A magyarországi zsidóság és az 1956-os forradalom kapcsolatáról tartottak tudományos konferenciát vasárnap Budapesten, a Scheiber Sándor Gimnáziumban.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és az Országos Rabbiképző Intézet-Zsidó Egyetem közös történészkonferenciáját megnyitó Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke a tudományos tanácskozás címét, az „Ismét válaszúton – a magyar zsidóság és az „56-os forradalom” elemezve elmondta, hogy a magyar zsidóság az 1848-49-es szabadságharc, az 1867 utáni asszimilációs folyamatok és a második világháborús holokausztot követően 1956-ban „negyedszer is válaszút” elé került.
A zsidóság dilemmája az volt, hogy maradjon-e, vagy válasszon inkább új hazát az ismét megjelenő antiszemitizmus miatt; a magyar zsidók túlnyomó része nem ment sehova, kitartott Magyarország mellett – jelentette ki Feldmájer Péter. Stark Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa az 1956-os forradalom társadalmi gyökereit elemző előadásában úgy fogalmazott: „A kommunista rendszer homogén, önszerveződésre képtelen társadalmat kívánt létrehozni. Az 1956-os forradalom azt mutatta meg, hogy ez mennyire nem sikerült”.
Magyarországot 1945 és 1956 között több trauma is sújtotta, amelyek logikus okai lehettek egy általános – előbb utóbb a felszínre törő – elégedetlenségnek. A zsidóság elpusztításával a vészkorszak idején a magyar kereskedelem jelentős vérveszteséget szenvedett, a svábok kitelepítésével 1945 után eltűnt a szakemberek és a mesteremberek nagy része, a keresztény középosztály hatalomból való kizárásával pedig vákuum keletkezett a közigazgatásban – ismertette a történész.
„Szétverték a civil társadalmat, amely ezáltal jelentősen meggyengült” – utalt Stark Tamás arra, hogy 1948 és 1953 között több mint 1500 civil szervezet működését szüntették be hatalmi eszközökkel. A társadalom meggyengüléséhez hozzájárult a többszörös adóteherrel sújtott és ezáltal „megroggyant” parasztság helyzete, valamint a minőségromlással járó „oktatási forradalom”,
amelynek következményeként 1950 és 1955 között négyszer annyian lettek felsőoktatási intézmények hallgatói, mint korábban.
Ideológiamentes forradalom?
„Az „56-os forradalomnak nem volt ideológiája, de volt programja és volt szellemisége. Ebből következett az, hogy a demokrácia közvetlen módszereit felhasználva egy hihetetlenül gyors önszerveződési folyamat kezdődött meg a magyar társadalomban” – mutatott rá a történész. Az 50 évvel ezelőtti forradalom antiszemita jelenségeit felelevenítő előadásában Haraszti György egyetemi tanár arról beszélt, hogy a zsidóságot ért, viszonylag nem túl jelentős számú atrocitás „eltúlzása” közös érdeke volt az államnak és az akkori
zsidó hitközségi vezetőknek egyaránt. A hatalom egyenlőségjelet tett az antiszemitizmus és a kommunizmusellenes megnyilvánulások közé, előbbit felhasználta a rendszer védelmében – mondta.
„Budapesten „56-ban a zsidó kérdés nem igazán játszott szerepet”- jelentette ki, hozzátéve, hogy ha voltak is a forradalom napjaiban az utcán „hőzöngések, a többség inkább csitította” a rasszista megnyilvánulókat. Haraszti György elmondta: október 23-a és november 4-e között 21 feljegyzett antiszemita atrocitás történt az országban, igaz, – hangsúlyozta – ezeknek vidéki településen
voltak halálos áldozatai is.
Elemzésében az egyetemi tanár utalt arra is, hogy az 1956-ban ismét felszínre törő antiszemitizmus egy „csapda” következményeként abból alakulhatott ki, hogy 1945 után – a magyar zsidóság történetében először – lehetőség nyílt arra, hogy zsidó származásúak is – például Gerő Ernő, Rákosi Mátyás vagy Péter Gábor vezetői pozícióba juthassanak. A forradalom mintegy 200.000 magyar emigránsa között 20-25.000. zsidó is az ország elhagyása mellett döntött – közöttük nagyon sok volt a fiatal – ennek a „demográfiai pusztulásnak” máig ható nyoma világosan érzékelhető mai társadalmunkban.
„Ahol elégedetlenség volt, ott mindig bevetették a zsidóellenességet” – mondta az 1956-os forradalom zsidó szemmel című előadásában Domán István főrabbi. Szubjektív múltidézésében kiemelte: a demokratikus változásokat szorgalmazók körében nagy számban voltak zsidó származásúak is, közülük sokan vesztették életüket a fegyveres harcokban. A rendezvényen meghívott vendégként vett részt Bölcskei Gusztáv püspök református zsinati elnök és Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos irodájának vezetője, valamint David Admon, Izrael magyarországi nagykövete és Fónagy
János fideszes országgyűlési képviselő.
