Kevés ellentmondásosabb személyiséget vonultat fel a kortárs európai mozi Lars Von Triernél. A dán megszállott filmjei láttán egyesek sátánt kiáltanak, míg mások kultikusan rajonganak értük, de hidegen senkit sem hagynak. Első három nemzetközi sikerét újra vetítik a magyar mozik, melynek apropóján átfogó A-tól Z-ig összeállítással adózunk az embernek, aki krétafalak közt kínozta Nicole Kidmant, puritán dogmák alá vetette a rendezői munkát, és alaposan beszólogatott az USA-nak.
Antikrisztus – Fóbiák
Antikrisztus: Mielőtt Von Trier befejezné hírhedt Amerika-trilógiáját, saját bevallása szerint keresnie kellene egy kis pénzt is, ezért következő vállalkozásának egy horrorfilmet választott. Az Antikrisztus a Birodalom tévésorozat stílusában készül (ami garantálja a kiadós rettegést) és alaptézise, hogy a világot nem Isten teremtette, hanem a sátán. Ezzel a megközelítéssel biztos sok új barátot sikerül majd szereznie Triernek.
Birodalom
Birodalom: avagy Kórház a groteszk szélén. Műfajilag behatárolhatatlan, olykor hihetetlenül ijesztő, máskor pedig parádésan humoros Von Trier kultikus kórházsorozata, amely két rövid évadot ért meg, és nemzetközi moziforgalmazásba is került. Savat lehelő szellemkislány, mongolidióta mosogató-narrátorok, a sátán óriásbébije, dángyűlölő svéd professzor, illegális szervátültetések, vudupraktikák Haitiből – a Twin Peaks ehhez képest matiné. Az 1997-es második sorozat vége teljesen nyitott maradt, de egyelőre nem valószínű, hogy Von Trier folytatná a Birodalmat. Az amerikaiak mindenesetre láttak benne fantáziát, és némi Stephen King-kozmetikázás után 2004-ben újraforgatták.
Cannes: Rendszeres vendég lakókocsijával (az úton leginkább Elton John-nótákat szeret hallgatni) a francia Riviéra filmszemléjén a dán mester, aki viszolyog a repüléstől, így minden filmjét az elérhető közelségben levő Cannes-ban mutatja be. Már A bűn lélektana is technikai díjban részesült a cannes-i fesztiválon, és 1991-ben itt kezdődött igazi nemzetközi diadalmenete az Európa három kitüntetésével, 1996-ban a zsűri nagydíjasa lett a Hullámtörés, 2000-ben pedig aranypálmás a Táncos a sötétben. Jól illeszkedett a cannes-i botrányfilmek sorába az Idióták és a Dogville is, a Mandarley-t viszont tavaly közöny fogadta az erős fesztiválmezőnyben.
Cannes 2003 | Stellan Skarsgard, Von Trier, Nicole Kidman
Dogma: Eredeti céljaihoz képest nem sikerült ugyan megreformálnia a filmkészítést Von Trier, Thomas Vinterberg és két dán kollegájuk 1995-ös rendezői önmegtartóztatásról szóló manifesztumának, de pár figyelemre méltó alkotással előálltak. Az első (és legjobban sikerült) Dogma-filmet, a Születésnap-ot követte az Idióták, a Mifune utolsó dala, az Olasz nyelv kezdőknek és a Hogy szeretsz? Az irányzat máig él, követői akadtak Franciaországban (Lovers – Von Trier egyik kedvenc színészének, Jean-Marc Barrnak a rendezői bemutatkozása) és az USA-ban (Julien Donkey Boy – Harmony Korrine, a Kölykök írójának filmje) is, Lars pedig időközben továbblépett, és Amerika-trilógiájában már a díszleteket is feleslegesnek minősítette.
Dogma #1: Születésnap
E-trilógia: Minőségileg vajmi kevés párhuzam van a három E betűs (Element of Crime – A bűn lélektana, Epidemic – Járvány, Európa) korai Trier-film között, hiszen a két nézhetetlen előbbi mozi felér egy-egy nézőbüntetéssel, míg az Európa talán máig a rendező legzseniálisabb alkotása. Az életmű átfogó megismerése szempontjából mégis érdekes lehet felfedezni a technikai kísérletezés csíráit A bűn lélektaná-ban és a későbbi konok minimalizmust a Járvány-ban, a triászt pedig lehetett volna akár hipnózis-trilógiának is nevezni, hiszen ez a közös momentum sokkal erőteljesebb párhuzam, mint a későbbi Amerika-trilógiával rokonítható Európa-motívum.
A bűn lélektana | Meme Lai és Michael Elphick
Fóbiák: A rendező számos fóbiától szenved, melyek közül a repüléstől, a hajózástól és a nyilvánosságtól való félelmeiről hallhattunk leginkább. „Gyakorlatilag a filmkészítésen kívül mindentől rettegek” – mondta. A félelmeire önironikusan tekint, ennek legmókásabb filmes feldolgozására a Birodalom-ban lelhetünk, ahol visszatérő komikus színfolt egy orvostanhallgató lány, akit már egy csepp vértől is az ájulás kerülget.
Grace – Lars
Grace: A kortárs filmművészet egyik legfigyelemreméltóbb egymásra találása volt, amikor a sikerei csúcsán lévő hollywoodi szupersztár, Nicole Kidman leszerződött Trier minimalista rajzolt díszletek közt játszódó drámájának főszerepére. A végeredmény (Dogville) mindkettőjük karrierjének legjobbjai közé tartozik. Bár Kidman eltökélt volt, hogy továbbviszi a Brecht Kalóz Jennyje által inspirált Grace szerepét a trilógia következő két darabjában is, időpont-egyeztetési problémák miatt végül be kellett érnünk Bryce Dallas Howarddal a Manderlay-ben, aki érdekes új dimenziót adott a szerepnek, de összességében nyomába sem érhetett Nicole alakításának. Egyelőre kétséges, hogy a befejező darabban (Wasington – nem elírás!) kit láthatunk az idealista gengsztersarj bundájában, de szóba került már az az érdekes megoldás is, hogy mindkét színésznő visszatérne.
Dogville – Nicole Kidman
Helmer: Az egyik legjellegzetesebb Von Trier-szereplő a Birodalom kissé szeszélyes svéd professzora, aki nem győz berzenkedni az idióta dánok miatt. A dánok állítólag imádták az iróniát (mert a rendező szerint ők egy mazochista nemzet), és szinte szállóigévé vált Helmer ordítása, a „Rohadt dánok!”. Ernst-Hugo Järegard lényegében ugyanezt a házsártos, rezignált karaktert alakította az Európá-ban is, 1997-ben bekövetkezett hirtelen halála pedig megpecsételte a Birodalom sorsát – Von Trier elképzelhetetlennek tartotta a harmadik sorozat leforgatását nélküle.
Birodalom – Ernst-Hugo Järegard
Idealizmus: Ha domináns vezérmotívumot keresnénk Trier filmjeiben, valószínűleg főhőseinek a feltétlen idealizmusa a legszembetűnőbb. A kívülről jött ideológiai megváltó karaktere tökéletesen kidolgozott az Európá-ban, viszont kissé már szájbarágós a Manderlay-ben. Mindenesetre a jót akaró, naiv karakterek minden esetben vagy elbuknak, vagy szembekerülnek ideáljaikkal, és nem egy esetben fegyvert is ragadnak.
Manderlay – Bryce Dallas Howard és Willem Dafoe
Jean-Marc Barr: Luc Besson filmjének, A nagy kékség-nek a szívtipró külsejű francia főszereplője akár nagy hollywoodi sztárrá is válhatott volna a tengeri kaland után, de ő inkább az igényes európai művészfilmek világát választotta, és Trier kitartó férfimúzsájává szegődött. Legemlékezetesebb jutalomjátéka természetesen az Európa főhőse, de ott volt a Hullámtörés-ben, a Táncos a sötétben-ben, a Dogville-ben és a Manderlay-ben is. A Dogma mozgalom egyik elszánt örököse is ő, hiszen saját első rendezése (Lovers) óta három hasonló stílusú mozit is rendezett együtt Pascal Arnolddal.
Európa – Ernst-Hugo Järegard és JeanMarc Barr
Kier, Udo: Előszeretettel alkalmazzák baljós hangulatkeltő elemként hollywoodi filmekben (pl. Johnny Mnemonic, Penge) a német ikont, a nyolcvanas évek legelején pedig nem egy magyar filmben (Nárcisz és Psyché, Magyar rapszódia) is felbukkant megszállott tekintete. Trier azonban ennél jóval nagyobb fantáziát látott benne, és szinte minden filmjében biztosított neki egy-egy kulcsszerepet. Feledhetetlen a Birodalom Öcsikéjeként, de a Médea című tévéfilmben romantikus hősként is bevált. Udo egyébként Lars gyermekének a keresztapja, és egy 30 évig tartó közös filmprojektbe is együtt vágtak bele. A Dimension című filmhez minden évben forgattak pár percet, a bemutató pedig 2024-re várható.
Járvány – Udo Kier
Lars: Egyesek szerint a rendezőnek már a neve is provokáció, hiszen az arisztokratikus „Von” előnevet a filmművészetin aggatták rá barátai a finomkodó viselkedésére, valamint Josef von Sternbergre utalva. Származásának semmi köze a dán felső tízezerhez, szülei kommunisták voltak, apjának hitt nevelőapja pedig zsidó. Édesanyja a halála előtt pár perccel árulta el Larsnak, hogy az igazi apja egy zeneszerző volt, akivel azért feküdt le, hogy gyermekének művészi génjei legyenek.
Mártír – Stellan Skarsgard
Mártír: Gyakran vádolták Triert azzal, hogy női hőseiből mártírt kreál, és élvezi, hogy a szenvedésüket vászonra viheti. Különösen élessé váltak az ezzel kapcsolatos kritikák az ún. Aranyszív-trilógia (Hullámtörés, Idióták, Táncos a sötétben) kapcsán, és a Björk főszereplésével készült musical esetében a főhősnő sorsa valóban a pocsékból a még sokkal förtelmesebbe fordul fokozatosan, jócskán súrolva az öncélúság határát, míg a másik két tragédia sokkal összetettebb történeteket tudott bemutatni. A rendező stílusosan vágott vissza a mártírnőit ért negatív felhangokért a Dogville meglepő végkifejletével.
Hullámtörés – Emily Watson
Nudizmus: A rendező szülei kommunista elveket vallottak, fiuknak szinte mindent megengedtek, kedvelt hobbijaik egyike pedig a nudizmus volt. Bár Lars maga is szívesen hódol a meztelenkedésnek (gyakran meztelen fürdőzés közben ad interjút is), szülei szabad elveit már túlzásnak tartja, és folyamatosan szükségét érzi annak, hogy szabályok, korlátok közé terelje életét. Ez megmagyarázza például a Dogma kezdeményezést, bár pont az Idióták volt az a film, amelyet több országban is betiltottak a pőre főhősök és a szabadosan kezelt szexualitás miatt.
Idióták
Öt akadály: Trier egyik legérdekesebb vállalkozása volt az a dokumentumfilm, amelyben bálványának, Jorgen Lethnek adott képtelen feladatokat, hogy hogyan forgassa újra A tökéletes ember című rövidfilmjét. A végeredmény egy nem mindennapi kirándulás két zseniális alkotó elmében.
Az öt akadály – Jorgen Leth
Polanski, Roman: A szerénynek nem nevezhető Lars nem titkolta, hogy az Európá-t remekműnek tartja, és képtelen volt leplezni a csalódottságát, amikor a Roman Polanski vezette cannes-i zsűri három díjat is neki ítélt, de az Aranypálmát a Coen testvérek Hollywoodi lidércnyomás-ának juttatta. Lars a vigaszdíjakat kidobta a kukába, köszönőbeszédében a lengyel rendezőt pedig nemes egyszerűséggel egy törpének titulálta, bár később nem győzött magyarázkodni, hogy ezzel csak a valóban mélynövésű Polanski Kínai negyed-beli szereplésére utalt.
Rice, Condoleezza: Mintha az efféle megjegyzések nélkül már nem számítana eléggé közellenségnek az USA-ban: „Bush is egy szexuális lény, és mindannyiunk számára fontos a pszichés állapota. Lehet, hogy Condoleezza Rice-ba szerelmes, és imádná, ha Rice ostorral verné. Condoleezza egyébként derék rabszolga lenne a Manderlay-ben, aki a gazdájának házában szolgál.”
Hullámtörés – Stellan Skarsgard és Emily Watson
Stellan Skarsgard: Ismerhetjük Szabó István Szembesítés-éből, a Good Will Hunting-ból vagy éppen a második A Karib-tenger kalózai undorító maszkja mögülről is a svéd színészóriást, ám mégis Lars Von Triernek köszönheti legjobb szerepeit. A Dogville-ben Nicole Kidman, a Táncos a sötétben-ben Björk, a Hullámtörés-ben pedig Emily Watson szenvedett az oldalán, de feltűnt a Birodalom második sorozatában is Helmer ügyvédjeként.
The Boss of It All – Zseni
The Boss of It All: A költségesebb, nemzetközi sztárokkal tűzdelt produkciók után Trier leforgatott egy alacsony büdzséjű dán-izlandi komédiát, amely éppen a napokban indul világ körüli útjára a londoni filmfesztiválon. Egy csőd szélén álló dán cég egy színészt alkalmaz, hogy ravaszul eladja a tulajdont egy izlandi cégnek, ám a színész lelkiismerete is megszólal. A rendező szerint valójában ez a történet is csak egy lelkes idealista története, korábbi filmjeihez hasonlóan, de a fajsúlyos, szenzációhajhász produkciók után jól fog esni egy könnyed, nevettető Von Trier-film.
The Boss of It All – Peter Gantzler és Jens Albimus
USA: Szinte képtelenségnek tűnik, hogy 15 évvel ezelőtt az Európa láttán még Steven Spielberg akarta Hollywoodba csábítani Triert, aki azóta se tette be a lábát az Államokba, és nem is szándékozik. Mégis úgy véli, hogy az amerikai szuperhatalom döntései az egész világot érintik, és a világ nagyobb részének nincs beleszólása a döntéshozók megválasztásába. A kétharmadánál tartó Amerika-trilógia az ő véleménynyilvánítását jelenti, és gyakran emlegeti, hogy a Casablanca alkotói sem jártak Marokkóban (Shakespeare-ről és Dániáról nem is beszélve). Így aztán kineveti azokat a kritikusokat, akik a Dogville-t, a Manderlay-t vagy a Táncos a sötétben-t Amerika-ellenesnek tartják, és esze ágában sincs elgondolkozni a politikai korrektségről: „Ez egy amerikai betegség, ami egyenlő a véleménynyilvánítástól való félelemmel. Elszomorít, hogy van egy amerikai tévésorozat (a 24 című – a szerk.), amelyben az elnök fekete, az emberek pedig elégedettek, noha a valóságban ennek nincs realitása. Megalázó, hiszen nincs fekete elnök. A politikai korrektség megöli a párbeszéd lehetőségét.”
Vinterberg, Thomas: Dánia kettes számú rendezői csodagyereke már 19 évesen bekerült a nemzeti filmakadémia diákjai közé, és 29 évesen cannes-i nagydíjban részesült a Születésnap-ért. A Dogma 95-öt közösen fogalmazták meg Trierrel, és a Születésnap máig a legsikeresebb Dogma-film, de Vinterberg nem sokáig maradt a szabályok béklyói közt, következő filmjét (It”s All About Love) már Hollywoodban forgatta Joaquin Phoenixszel és Sean Penn-nel. A siker nem volt osztatlan, de következő filmje már kapott kedvező kritikákat is, ez volt a Kedves Wendy, amelynek forgatókönyvírója nem más, mint Lars Von Trier.
Lars Von Trier és Vinterberg a Kedves Wendy forgatásán
X korhatáros Dogma: Von Trier produkciós cége, a Zentropa 1998-tól erotikus filmek forgalmazásában is utazik, céljuk, hogy a kemény pornó helyett művészileg igényes szexuális tartalommal ajándékozzák meg, elsősorban a nőket. A Dogmához hasonlóan saját kiáltványt is megfogalmaztak Puzzy Power néven, harmadik próbálkozásukat, az All About Anná-t pedig már ezeken a hasábokon is értékeltük.
All About Anna – Nézz még több képet a filmből!
Zentropa: Az Egyesült Államokban ezzel a címmel került bemutatásra az Európa, utalva a filmbeli vonattársaságra. A Zentropa vonatai a háborúban zsidókat transzportáltak a koncentrációs táborokba, a rekonstrukció idején azonban elképzelhetetlen nélkülük a német állam gazdasági talpra állítása. Éppen ezért a film amerikai századosa is hajlandó szemet hunyni a vállalat vezetőjének nácibarát múltja felett. A férfi múltjának védelmében hamisan tanúskodó zsidót maga Trier alakítja, a címet pedig olyannyira megszerette, hogy Zentropának keresztelte produkciós cégét is (van jó kis kattant honlapja is).
Táncos a sötétben – Björk
Zseni: Bár Lars hírhedt arról, hogy színészeit lelki terrornak teszi ki, mégis sorban állt Catherine Deneuve, Lauren Bacall, Nicole Kidman és Paul Bettany is, hogy vele dolgozhassanak. Bettany szerint: „Csak a végére jöttem, rá, hogy bár őrült, de mégis egy zseni.” Stellan Skarsgard a következőképpen jellemezte: „Lars egy nagy gyerek, aki babaházzal játszik, és néha szereti lecsapni a babáinak a fejét.” Nem minden „baba” élvezte ezt, az izlandi csalogány, Björk például naponta azzal fenyegetőzött, hogy otthagyja a Táncos a sötétben forgatását, és a rendező így emlékszik a közös munkára: „Minden reggel azzal köszöntött, hogy „Gyűlölöm magát, Mr. Trier!”, majd a földre köpött.”
Onozó Róbert
[origo]
