A szólás szabadsága vendégei Fleck Zoltán jogszociológus, Vekerdi Tamás pszichológus, és Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos
– Vérbírák és lakájmédia. Ellenségnek kinevezett emberek nevei, fotói az interneten és a Kossuth téren, néhol címekkel, telefonszámokkal biztosítva azt, hogy a célszemélyek ne csak megjegyezhetők, de utolérhetők is legyenek. A demokratikus kontroll eszközéről lenne szó? Vagy a félelemkeltés, a demagóg uszítás fegyveréről? Egy biztos, a módszer nem új és külföldön sem csak a szélsőjobboldal élt vagy él vele. Viszont minden esetben a megbélyegzés és a kitaszítás szándékával használják. Elfogadjuk? Vendégünk lesz Fleck Zoltán jogszociológus, Vekerdi Tamás pszichológus, és Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos.
-Mv.: Egy hete jelentek meg először az interneten azoknak a bíróknak a fotói, címei, néhol telefonszámai is, akik a letartóztatott randalírozó, gyujtogatók ügyében eddig ítélkeztek és döntésük nem a szabadonbocsátás volt. Vérbíróknak nevezték őket. Egy hete tűntek fel tablókon újságírók is, akiket viszont a lakájmédia kitüntetett szerepelőinek tartanak a célszemélyek kijelölői. A zsidónak tekintett politikusok egyelőre nem kaptak arcot és címet, őket csak felsorolták az egyik gyűlésen. Mindez az elkövetők szerint csak vétség. És, ha ez igaz, akkor a félelem nyugodtan lehet kellemetlen, de a demokrácia kockázataival együtt járó érzület. Tényleg? Itt van Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos, Fleck Zoltán jogszociológus és Vekerdi Tamás, pszichológus. Jó estét kívánok az iraknak. Hát kérem szépen, először Péterfalvi úrtól kérdezném azt meg, hogy a dolognak van egy világosan elkülöníthető vagy felismerhető jogi része, ön két nappal azután, hogy a hét bíró és a két ügyész nevét feltették azt mondta, hogy a nevek, munkahelyek és a hozzájuk kapcsolódó ügyek kiteregetése tulajdonképpen nem kifogásolható. Nem volt önnek nyilvánvaló akkor, hogy ezek a közlések egyben fenyegetések is?
– Péterfalvi Attila, adatvédelmi biztos: Azt mondtam, ami az én kompetenciám, ebből az, amit felsorolt az közérdekű adat, ezt lehet nyilvánosságra hozni, az összes többi adat az jogellenesen került föl és még azt is mondtam, amely tulajdonképpen egy kicsit a hatáskörömön túlmutat, hogy azok a megbélyegzések, amelyek egy jogállamban a dolgukat végző bírákhoz társítódnak úgy, mint egy megtorló intézkedés, egy nem demokratikus, nem jogállami időszakból, az kimerítheti a bírák jó hírnevének a megsértését is, de ez nem az én kompetenciám. Természetesen a megbélyegzés nyilván ebben benne van. Itt az a probléma, hogy általában erről nyilván a pszichológus sokkal többet tud mondani, az emberek szeretik a másikat megbélyegezni, viszont az internet elterjedésével ezt egyre nagyobb körben lehet elkövetni és így a jogsértés is egyre súlyosabb és kellemetlenebbül érinti az embereket.
– Mv.: Erre még vissza fogunk térni, Flex Zoltántól kérdezem, ön szerint jól és időben reagáltak-e a hatóságok erre a bizonyos honlapi dologra, a bíróságokra gondolok, az ügyészségre, a Nemzetbiztonsági Hivatalra, és tulajdonképpen az ombudsmanra is. Tényleg nem lehet neveket és címeket rövid úton levenni az internetről?
– Fleck Zoltán, jogszociológus: Biztosan lehet, én azt gondolom egyébként, hogy a név, amely egy nagyon érzékeny, személyes dolog, ha jogilag nem is tartozik az érzékeny adatok körébe, minden esetben, de egy olyan szövegkörnyezetbe kerültek ezek a nevek, amelyek nagyon súlyosan sértették a bírák becsületét, és ezáltal egyébként közvetve a jogállami működést is, és ebben az esetben én azt gondolom hogy késlekedés nélkül kellett volna fellépni. Egyébként megtörtént a viszonylag határozott fellépés az UIT és a legfőbb ügyész úr részéről és segítette az értelmezést az ombudsman közbelépése is, de itt nagyon gyorsan kellett volna rögtön megszólalni a felelős tényezőknek.
– Mv.: Péterfalvi úr, ön csak akkor vizsgálódhat, ha erre felkérik? Vagy, hogy mondjam, milyen súlyos ügynek kell történnie ahhoz, hogy magától is beinduljon?
– P.A.: Nézze, nekem nagyon jó kapcsolatom van a médiával és engem vasárnap délután hívott fel egy újságíró, és a hétfői számban azonnal megjelent a nyilatkozatom, amiben ezt elítéltem, szerdán érkezett hozzám a panasz, szinte felhívtam az érintetteket, hogy akkor folytatok vizsgálatot az interjún túl, ha panasz érkezik, ez szerdán megtörtént, és pénteken aláírtam az állásfoglalást amiben letiltottam ezeket az adatokat.
– Mv.: Bocsásson meg…
– P.A.:…azt gondolom, hogy ennél gyorsabban nem dolgozik Magyarországon hivatal.
– Mv.: Világos, nem elég, ahhoz kell panasz? Nem elég az, hogy ön tudomást szerzett róla? Oda volt írva, hogy vérbírók és jön egy felsorolás, akkor még először nem volt telefonszám, és cím, később az is lett. felbátorodtak.
– P.A.: Hát én nem gondolom, én azt gondolom, hogy a médiának a súlya sokkal nagyobb, mint én kiküldök egy levelet. Én zsinórban adtam az interjúkat, szinte azt kell, hogy mondjam, hogy éjjel-nappal még külföldről is ebben a témában hétfőtől egészen csütörtökig, ennek azt gondolom, hogy sokkal nagyobb a súlya, mint elküldök egy levelet, ráadásul azért az ombudsman mégis akkor jár el elsősorban, hogyha panaszbeadványt kap. Bár az én hivatali időmben elterjedtebbek a hivatalból indított vizsgálatok mint korábban, de ez kapacitás függvénye is.
– Mv.: Vekerdi Tamást kérdezem, hogy tulajdonképpen mire alkalmas egyes emberek megnevezése nyilvános fórumokon? Felmérhető-e ezzel az aktussal a szándék, és a következmény?
– Vekerdi Tamás, pszichológus: Hát a XX. század sajnos elég sok példát ad arra, amit vulgárisan hecckampánynak nevezhetünk, némileg tudományosabban bűnbakképzésnek. Ezt csoportok még az uralomra jutás előtt űzték, szélsőséges csoportok, illetve diktátorok már az uralomban. Mondjuk egy szélsőséges példa, Sztálin nem restell név szerint megnevezni zeneszerzőket, költőket és így elindítani…
– Mv.:…hogy közelebb jöjjünk, Rákosi sem.
– V.T.: Így van, így van, tehát, hogy itt egy nagyon határozott szándék van. Most egy furcsa dolog, hogy az így eljárók hátterében, vagy nem is tudom hogy fejezzem ki magam, szóval az ő félelmük, az ő rettegésük, az ő bizonytalanságérzésük van, ami egy-egy személy esetében már a paranoiáig megy el. Gyöngének, törékenynek érezve magukat, szélsőséges kompromisszumot lehetetlenné tévő, utakon indulnak el, és így pontosan ez látszik, ezek nagy baj, ha ez netán sikerre vezet, nagyon remélem, hogy ez itt nem fog. Mert még egy, ha már a kompromisszum szót kimondtam, ugye a magyar pszicholgia nagy öregje Mérey Ferenc mindig azt mondta, hogy többé-kevésbé egészséges ember többnyire jó kompromisszumot köt. A többé-kevésbé neurotikus többnyire rosszat, de aki nem tud kompromisszumot kötni, az elmebeteg vagy más módon deviáns. Na most itt erről van szó, egy olyan úton halad ez a dolog, ennél az apró szélsőségnél, amely sajnos megvan azért támogatva, ami a kompromisszum lehetetlensége és így gyalogolnak be egy egyre mélyebb, nem is tudom, szakadékba? ahol valahol biztos, hogy meg kell őket állítani egy jogállamban.
– Mv.: Ahogy Vekerdi Tamás mondta már a közepén a mondendójának, ugye ez nem új módszer, Sztálint említette, én Rákosira hivatkoztam, valóban nem az. Vannak történelmi példák ezeket már elmondtuk, vannak XX., XXI. századi példák is csak egyre emlékeztetnék egy holland újság különszámban közölte névvel és fényképpel azoknak a nevét, akiket fasisztának vagy rasszistának tart. Most csak arról lenne szó, hogy most ez a dolog, ennek a divatja eljutott hozzánk és nem többről van szó, ennyi az egész? Péterfalvi úr.
– P.A.: Én azt gondolom, hogy ez a hétköznapokba is begyűrűzött például abba, hogy adatvédelmi szakértőként még korábban azzal is kellett foglalkoznunk, hogy azokat is megbélyegezzük, akik mondjuk késve fizetik a közös költségeket vagy nem fizetik, tehát ez a fajta megbélyegzés, ez sajnos a hétköznapokban is benne van.
– Mv.: Na most akkor ebbe bele lehet nyugodni, hogy ez így van, azért mégis, ha valaki mondjuk fasiszta, vagy valaki nem fizetett adót, ez nem ugyanaz a kategória az én – de ez már nem jogi persze, nem jogi kategória – ez nem ugyanaz, mint egy bíró ítélkezik a magyar alkotmány jog és a törvények szerint. Szerintem két különböző dologról van szó.
– P.A.: Hát talán szükség lenne olyan elrettentő bírói gyakorlatra, mondjuk az ilyenj ügyeknél, amelyek visszatartó erőt képviselnek, de általában a visszaélés személyes adattal törvényi tényállásánál ezt a bíróság nem tudja felmutatni.
– Mv.: Fleck Zoltán.
– F.Z.: Itt ebben a konkrét esetben, ahhoz képet, a borzalomhoz képest, amikor egy magánszemélyt kipellengéreznek vagy fasisztának, vagy kommunistának, vagy bárminek neveznek, alappal vagy alap nélkül, ehhez képest itt most ha valaki megnézte ezeket a honlapokat, akkor azt tapasztalta, hogy egy elképesztő méretű gyűlöletkoncentrátum van azokon a honlapokon és ebben a kontextusban megjelennek a bírók nevei, olyan bíróké, akik ítélkeznek adott ügyekben és ítélkezni is fognak a következő napokban, vagy a kollégáik. Tehát egyértelműen van egy szándék arra, hogy valamilyen konkrét befolyást gyakoroljanak erre az ítélkezési gyakorlatra, nevezetesen, hogy megfélemlítsék azokat, akik részt vesznek vagy részt fognak venni ezekben az ítélkezésekben. Itt ebben az esetben nemcsak a személy becsületéről van szó, vagy integritásáról, hanem a jogállam azon eleméről is, hogy pártatlan és befolyásolásmentes ítélet szülessen.
– Mv.: Vekerdi Tamás, tényleg csak ideért a divat, erről van szó vagy ennél többről?
– V.T.: A divat nem most ért ide, mert, ha tanulmányozzuk ezeket a kitűnő összeállításokat, amelyek a 30-as évek végének és a 40-es évek elejének magyar újságírásában megjelenő kitételeket gyűjtik össze, akkor azt fogjuk ott látni, hogy pontosan ezek a módszerek, ezek a nyilas újságok voltak mondjuk ki kereken és ugyanezekkel a módszerekkel éltek. Neveket mondtak, nevek, csoportok, és ez mindenütt így megy, átlépünk mondjuk Erdélybe, ott a vasgárdisták neveztek meg neveket is, és a magyarságot, mint csoportot és azt tekintették kiirtandónak. Nem akarok most átmenni éppen Szlovákiába. Tehát itt vigyázat, itt egy általános tendencia van. Ami bizony minket is elérhet, ha éppen egy olyan helyen élünk, ahol kisebbségben vagyunk. A kisebbség az egy kipécézett, nem véletlen, hogy megnevezi, tűrhetetlen egyébként egy európai jogállamban, hogy megneveznek úgynevezett vagy szerintük zsidó politikusokat, mi az, hogy zsidó? Ki a zsidó azon kívül, aki magát annak vallja. Zsidónak, magyar zsidónak, zsidó magyarnak stb., ezek elképesztő dolgok, amiknek, szóval nem elég a tiltakozás szerintem, valamennyi oldalról, tehát a politika valamennyi oldaláról egy egyértelmű, határozott rendekívül kemény elítélésnek kellene következnie, ha Európában akarunk maradni. Különben nem vagyunk többet Európában.
– Mv.: Értem. Nem lehet ez ellen tényleg fellépni valamilyen módon? Tudjuk, hogy az ügyészség nyomoz, a Nemzetbiztonsági Hivatal védelmet ígért a bíráknak, tehát azt is nagyon jól tudjuk, hogy ezeknek, hogy mondjam, jogerős ítélettel vége soha nem lesz ezeknek az ügyeknek. Hátha nem is jogi kérdésről van szó. Esetleg politikairól, morálisról, társadalomlélektaniról, jó ég tudja, mit gondol ön?
– F.Z.: Mindegyikről szó van itt, nagyon erősen szó van itt, és valószínűleg a jog valóban nagyon gyenge eszköz lesz, védelmet fognak kapni ezek a bírók, remélhetőleg nemcsak szolgálati autót, hanem hatékony jogi védelmet is. De én azt gondolom, hogyha abban a részben, amiről Vekerdi Tamás beszélt, a társadalomnak azon remélhetőleg nagyon kisebbik részében, hiányzik az alkotmányosság kultúrája, tehát olyan fogalmakat használunk, amiből nem látszik az, hogy az alkotmánynak, annak a 200 éves forradalomnak, ami Európában lezajlott az életünkben a fogalmai, reflexei, a tolerancia és a humánum működnének, akkor azt gondolom, hogy egy tágabb értelmű neveléssel lehetne ezt, jó, hogy én mondom itt ezt, Vekerdi Tamás helyett, de egy neveléssel lehetne ezt végrehajtani és ebben a nevelésben nemcsak az iskolák vesznek részt, hanem a politikai elit és az összes elitcsoport, amelyik megszólal ezekben az ügyekben.
– Mv.: Uraim, elfogyott az időnk, köszönöm szépen, hogy eljöttek és válaszoltak a kérdésekre.
