Aki egyszer sorozatnézésre adja a fejét, annak bizony számolnia kell azzal, hogy kedvenc sorozata egyszer csak véget fog érni. Természetesen ez a sors minden sorozatot utolér előbb vagy utóbb, bár sokak szerint az idén Amerikában a 18. évadába lépő Simpson család addig fog tartani, míg el nem fogynak az alkotók sárga színű ceruzái. Néha azért a készítőknek sikerül rendesen lezárni egy sorozatot, mivel tudatában vannak, hogy nem lesz folytatása – ilyen volt például a népszerűsége csúcsán lévő Jóbarátok 10. évadfináléja.
Hitler nem volt vicces
Számos sorozatot nem ér az a megtiszteltetés, hogy az évadok végén a készítők el tudják varrni a szálakat. Ilyenkor nem csak az alkotóknak hidegzuhany a sorozat megszüntetése, hanem a hű nézőknek is, hiszen lógva maradnak, általában nem tudják meg, hogy miképpen is végződnek kedvenceik kalandjai. A hirtelen vég természetesen abban az esetben a legbosszantóbb, ha a sorozat úgynevezett cliffhangerrel ér véget, vagyis olyan jelentős események történnek a finálé végén, melyek egész egyszerűen újabb rész után kiáltanak, hogy magyarázatot kaphassunk a történésekre. Az RTL Klub hűséges sorozatnézői talán emlékezhetnek a Rejtélyek városa című sorozatra, mely Amerikában nem kapta meg a második évados megrendelést, de mikor ez kiderül, addigra a készítők már leforgatták az utolsó részt, így nézők millió maradtak válaszok nélkül, a kínzó kérdések pedig csak sokasodtak.
De még a fent említett szituációnál is vannak kellemetlenebb esetek, hiszen előfordul, hogy egy sorozatot év közben szakítanak meg, ami egy nem összefüggő történettel operáló széria esetében nem különösebben nagy tragédia, viszont el tudjuk képzelni, hogy milyen érzés, ha valaki az olvasott könyvet kitépi kezünkből, és a kandallóban lobogó lángok közé hajítja. Persze általában ilyenkor az ember általában boldog lehet valamennyire, mert olvashatta a könyv felét, nézhette a sorozatot – akár több évig is a dicstelen vég elkövetkeztéig. Ilyen volt például az RTL Klubon nemrég véget ért Dr. Vegas – A szerencsedoki.
Mindennek az „alja” azonban sorozatnézői szempontból, ha egy sorozatot már az első évad elején, ne adj” isten már az első részt követően utolér a vég. Akkor aztán végképp nem tudjuk meg, hogy mit is forgattak fejükben a készítők, merre is akarták továbbvinni a sorozatot. Következzen hát a jóval idő előtt véget ért sorozatok listája, ahol is megpróbáltunk minél több típusú halálnemet választani.
Heil Honey I”m Home!
Vannak olyan sorozatkoncepciók, melyek egyáltalán nem meglepő módon bontakozhatnak ki sorozat formájában, hiszen érdekesek, figyelemfelkeltőek – ha mégsem lesznek sikeresek, akkor pedig mindig lehet a marketinget, illetve annak hiányát okolni a kudarcért. Viszont vannak olyan sorozatok is, amelyek esetében eleve nem lehet érteni, hogy miképpen is kaphattak zöld utat. A Heil Honey I”m Home („Hej, szívem. Hazaértem.”) című angol sorozat ez utóbbi tábort gyarapítja.
A történet alapján az is egyértelművé válik, hogy miért csak egyetlen részt ért meg. Egy 1990-es szituációs komédiáról beszélünk, melynek főszereplője Adolf Hitler és Eva Braun, akik jól eléldegélnek kellemes kertvárosi házacskájukban, amikor is a szomszédba költöző zsidó família felborítja a hétköznapok nyugalmát. A műfajparódiának és vicces provokációnak induló sorozat azonban a nézők totális ellenállásába ütközött és hatalmas vihart kavart azzal, hogy többek nézete szerint gúnyt űzött a holokauszt szörnyűségeiből, és magát a nácista eszmerendszert is elbagatellizálta. Mindig is vékony volt a határvonal a humor és a jó ízlés között, ezúttal a készítőknek nem sikerült kellőképpen egyensúlyozniuk rajta. Az adásba nem került öt epizód sorsa ismeretlen.
Egy részt érő kvíz
The Master
Nem csak a sorozatokat, hanem a vetélkedőket is elérheti az idő előtti vég, a korai végelgyengülés. A The Master-t Ausztráliában mutatták be és vették is le egyetlen adás után a képernyőről, mivel nézettsége katasztrofálisra sikeredett.
Pedig a koncepció nem mondható érdektelennek. Öt játékos játszott egymás ellen, különböző kérdésekre adott válaszok alapján gyarapították a megszerzett summát, és közben őket egy kvízmester figyelte árgus szemekkel, s próbálta kideríteni gyengeségüket, hogy a játék második körében már ő tegye fel a kérdéseket, különböző önkényesen választott témakörből, azokból, melyek legkevésbé mentek a célszemélynek. A körök végén a legkevesebb pontot szerző játékos mindig kiesik, hogy a legvégén a győztes szembekerüljön magával a mesterrel. A hóhért akasztják? Elég érdekes szituációt eredményezhet az ilyen párbaj, képzeljük csak el a mi Vágó Istvánunkat, ahogy a Legyen ön is milliomos! másik székében üldögél. A döntőben pedig az általános és gyorsasági kérdések után az nyert a mester és a játékos közül, aki először gyűjtött össze három helyes választ. Az első adásban még nyert a mester, de hogy utána milyen sors várt a vele szembekerülő versenyzőkre, azt a múlt jótékony homálya fedi, bár az ausztrál tévétársaság vezetőinek ígérete szerint a többi leforgatott epizód is adásba fog kerülni valamikor az év folyamán. Így mindenesetre már világos, hogy miért kötik ki a vetélkedők producerei, hogy csak akkor kapják meg a nyereményt a játékosok, ha levetítik a szereplésüket a tévében.
Összezárt dalnokok
The One: Making a Music Star
Általában, ami az egyik országban sikert arat és beválik, az máshol is sikerre számíthat, hiszen, ha nem nagyon régiótól függő produkcióról van szó, akkor a franchise-rendszerben történő értékesítés sikerrel szokott kecsegtetni. Pláne elvárható a siker, ha egy akkora médiaóriás áll egy sikerkoncepció mögött, mint az Endemol, amely többek között a Big Brother-t vagy az Áll az alku-t is sikerre vitte.
A The One, mely más címen, de ugyanolyan tartalommal már hatalmas siker volt Spanyolországban, idén nyáron Amerikában adásba került, természetesen amerikai résztvevőkkel, de csak azért, hogy egy hét után le is kerüljön a műsorról. Ha magyar analógiákkal akarnék élni, akkor egy Megasztár-Big Brother közös szerelemgyereket kell magunk elé vizionálni, ahol is jobb sorsra érdemes énekesek költöznek össze, élnek együtt és persze énekelnek, hogy eldöntsék, hogy ki is közülük a legjobb. Érdekes, hogy míg az American Idol, mely az amerikai Megasztár, évről évre egyre nagyobb nézettséget hoz, és magasan uralja a nézettségi listákat, addig a The One még tizedannyi nézőt sem vonzott, pedig az ember azt gondolná, hogy mindkét sorozatban csak tehetségek énekelnek.
Agonizál az USA női elnöke
Commander in Chief
A Commander in Chief kissé kilóg a bukott tanulók közül, mégis olyan eredményt, akkora bukást produkált tavaly, hogy nem lehet elmenni mellette. A sorozatot hatalmas kampány és várakozás előzte meg, hiszen Az elnök emberei módjára a politikáról, valamint az amerikai elnök közvetlen környezetéről szóló dráma azzal a furcsa csavarral rendelkezett, hogy az Egyesül Államok első női elnökéről szól. A főszerepben az alakításáért idén a Golden Globe-díjat is elnyerő Geena Davis volt, de a mellékalakok között is találtunk Donald Sutherland-kaliberű színészeket. A sorozat pazarul mutatkozott be Amerikában, a közönség vallásos áhítattal követte figyelemmel a részeket, és új sikerszéria kibontakozásának lehetősége lebegett a készítők szeme előtt.
Idővel azonban éppen ők, a készítők makacsolták meg magukat, és a sorozat írói stábjának élén változás történt, a koncepció atyját a csatorna távozásra kérte, mondván: túl lassan írja a történetet, és ezért a sorozat előre be nem tervezett késéseket szenved el. Rod Lurie távozása után új vezetője lett az íróknak, a tapasztalt veterán Steven Bochco, de mintha beállásával a történet hangsúlyai áttevődtek volna. Ezt a nézők is megérezték, így az eleinte 16-18 milliós nézőtáborral bíró Commander in Chief-től először fokozatosan a nézők egyik fele pártolt el, majd pedig, egy újabb vezető író-váltás következtében a maradék, a kitartó lelkesek 50%-a is lelépett, inkább más elfoglaltság után nézett. A sorozaton az sem segített persze, hogy más időpontba került, de igazából az egész csak az agóniáját nyújtotta meg. Év végén nem is folytatták – viszont állítólag egy tévéfilmmel szeretnék lezárni a női elnök sztoriját.
Hamar eltűnt az ügyvéd
Head Cases
Nagy nevekkel próbált operálni a FOX tavalyi sorozata, a Head Cases, mely mindössze két részt élt meg, majd pánikszerűen eltávolították a képernyőről a jobb sorsra érdemes ügyvédsorozatot, mivel akkora érdektelenség mutatkozott iránta. Az azóta a Grace kliniká-ban vigasztalásra lelő Chris O”Donnell és Adam Goldberg által főszerepelt sorozat egy idegösszeomlás szélére sodródott fiatal, eminens, feltörekvő ügyvédről szólt, aki gyógykezelése után egy enyhén labilis kollegájával áll össze és alapít céget, hogy az arra rászorulóknak védelmet nyújtson. A kérdés egyedül az volt, hogy a klienseket ki menti meg tőlük.
A nézők valamiért nem voltak vevő a furcsa páros kalandjaira, bár az is lehet, hogy a szerdai, kilencórás sáv okozott gondokat, hiszen az akkor népszerűsége csúcsán lévő Lost – Eltűntek-kel kellett megküzdenie a Head Cases-nek, és az összecsapás végkimenetele nem is lehetett kérdéses. A sorozat hat leforgatott részéből mindössze kettő került adásba, s ennek minden bizonnyal A Szökés rajongói örülhettek legjobban, hiszen a Head Cases-ben az egyik mellékszerepet alakító Rockmond Dunbar így felszabadult kötelezettségei alól és visszatérhetett a börtönsorozatba, hogy ismét magára öltse a szökési tervben igen fontos szerepet játszó egyik elítélt szerepét.
Amit senki, soha nem látott
Misconceptions
Vannak sorozatok, melyek egy vagy két részt érnek meg, de a legrosszabb helyzetben kétségkívül azok a kezdemények vannak, melyeket májusban a csatorna a pilot alapján megrendel, az alkotók lelkesen elkezdik forgatni az epizódokból a megrendelt mennyiséget, és azok a fránya részek mégsem kerülnek adásba.
Általában minden évben akad ilyen sorozat, mely esetében még a lehetőségnek a szikrája sem villan fel, ahol a nézőknél már nem mérettetheti meg magát a széria, mert a csatorna valamiért meggondolja magát, és a májusi zöld lámpát egy egész évadra szóló piros követ. A 2005/06-os idényben a WB csatorna Misconceptions című szituációs komédiája járt ekképpen pórul. Az alkotók tisztességgel elkészítették az epizódokat, melyeket az illetékesek megkaptak, köszönték szépen, kifizették őket szerződésük szerint, majd a tekercseket valamely feneketlen szekrény mélyére suvasztották, már talán ők sem tudják, hogy hova, mivel a csatorna időközben meg is szűnt. Így sajnos az anyjával felnövő tinilány kalandjait, amint megismerkedik igazi apjával, nem sokan ismerhetik meg. Talán nem is olyan nagy baj.
Forgatás közben jött a rossz hír
Emily”s Reasons Why Not
Általában szeretnek biztosra menni a tévétársaságok. Idén az év elején az ABC csatorna sem akart kockáztatni, ezért úgy döntött, hogy nem a történeti fronton fogja meg a nézőit, hanem egy nagy nevet szerződtet frissen induló szituációs komédiájához. Heather Graham (legyünk jóhiszeműek) biztos éppen két mozifilm között pihente ki a forgatások fáradalmait, amikor megkapta a megkeresést, és örömmel bólintott a felkérésre, miszerint egy igazi női (csajszis) sorozat főszerepére szemelték ki – az Emily”s Reasons Why Not volt az.
Az igen mutatós, de színészi képességeit eleddig kevésbé csillogtató színésznő egy jó párkapcsolatban élő újságírónőt alakított a borzalmas című sorozatban, aki hirtelen azzal szembesül, hogy a barátja megcsalja, és magára marad. Kisírja bánatát barátainak és közben a címben szereplő sután körülbelül „Miért nem”-okoknak fordítható tanácsokra próbálja felfűzni az életét. A sorozatot természetesen új tavaszi sikerszériának szánták, de már az első rész után levették a műsorról, a színészek pedig tágra nyílt szemmel figyelték, amint a csatorna illetékesei bemasíroztak a hatodik rész forgatásának kellős közepére és távozásra szólítottak fel minden közreműködőt. Kissé durva, de hatékony megoldás volt. Úgy tűnik, hogy csak nagy névvel mégsem lehet eladni mindent. Tartalom is szükségeltetik.
Galiba egy halott körül
The Will
Egy versenycentrikus valóságshow esetében nagy baj, ha nem kerülhet minden epizódja adásba, hiszen mézesmadzagot húz el a csatorna a néző előtt azzal, hogy megismerteti őt a játékosokkal, akik versengését heteken keresztül figyelemmel követheti. Ilyenkor, ha egy efféle valóságshow-t a győztes személy kilétének kiderülése előtt megszüntetnek, akkor sok néző hosszan és változatosan káromkodni kezd, egészen meglepő szófordulatokat és szókapcsolatokat produkálva.
Kettő kilőve. Itt a honlap!
Szerencsére a The Will (A végrendelet) című reality sorozat megtekintését nem sokan vállalták el, így egy érthetetlen okból szombatra tett epizód után a csatorna azonnal be is zárta a boltot. Talán világosabb lesz a nézői apátia oka, ha megtudjuk, hogy miről is szólt volna maga a széria. Egy, a Kaszásra váró öregúr hagyatékáért zajlott volna a küzdelem – vagyis lezajlott, hiszen a lelkes tévések kiszavazásokkal és a győztes kihirdetésével együtt mindent rögzíttettek. A versenyzők között pedig családtagok, kertészek, házvezetőnők és egyéb távoli rokonok voltak találhatóak, akik elvileg különböző feladatok során mérték volna össze rátermettségüket, melyek során a vagyon tulajdonosa eldöntötte volna, hogy ki is érdemes a szép summa elnyerésére. A nézőket ez nagyon nem érdekelte, tételezzük fel jóhiszeműen, hogy a koncepció ízléstelensége volt ennek a fő oka, így az amerikaiak előtt örök titok maradt az, hogy ki is tehette rá a mancsát a nagy pénzre. Az ausztrálok már érdeklődőbbek voltak, nálunk adásba kerülhetett az összes epizód, de nem győzzük ismételni: legyen bármennyire is primitív egy ötlet, egy valóságshow-t az első adás után megszüntetni, mégis valahol a barbarizmussal egyenértékű.
A Twin Peaks alkotója is buktázott
Mulholland Drive
Most bontsunk formát. Eddig általában klasszikus „lefele bukásokról” volt szó. De bukni lehet felfele is. David Lynch nevét, ha sorozatokról van szó, akkor a legtöbben Mark Frosttal kötik össze, akivel közös gyermeke a Twin Peaks két teljes évadon keresztül szórakoztatta a hazai és külföldi nézőket. Ha az akkori hisztériát valamelyik mostani analóg jajongáshoz akarnánk hasonlítani, akkor az ugyancsak egy fő rejtéllyel operáló Lost – Eltűntek juthatna eszünkbe – talán nem is véletlen, hogy mindkét sorozat viszonylag sok szereplővel bűvészkedik.
Viszont, ha már a Mulholland Drive a téma, akkor az ABC úgy döntött, hogy a Twin Peaks tíz évvel ezelőtti sikerét felmelegítendő, egy újabb sorozat létrehozásával bízza meg a mestert. Lynch Mulholland Drive címmel készített egy pilótafilmet a csatornának. A történet egy fiatal, Hollywoodba tartó színésznőről szólt, aki egy gyilkossági kísérlettel átitatott összeesküvésbe keveredik bele, hogy amnéziásan, emlékfoszlányaitól megszabadítva térjen magához. A kissé zavarosnak tetsző megvalósítás nem nyerte el a csatorna fura urainak szívét, s ezért ajtót mutatnak Lynchnek, aki nem habozott, és beleszerelmesedve a történetbe, még az elutasítástól túlfűtve úgy döntött, hogy ha már sorozatot nem forgathat gyermekéből, akkor egy mozifilmet fog készíteni. A tervet megvalósítás követte, Lynch pedig a Mulholland Drive-val kapott egy rendezői Oscar-jelölést, Naomi Watts neve pedig ismert lett a filmes körökben.
Hamarabb szabadulhat a néző is
Kidnapped
És végül szóljunk egy idei sorozatról is: borítékolni lehet a bukását (csak idő kérdése), és azt is, hogy valamelyik hazai csatorna, mivel azok a legnagyobb nevekre már a premierük előtt lecsapnak, esetleg ismét cserbenhagyhatja a nézőket. Ugyanis az NBC idei nagy durranásnak szánt sorozata elég csúnyán befürdött nézettségileg, ami még nem is lenne akkora probléma, de mivel ez a sorozat a legdrágább a csatorna kontingenséből, ezért a vezetők igencsak ferde szemmel néznek a cseppet sem költségkímélő módon New Yorkban forgatott Kidnapped-re.
A sorozat, ahogy a címéből is kitűnik egy emberrablással foglalkozik egész évadon keresztül. Egy konkurens csatorna, a FOX is hasonló tematikájú sorozatot indított Vanished címmel – pár héttel hamarabb. A Kidnapped javára legyen mondva, hogy sorozatban rég látott sztárparádét hozott össze (Jeremy Sisto, Timothy Hutton, Dana Delaney, Delroy Lindo), de úgy tűnik, hogy mindhiába. A főnökség jelezte a készítőknek, hogy a szenátor nejének eltűnését a tervezett 22 rész helyett jobb, ha 13-ban göngyölítik fel, de ha a vetélytársakat nézzük, már az is meglepetés lenne, ha 8 részt megérne a sorozat – Amerikában. Idehaza, ha vetítésre kerül a sors, természetesen az összes leforgatott részt át fogja venni az illetékes csatorna. Egyben reménykedhetünk, hogy legalább mi nem maradunk hoppon.
Szekeres Viktor
[origo]
