Mehet-e a könyvek által a világ elébb? Kiváltképpen a számítógép, az internet és a televízió korában. Avagy leszoknak-e az emberek az olvasásról? Könyvszalon Győrött.
Belegondoltak-e már abba, hogy vajon húsz esztendő múlva szükség lesz-e a könyvtárosokra? Ezt a szándékosan provokatív kérdést a filmesztéta Réz András tette fel a VI Győri Könyvszalon megnyitóján. A könyvkiadással foglalkozó szakembereket legalább három évtizede foglalkoztatja már a kérdés, mi lesz a könyvek sorsa, lesz-e olvasójuk a számítógépes világban? Mi történik a Guttenberg Galaxissal, abban a társadalomban, amely az internetről, a televízióból szerzi információi döntő többségét. A Győri Könyvszalon rendezvényein az idén azonban mégis a könyvek győzedelmeskedtek. Nyolcvan szerző és 70 kiadó látogatott a Rába-parti városba.
Glopfer Judit, a Kaligramm Kiadó kereskedelmi asszisztense szerint egyértelműen sikeres a Győri Könyvszalon. – Az országban több vidéki városban is van ilyen könyvvásár, de egyedül a győri az, ami kereskedelmi szempontból is megéri. Van még a debreceni, a szegedi, de sajnos egyik sem olyan jövedelmező. Rosszul hangzik, de az emberek eljönnek, mert jól megvan hirdetve a könyvszalon, ismerik már, be van járatva, és tényleg sokan eljönnek, és ha nem is vesznek nagyon sokan könyvet, de legalább látszik rajtuk, hogy érdeklődnek. Sokan kézbe veszik a könyveket, beszélgetnek, szóval ide érdemes eljönni.
Az ő kiadója felvidéki, elsősorban a kisebbségi léttel meg nemzetiségtudománnyal foglalkozó könyveket hoztak, na és persze kortárs magyar írók műveit. Tapasztalata szerint azokat a könyveket viszik, amelyekről már hallottak a tévében vagy a rádióban, olvasták esetleg valahol, vagy itt a szerzője megjelent a pódiumon, vagy az írók szalonjában és akkor tudják mihez kötni.
– Olyan vásárlás már egyáltalán nincsen, hogy eljön valaki, körülnéz, kézbe veszi a könyvet, és hogyha nem is ismeri a nevet, és esetleg szimpatikusnak találja, akkor megvenné. Ez mára már úgy látom, hogy teljesen megszűnt. Ebben az információtömkelegben úgy tájékozódnak az emberek, hogy amit láttak, hallottak, arra kíváncsiak, tehát címkék alapján döntenek.
15 évvel ezelőtt, amikor Magyarországon először megjelentek a CD-formátumú kiadványok, a szakemberek arról beszéltek, hogy vége lesz a Guttenberg Galaxisnak. Ma úgy szól a kérdés, merre halad a világ. Egy felmérés szerint, ma az ország lakosságának, mintegy fele egy év alatt egy könyvet sem olvas el. Ugyanakkor például egy másik felmérés szerint, Kertész Imre Sorstalanság című könyvét, a Nobel-díj átadása után 45.000 töltötték le az internetről. A változások átértékelésre késztetik a könyvtárosokat, kiadókat, szerzőket is.
Horváth Sándor Domonkos, a győri Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár igazgatója: – Mindannyiunkat befolyásol az a nagy változás, aminek az elmúlt 15 évben tanúi voltunk, tehát irodalmi művek, vizuális művek és zenei művek egyaránt letölthetők a számítógépről. Nem megy el a könyvesboltba, nem megy el a könyvtárba a tisztelt felhasználó. Van-e még értelme és jövője ezeknek az intézményeknek? Van-e jövője a nyomtatott könyvnek, a nyomtatott betűnek? Egy konferencián nemrégiben magam is azt hallottam, hogy a könyvtárak legnagyobb szövetségesei a szerzői jogvédők. Tény és való, hogy monopóliuma van a könyvtárnak, az irodalmi művek, tehát a vizuális művek kivételével valamennyi mű tekintetében a kölcsönzésre. Ez egy jelentős dolog. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy illegális tartalmak is bőséggel letölthetők ma már az interneten is. Megakadályozásukra a jogvédők sem tudnak hatásos módszereket kitalálni, így aztán van bizonyos szorongás attól, hogy lesz-e jövője a művelődésnek, és lesz-e jövője a könyvtárosnak, illetve a könyvesboltosnak. Még csak a félelmekről beszélhetünk, a tényekről kevésbé, de tudnunk kell, hogy az internet, illetve a műveknek a különböző eljuttatása, eljutása, a különböző technológiák fejlődése, sokkal parttalanabb, mint korábban volt. Úgy tűnik, hogy a mai olvasók szeretik még a könyveket, mégis, ha azt nézzük, hogy 15 évvel ezelőtt hol voltunk a fejlődésben, adott esetben egy mobiltelefon ritkaságszámba ment. Ha most 15 évre előre gondolkodunk, akkor nem biztos, hogy kiindulhatunk abból, hogy mit látni most a könyvesboltban.
Kornis Mihállyal egy évvel ezelőtt beszélgettünk a Győri Könyvszalonon. A Vigasztalások könyvéhez is megjelent egy CD, és a Végre észt című könyvnek is van egy hangos könyve. Ugyanakkor ennek egy részét meg lehet hallgatni az interneten is. Vajon miért fontos, hogy az új formátumok felé is nyisson az író?
Kornis Mihály: – Szimpla belátás. Ha ezt megírtam a Sóhajok hídjacímű esszékötetemben, hogy a jövő az interneté, és ebben látom azt a lehetőséget, ami a mai napig még fennáll, hogy ott szabadon, politikai, gazdasági befolyás nélkül, mint felhasználó, önmagam nevében, önmagamat képviselve megnyilatkozhatom. Én mindenesetre azért üzemeltetem a honlapomat, mert megpróbálok egy saját internetes újságot létrehozni. Azt szeretném, hogy ha nekem is volna 40-50 ezer látogatóm, naponta, de ehhez nem kellene semelyik nagy cégnek odatartani a felületemet. Azt gondolom, hogy az olvasás nem luxussá válik, hanem a kultúra mainstreamje, tehát a fősodor, azon igyekszik, hogy az emberek ne olvassanak. Hanem mondjuk inkább videókat nézzenek a neten, és pillanat gyorsasággal információkat gyűjtsenek különböző hírcsatornákon, de én meg kifejezetten olyan szövegeket írok, amiket például azért teszek fel hangban, mert gusztust akarok csinálni az olvasónak, hogy bevigye az ágyába a könyvet, és azt olvassa elalvás előtt.
Hogy mit hozhat a jövő, arról Réz András filmesztéta beszélt: – Nem is olyan nagyon régen a rádióban a hordozható magnó még erőteljesen szalagos volt, az ott elkészült felvételt, át kellett írni egy másfajta szalagra, ezt bent a stúdióban felment egy ilyen marha nagy, négy lábon álló szerkezetre, ahol ténylegesen vágták. Amikor a hangos könyvem felvétele készült, amit elmondtam, az azonnal egy digitális hordozóra került, a digitális hordozóról a matéria bement egy spéci szoftverbe, amelyen ördögi dolgokat lehet ám művelni a hanggal, és egy kicsit gyorsabb is az eljárás. Na most, ez normális, és az is normális, hogy valaki mindezt egy videokamerával csinálja, az is normális, hogy valaki a számítógépben szerez zenét. Ez egy ilyen állapot ebben a pillanatban. Az, hogy ez az eszközrendszer mindenki számára kezelhetővé válik, az arról szól, hogy egyszerűen a világot sokkal többféleképpen leszünk képesek szemlélni, mint ahogy eddig tettük. Mert én nem vagyok róla meggyőződve, hogy a XX. századi gondolkodásunk tökéletesen alkalmas arra, hogy ezzel a XXI. században éljünk.
Gergácz Anikó riportja nyomán
