Nemzetközi konferencia 56-ról az Akadémián
– A forradalom nem a semmiből jött és bár eltiporták, nem semmisült meg a tankok lánctalpai alatt. 50 évvel „56 után már megállapítható, hogy a Szovjetunió bomlása Budapesten kezdődött és jelentős mértékben ennek köszönhető, hogy az elkövetkező évtizedekben még két szeget bevertek a birodalom koporsójába. „68-ban Prágában, „80-ban Gdanszkban. De az „56 okozta megrendülés a nyugati kommunista mozgalmakat is segítette észhez térni. Nemzetközi konferencia az Akadémián. Glatz Ferenc lesz a vendégünk.
– Mv.: 200 ezer ember futott világgá a bukott forradalom után, és élt meg 200 ezernyi külön sorsot. Lehet néha nyomorúságosat, de szabadot. Az itthon maradt milliók a kiegyezést és a felejtést választották, nem egészen önkéntes alapon persze. Az ő történeteik rejtve maradtak a rendszerváltásig. Most az 50. évfordulón soha nem látott bőségben tárulnak elénk sorsok, életutak, politikai machinációk, nagyhatalmi játékok. Erről is szól egy nemzetközi konferencia az Akadémián. Az egyik bevezetőt Glatz Ferenc akadémikus tartja, jó estét kívánok professzor úr. A forradalomnak eddig is volt nagyjából egy kisebb könyvtárnyi irodalma. Most megint lett vagy két polcnyi. Lehet még valami újat mondani erről?
– Glatz Ferenc, akadémikus: A tudományos megismerés végtelen. Újabb adatok kerülnek elő, újabb összefüggések tárulkoznak fel és újabb impzulzusokat, újabb ösztönzéseket adnak a világ napi jelenségei. most, hogy a világtörténelemben kezdünk gondolkozni, rá vagyunk kényszerítve, magam is fel vagyok arr kérve, hogy egy 18-20 éves korosztálynak szóló világtörténetet egy kötetben készítsek el, most már világosan látom, hogy az 1956. október 23-i felkelés és forradalom, aztán az abból kibontakozó szabadságharc minden világtörténelemben kap legalább egy bekezdést. Ez azt jelenti, hogy ma végiggondoljuk a XX. század történelmét, látjuk annak a kommunista világrendszernek a kialakulását, amelyben a szociális nyomorúságba jutott rétegek az állam erejével és diktatorikus hatalommal kívánták valami módon a maguk sorsán javítani és ez ma is folyik, nézze meg a távol-keleti térségeket. Nos, ebbe a rendszerbe, amelybe véletlen jutott bele Magyarország egy háborús veszteség következtében egyedül a magyar 56 ment el olyan messze felkelésben, hogy nemcsak szociális elégedetlenségeket robbantott ki, ahogy kirobbantotta Plovdívban a dohánytermelők, Berlinben 53-ban a munkások, a normarendezés miatt, vagy éppen októberben, 56 októberében Lengyelországban Podznamban a munkások, hanem politikai felkelést robbantottak ki, sőt ez a politikai felkelés ez elment a fegyveres ellenállásig is.
– Mv.: Mondogatjuk és én is mondtam ebben a műsorban a bevezetőben, hogy a birodalmon elsőként rést ütő forradalom, nemzetközi jelentősége, ennek a magyar 56-nak a nemzetközi jelentősége máig ható. Csak mindig bizonytalan vagyok. Tényleg így van ez, vagy mi magunk szeretjük ezt a dolgot ide felnagyítani?
– G.F.: Nézze, az 1956-os mozgalomnak az utolsó napjai megfogalmazták azokat a zsidó keresztény európai kultúra együttélési mondatait, amelyek megítélésem szerint örökérvényűek maradnak, az én generációm és a fiatalok számára is. Szólásszabadság, gyülekezési szabadság, nemzeti szabadság, vallásszabadság, és ugyanakkor egy diktatorikus rendszernek az elhárítása. Ne felejtse el Magyarországon szovjet megszállás volt, végül is 1956-hoz hasonlíthatóan egyetlenegy ilyen mozgalom sem fogalmazta meg ilyen pontosan a demokratikus követeléseket.
– Mv.: Igen, de mit mondanak a külföldi történészek? A külföldi kutatók, hát ugye németek és a lengyelek, az NDK-ban 53-ban már volt egy nagyon jelentős mozgolódás, amit persze elfojtottak, aztán ön is beszélt Lengyelországról, egy kicsit a magyar 56 a lengyelországi eseményekre való szolidaritás jegyében is választ adott.
– G.F.: Nézze, 1956-nak a jelentősége igazából a 80-as évek végén lett világossá a világ történésztársadalma számára. Akkor, amikor a Szovjetunióban a gorbacsovi reformok következtében megroppantak a diktatúra alapintézményei, lehetségesnek látszott, hogy a világnak ez a része úgymond egyhatoda valóban eljuthasson a polgári szabadság küszöbére. És ekkor Magyarország ugyanúgy, mint ahogy a desztalinizációban, 1956-ban a világ élén járt, ismét a világ élén járt azzal, hogy először Magyarországon bevezették, fölülről, ha úgy tetszik a többpártrendszert, 1989-ban eltörölték a cenzúrát, megadták az egyházaknak a vallásszabadságot, a gondolkodási szabadságot. Azután 1990 márciusában először a magyar kormány aláírta a szovjet kormánnyal a szovjet csapatok kivonásának a dokumentumát. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor a kormány és az ellenzék felül tudott emelkedni a kisszerű és mindnyájunkat rabságában tartó személyi és pártcsetepatékon, és azt tudta mondani pl. Nagy Imre újratemetésénél, hogy kormánytag vagy, én az ellenzéken vagyok, de mind a ketten a helyi lokális érdekeknek kell, hogy alávessük a személyes érdekeinket, én azt hiszem, hogy ez volt 56-nak a valóban a remek lezárása, kissé elfogult vagyok, a történész is lehet elfogult, én akkor véletlenül először…
– Mv.:…benne volt a dologban a professzor úr is.
– G.F.:…először bekerültem a kormányba és részt vehettem ebben.
– Mv.: Igen, van két könyv, nem tudom mennyire tudta a kezébe venni Kende Péter könyve és Charles Gati könyve, 56-ról, mind a két szerző eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi lett volna ha. Gáti egyensen odáig megy, hogyha egy bölcsebb Szovjetunió, egy okosabb Amerikai Egyesült Államok, egy megfontoltabb magyar kormánnyal vagy felkelőkkel kiegyezhetett volna, mit gondol ön erről a teóriáról?
– G.F.: A holnap kezdődő konferencián feltehetően ez lesz az egyik legtöbbet vitatott kérdés, a világ első sz ámú és 56-ról egyáltalán könyvet író amerikai, szovjet, német, egybként Jürgen Kocka barátommal, a történész világkongresszusnak a volt most leköszönt elnöke fogja…
– Mv.:…együtt mondanak bevezetőt…
– G.F.: Külön-külön mondunk bevezetőt, csehek, lengyelek, románok, szlovákok lesznek jelen, nos, az egyik kérdés nyilván ez lesz. De ahhoz, hogy ezt valahogy megválszoljuk nagyon röviden egy mondatot kell mondanom az okokról, nagyon sokáig azt hittük, hogy valahol igaza van annak a kádári tézisnek, hogy párton belüli ellentétek, a Rákosi, Gerő és a Nagy Imre csoport ellentéte vezetett 56-hoz. Ma már tudjuk, hogy nem így van. Itt megbántották az egész országot, megbántották a parasztokat azzal, hogy behajtották őket egy szövetkezeti államosítani akaró tulajdonrendsezrbe…
– Mv.:…lesöpörték a padlásokat.
– G.F.: Lesöpörték a padlást, lekulákozták a legjobb parasztjainkat, megsértették a legjobb kispolgárainkat, kiskereskedőinket, tisztviselőinket…
– Mv.:…lekispolgározták őket.
– G.F.: Leburzsoázták őket, a legjobb szakmunkásokat, szakikat, mint amilyen az én apám is volt, régi szocdem munkásokat lemunkásarisztokratázták, mindenkit tulajdonképpen megbántottak ebben a rétegben, ebben a társadalomban, nem szólva a régi együttműködő és remek színvonalú régi értelmiségről. ma azt hiszik a fiatalok, generációk, hogy igaza van annak az új ökonomizmusnak én azt mondom vulgármaterializmusnak, hogy az ebmerek azért mentek ki az utcára 56-ban, mert rosszabbul éltek. Nem igaz kérem, nemcsak gazdasági egyének vagyunk mi. Mi érző, gondolkodó emberek vagyunk, egy jó politikus mondat, egy szimpatikus arc, egy türelmesen vitatkozó szembenálló ember sokkal jobban meg tudja nyugtatni a tömeget, mintha fizetést emel neki.
– Mv.: Professzor úr nem lehetséges az, hogy…
– G.F.:…56-ban ugyanis nem volt semmi olyan közvetlen szociális indíték, hogy az emberek az utcára menjenek.
– Mv.: Nem lehetséges, hogy a történész egy kicsit másképp látja a világot, mint mondjuk a politikus, mint mondjuk a mai politikus?
– G.F.: Én ezt nagyon jónak is tartom, a baj az, hogyha nem kérdezik meg egymást a tudós és a politikus. És most jövök erre a bizonyos október 30-31-e kérdéser, Gáti professzor felveti az illúziót, nézze a vita holnap, holnapután ebben a szekcióban lesz a legélesebb. Az én véleményem a következő. Október 30-áig teljesen világossá tette az akkori fejlődés, hogy a szovjet csapatok kivonulásának követelése nélkül nem lehet a felkelőket megnyugtatni. Nagy Imre és tegyük hozzá, Kádár János is, ezért joggal mondták azt a szovjet vezetőknek, hogy a szovjet csapatokról tárgyalni kell. A másik megjegyzésem, nem igaz hogy irreáils volt ez a követelés, gondoljunk csak Ausztriára, nem igaz, hogy irreális volt, mert 30-án épp az SZKP elnöksége volt az, amely kimondta, hogy újra kell gondolni, sőt tárgyalni a szovjet csapatok jelenlétét. A kérdés az most már hogy 31-e után Nagy Imre vagy, amikor megindulnak a szovjet csapatok, 1-jén miért akar a Varsói Szerződésből egyoldalúan kilépni, miért jelenti be a semlegességet, hiszen ez már irreális volt.
– Mv.: Tehát a megfontoltság többet ért volna?
– G.F.: Én úgy gondolom, hogy Nagy Imre megfontolt volt, a történelemben és a politikában, de a játékban is nemcsak nyerni, veszteni is lehet. Én úgy gondolom, Nagy Imre november 1-jén, 2-án vállalta a vesztést, vállalta a vesztést. A kérdés az természetesen, hogy jót tett-e ezzel nemzetének vagy sem. De én hadd kérdezzem önt vissza, hiszen együtt jártunk az Eötvös Kollégiumba, ha Nagy Imre nem mondja ki a semlegességet és a Varsói Szerződésből való kilépést, ami politikailag teljesen irreális volt, Magyarország, ha elszakadozottan is, de nem tanuúsít ellenállást a Vörös Hadseregnek, lett volna ekkora presztizse Magyarországnak a szovjet vezetés előtt, vagy Nyugaton? Lett volna ahhoz Kádárnak ereje, 972-ben, amikor Brezsnyev az összes jó emberét le akarta váltatni, hogy azt mondja a tököli reptéren, hogy az én nevemet is tegyék mögé, én úgy gondolom, hogy Nagy Imrének ez az elhatározása akkor irreális volt, de hosszú távon segített a magyar nemzetnek, sőt Kádár JÁnos játékterét is bővítette.
– Mv.: Köszönöm, hogy válaszolt helyettem, én is így válaszoltam volna. Professzor úr, jó konferenciát kívánok, köszönöm szépen.
– Kedves nézőink! Ez volt A szólás szabadság 2006 októberének harmadik vasárnapján. A jövő héten találkozunk, viszontlátásra!
