kialakult tűzharcnak mintegy 70 halálos áldozata és 150 sebesültje volt. Máig tisztázatlan, hogy ki provokálta a lövöldözést, de a közvélemény egyértelműen az ÁVH-t tartotta felelősnek a vérengzésért.
Vásárhelyi Miklós 1917-2001 (újságíró, politikus) – „Először kimentem a Kossuth térre, mert akkor már jöttek hírek arról, hogy mi történt. Pont arra érkeztem oda, amikor dobálták fel a hullákat egy teherautóra, és ezt az egészet civilben egy olyan ávós tiszt vezényelte, akit én ismertem régről, még az ifjúsági mozgalomból, mintha észre se vett volna, úgy dirigált. Olyen volt az egész, mint amit a legrosszabb német filmekben annakidején lehetett látni, dobálták a holttesteket, és vitték el.”
Gömöri György író – „Útközben találkozom a Szervita tér tájékán egy tüntetéssel, akik azt kiabálják, hogy hazudik a rádió, nem vagyunk mi fasiszták, hazudik a rádió. Ez volt az első sokk, hogy tudniillik, a rádió valóban hazudott, akkor ezek szerint hiába volt benne Nagy Imre, a másik az, hogy ezek őrültek, úgyhogy odaüvöltöttem nekik, hogy meg vagytok őrülve? Puszta kézzel tankok ellen? Mert a tankok már ott voltak. A menet ment végig a Váci utcán, mi a végére álltunk be. Elérünk a Vörösmarty térre, ott egy ballonkabátos pasas rohan velünk szembe, véres a ballonkabát széle, és azt mondja, hogy: Fiatalember, ne menjenek a Parlamenthez, ott ölik a népet!…”
1956. október 28. Nagy Imre beszéde a Rádióban
„Magyarország népe! A múlt héten tragikus gyorsasággal pörögtek a véres események. Az elmúlt évtized szörnyű hibáinak és bűneinek végzetes következményei tárulnak elénk, azokban a fájdalmas eseményekben amelyeknek szemtanúi és résztvevői vagyunk. A kormány elítéli azokat a nézeteket amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna. A rend védelmére és a közbiztonság helyreállítására haladéktalanul megalakul az új karhatalom, a honvédség és a rendőrség alakulataiból, valamint a munkások és az ifjúság fölfegyverzett osztagaiból. A magyar kormány megállapodott a szovjet kormánnyal, hogy a szovjet csapatok azonnal megkezdik kivonulásukat Budapestről, az új karhatalom megalakulásával egyidejüleg elhagyják a város területét.”
Vásárhelyi Mikós – „Akkor már nyilvánvaló volt előttem, hogy az, ami vasárnap történt, egy óriási dolog. Egész más kategóriában folyt a politikai harc. Teljesen nyíltan most már az volt a kérdés, hogy a szocializmus helyett demokráciát, a párturalom helyett többpártrendszert, kilépést a Varsói Szerződésből, semlegességet, az oroszok kivonulását. Hát hol volt ettől az egész 28.-i határozat. Sehol…”
Október 30-án a felkelők egy csoportja megtámadta az MDP Budapesti Pártbizottság Köztársaság téri épületét, mert úgy tudták, hogy ott ÁVH-sok rejtőzködnek. A pártközpont ÁVH-s őrsége ellenállt, és órákig tartó tűzharc alakult ki. Az összecsapás hírére egyre több felkelő érkezett a helyszínre. Az ostrom kimenetelét végül a pártház védőinek megsegítésére érkező magyar harckocsik döntötték el, amelyek tévedésből az épületet kezdték lőni. A felkelők ezt követően elfoglalták a pártházat, az épületben tartózkodók közül 23 embert megöltek, meglincseltek.
Fazekas György 1914-1984 (Nagy Imre munkatársa, újságíró) – „A honvédség vezérkari főnöke már Kovács István volt, nekem régi frontbajtársam, együtt voltunk antifasiszta fronton, nagyon jó barátom volt. Fölhívtam, és kérdeztem, hogy van-e egy pár tankod? Hát azért ezeket csak fel kell számolni. A konszolidációhoz az első az, hogy ne lövöldözzenek. Mondta, hogy igen, és a Maléter megy ki a tankokkal. Malétert is ismertem, a partizánszövetségben ő is mindennapos vendég volt. Nos, mi gondoltuk, kimennek a tankok, és ha körbe veszik a Corvin közt, akkor ott nem kell vérontásnak lennie, mert pisztollyal vagy géppisztollyal csak nem megy senki neki ezeknek a nagy tankoknak. Azonban nem így történt. Még aznap visszatelefonált Kovács István, a vezérkari főnök, hogy fölhívta őt a Corvin közből a Maléter, aki közölte, hogy átállt a forradalom oldalára, és Kovács István mondta, hogy ő is át fog állni. Hát mondom, a jó isten áldjon meg, hová állsz te át, hát mi vagyunk a forradalom, nem? Hát Nagy Imre a miniszterelnök, Kádár János az első titkár. Hát mi vagyunk a forradalom!”
1956. november 1. Nagy Imre beszéde
„Magyarország népe! A Magyar Nemzeti Kormány a magyar nép és történelem előtti mély felelősség érzettől áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. A magyar nép a függetlenség és egyenjogúság alapján az ENSZ alapokmánya szellemének megfelelően igaz barátságban kíván élni szomszédaival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével. Nemzeti forradalma vívmányainak megszilárdítását és továbbfejlesztését óhajtja, anélkül, hogy bármelyik hatalmi csoportosuláshoz csatlakoznék. A magyar nép évszázados álma valósul meg ezzel, a forradalmi harc melyet a magyar múlt és a jelen hősei vívtak, végre győzelemre vitte a szabadság, a függetlenség ügyét.”
Rainer M. János történész – „Október 30-án a Szovjet Kommunista Párt Elnöksége hosszú vita után olyan döntést hozott, hogy közzétesznek egy kormánynyilatkozatot, amelyben kritikusan szólnak a sztálini időszakban a szövetségesekkel szemben folytatott politikáról, elítélőleg tárgyalják ezt, és szerepelni fog benne az a mondat, hogy a magyar kormány kérésére a Szovjetunió kivonja csapatait Budapestről és kész arra, hogy tárgyaljon a szovjet csapatok teljes kivonásáról. Az október 30-i vitában az akkori külügyminiszter, Sepilov egyik mondatát Malin így rögzítette: hosszú harcra kell felkészülni a nemzeti kommunizmussal szemben. Ez azt jelenti, hogy most a Szovjetunió különböző megfontolásokból tudomásul veszi, hogy Lengyelországban is, most már feltehetőleg Magyarországon is, és esetleg másutt is eltávolodnak attól a minta követéstől, ami korábban volt, de kommunizmus lesz, csak nemzeti formában. Másnap, október 31-én, ugyanez a pártelnökség úgy döntött, hogy felülvizsgálja ez előző napi helyzetértékelést és bár a nyilatkozat megjelent, azonnal megkezdik az előkészületeket a magyar forradalom fegyveres leverésére. Azonnal megkezdődik az intervenció katonai és politikai előkészítése. A magyar forradalom sorsa szempontjából, túlzás nélkül azt lehet mondani, hogy Magyarország sorsa szempontjából is ez a negyvennyolc óra sorsdöntő jelentőségű volt… Október 31-én érzékelhetővé vált, hogy a magyar események túlléptek egy ponton, ez pedig a valószínűsíthető társadalmi politikai berendezkedés volt. Hruscsovnak van egy mondata, „ha kivonulnánk, akkor az gyengeségünket tanúsítaná”, ez egyelőre a birodalmi presztízs védelméről szól, de ehhez hozzátette: „pártunk ebben az esetben nem értene meg bennünket.” Amikor Hruscsov elmondta, hogy szerinte miért kell megváltoztatni a döntést, akkor még egy mondatot jegyeztek föl, ez így hangzott, „nagy háború nem lesz”. Ez azt jelentette, hogy a beavatkozás kivitelezésében a Szovjetuniónak nem kell számítani semmiféle előre nem látható és kockázatos külső ellenkezésre. Ez a forradalommal kapcsolatos nyugati és főleg amerikai megnyilvánulásokra vonatkozott. Október 31-én már legalább három-négy csatornán lehetett tudni, hogy az Egyesült Államok nem tervez semmi különöset Magyarországgal kapcsolatban és ugyan biztosítja a Szovjetuniót arról, hogy nem számít sem Magyarország, sem más országok felszabadulása esetén arra, hogy ezek az országok a nyugti szövetségi rendszerben integrálódnak, de az üzenethez hozzátartozott az a ki nem mondott, csupán hallgatólagos kiegészítés is, hogy nem is akar és nem is tud segíteni.”
Gömöri György – „Megérkezünk Hegyeshalomra, mondják, hogy nem engednek át a határon, így ott alszunk. A vasutas otthonban aludtunk, ahol megjelenik két svéd újságíró, akikkel én angolul tudtam értekezni. Iszogattunk, énekeltünk nekik… Azt mondják a svédek, hogy: Hallottátok, mi történt Szueznél? Nem, mi történt? Elmondta. No, és ennek mi köze Magyarországhoz? Vissza fognak menni Budapestre az oroszok, mondta az egyik újságíró. Mondom neki, hát hogy a fenébe mennének, most vonultak ki. Azt mondja: Ne menjetek vissza Budapestre. Az oroszok vissza fognak menni, mert Szuez miatt megváltozott a világhelyzet.”
A magyar forradalom hatodik napján a nyugati újságokban a Magyarországról szóló szalagcímeket felváltják a Szuezi válság hírei: ” Az izraeli hadsereg lerohanta Egyiptomot, Nasszer visszautasítja az ultimátumot. Az USA az ENSZ-hez fordul” – írja a New York Times
Rostoványi Zsolt történész – „Egy titkos megállapodás jött létre Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael között. Izrael már amúgy is tervezgette a katonai akciót Egyiptommal szemben: a Szuezi-csatorna volt az egyik ok, a másik pedig az hogy a Tirán-szorost – ami nagyon fontos vízi út a Vörös-tengerhez való kijutásnál – Egyiptom elzárta Izrael elől. Izrael ezt casus bellinek tekintette, tehát olyan oknak, ami szükségessé és indokolttá teszi a fegyveres beavatkozását Egyiptommal szemben. Miután egyeztetett Nagy-Britanniával és Franciaországgal, Izrael támadást indított Egyiptom ellen, amit megerősítettek a britek és a franciák is egy légi támadással október végén. Izraelnek hat nap alatt sikerült elfoglalnia az egész Sínai-félszigetet és megközelítette a Szuezi-csatornát. A britek és a franciák egy-egy jegyzéket intéztek Egyiptomhoz és Izraelhez, amelyben felhívták őket a fegyveres akciók beszüntetésére, csapataik visszavonására, és arra, hogy brit és francia rendfenntartó erők választják szét a két egységet. Ezt Izrael elfogadta, Egyiptom viszont nem. Így tovább folytak a harcok és november elején brit egységek szálltak partra Port-Szaid környékén, sarokba szorították Egyiptomot…”
Márai Sándor írja: – „Az emigráns mindig téved, amikor az elhagyott haza egyéniségeit és jelenségeit bírálja – kilépett az érzelmi varázskörből, nem tudja többé az otthoni szavak és tünemények igazi értelmét és értékét. De éppen így téved otthon az, aki az emigránsokban kóbor ritterek falkáját látja. Végül is, nem mindenki hazaáruló, aki önként és nagy áldozatokat vállalva elment hazulról, mert attól tartott, hogy kényszerítik cinkosnak lenni egy gaztettben.”
