Az arckifejezések legalább részben örököltnek tűnnek – mutatta ki egy, világtalan emberekkel és rokonaikkal végzett tudományos kutatás
Egy tudományos kutatás szerint, egyes arckifejezések örökölt jellegzetességek lehetnek. A szakértők szerint az eredmények azt jelzik, hogy az emberek nem mindig mások utánzásával sajátítják el az egyes érzelmekhez tartozó arckifejezéseket.
Az arckifejezések „természet versus nevelés” komponenseinek megismeréséhez, izraeli kutatók 21, születésüktől fogva világtalan önkéntest, illetve 30 rokonukat vonták be a kísérletekbe. Az 51 alanyt videóra vették, ahogy azok felidézték életük boldog, szomorú és bosszantó eseményeit.
A kutatók ezt követően elemezték az egyes felvételeket, figyelembe véve minden egyes egyéni változást – mint a szemöldökráncolást, vagy az ajakbiggyesztést -, melyek megjelentek az alanyok arcán a különböző érzelmek átélésekor. A csapat az információkat számítógépbe táplálta, mely elemezte ezen arcmozgások gyakoriságát és sorrendjét egy kifinomult statisztikai programmal.
Az elemzés szerint, a világtalan résztvevők mérges, szomorú vagy töprengő arckifejezései figyelemreméltóan inkább rokonaikéhoz hasonlítottak, mint idegenekéhez.Ezen eredmény igen meglepő volt, mivel a világtalan alanyok soha nem látták rokonaikat – mondja Gili Peleg, a haifai egyetem kutatója.
Az egyik alany még biológiai édesanyját sem ismerte 18 évig, mivel örökbe adták. A kísérlet során kiderült, hogy a világtalan egyének arckifejezése 80 százalékban családtagjaikéra hasonlított. Ez meggyőzte a kutatókat arról, hogy a mosolyok és grimaszok mögött öröklött tényezők állhatnak.
Az összes arckifejezés közül a harag hasonlított leginkább a rokonok között, majd azt követte a meglepődés, az undor, a boldogság, a szomorúság és végül a koncentráció. Már korábban is készültek olyan tanulmányok, melyek egyetemes hasonlóságokat mutattak ki az arckifejezésekben. A harag például durván minden kultúránál ugyanúgy néz ki. 130 évvel ezelőtt még Darwin is megjegyezte, hogy a világtalan emberek arckifejezései igen hasonlítanak a látókéihoz.
Ám ezen tudományos kísérleteknek csak némelyike kutatta a családi hasonlóságokat. Néhány, ikrekkel végzett vizsgálat során sikerült kimutatni, hogy a boldogság és a félelem kifejezései hasonlóak, ám a legtöbb esetben ezek az ikrek együtt éltek, így a tanulmányok nem tudták kiiktatni a mimikrit, mint a hasonlóságok okát.
A világtalan alanyok bevonása a vizsgálatokba teljesen új lehetőségeket jelent a kutatóknak. A következő lépés során a kutatók megpróbálják megtalálni a felelős géneket.
További hírek a tudomány világából!Új elemmel bővülhet a periódusos rendszerInternet Hungary 2006 – a web 2.0 üzleti modellekrőlGyőzhet az akác?
hirado.hu/Nature/New Scientist
