Nagy Imrének és mártírtársainak emléket állító táblát a vezérkari főnök és az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke leplezte le
Katonai tiszteletadással avattak emléktáblát Nagy Imre miniszterelnöknek és mártírtársainak, illetve Iván Kovács Lászlónak, az 1956-os Corvin közi harcosok parancsnokának hétfőn a Corvin közben.
Nagy Imre, Maléter Pál, Losonczi Géza, Gyimes Miklós emléktábláját Jánosi Katalin, a mártír miniszterelnök unokája és Kopácsi Sándorné, Budapest 1956-os rendőr-főkapitányának özvegye, a Corvin közi harcosok parancsnokának emléket állító táblát Havril András vezérezredes, vezérkari főnök és Bocskai T. József, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke leplezte le. A világszövetség elnöke egyúttal átadta Havril Andrásnak a Pálinkás Palavicini Antalról elnevezett 1956-os történelmi zászlót.
A vezérkari főnök rövid köszöntő beszédében elmondta, hogy két éve, amikor a Magyar Honvédség áttért az önkéntes hivatásos haderő rendszerére, új katonai kultúra is született, amely magában foglalja a hősökre való emlékezést és a példaképkeresést is. Kifejtette, hogy ezekben a gondolatokban méltó helyük van az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek.
Jánosi Katalin beszédében azt hangsúlyozta, hogy mindig mesterkéltnek tartotta a forradalmárok, mártírok szétválasztását utcai harcosokra, illetve értelmiségiekre, politikusokra, mivel 1956-ban mindenki tette azt, amit rá mért sorsa: valaki az utcai harcokban, valaki az egyetemeken, a munkahelyén, vagy a parlamentben. Hozzáfűzte, hogy Nagy Imre miniszterelnök jogi keretbe foglalta az egyszerű forradalmárok követeléseit és állami szintre emelte azokat.
Az 1999 óta meglévő 1956-os szabadtéri múzeum részeivé vált tábláknál koszorút helyeztek el a Magyar Honvédség, a Honvédelmi Minisztérium, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség nemzetközi szervei, valamint civil, hagyományőrző egyesületek, egyesülések képviselői.
Bocskai T. József úgy értékelte, hogy ma is olyan nemzeti egységre van szükség, mint 1956-ban, amikor az utcán egymásba karolva vitték a szabadságot és együtt tudott cselekedni zsidó, cigány, sváb és magyar, valamint nem kérdezte senki, hogy ki kommunista, és ki nem, egy közös cél volt – „Ruszkik haza, szabadságot Magyarországnak!”
Barna Péter, a Világszövetség főtitkára azt fejtette ki, hogy 1956-ban egy addig porig alázott nép mutatott nemzetközi jelentőségű példát a hazafiságból, a nemzeti öntudat újjáéledéséből, és a bátorságból.
Az emléktáblákat Tempfli József, nagyváradi megyéspüspök szentelte fel, visszaemlékezve – a megfogalmazása szerint – a Vörös Hadsereg tankjai mögé bújt kommunista vezetőkre is, akiknek nem volt elég több száz ember kivégzése, több tízezer bebörtönzése, megnyomorítása, hanem 30 éven át bemocskolták a forradalmat, annak szellemét is ki akarva irtani.
hirado.hu/MTI
