2006.10.06., 2006. évfolyam, 40. szám
szerző: Bita Dániel forrás: 168óra
cimke: önkormányzati választások
Három, a rendszerváltás óta uralt megyeszékhelyét veszítette el vasárnap az SZDSZ. A mindinkább fővárosi párttá váló liberális alakulat csupán hat megyében lépte át a közgyűlésbe jutáshoz szükséges – négyszázalékos – küszöböt. Szoros meccs után ötödik ciklusát kezdheti Demszky Gábor főpolgármester. Nemesnép és Nyírcsászári tartja magát.
– Elment a józan esze – legyint egy szimpatizáns este hétkor a Liberálisok Házában.
– Sértődött ember – kontrázik valaki.
A képernyőn a köztársasági elnök beszél, és azt mondja, a kormányfő tisztátalan eszközöket vetett be hatalma megtartásáért, nem csoda hát, ha népünk békés tüntetésekkel tett bizonyságot legendás erkölcsi érzékéről. Most a parlamenti többség kezében a döntés, meneszti-e Gyurcsányt, visszaállítva a társadalmi bizalmat.
A szabad demokraták egy helyi politikusának majdhogynem torkán akad a rántott sajt.
Kollégája a miniszterelnök őszödi beszédét idéző szókészletből dolgozik, nem citáljuk – a lényeg, hogy mégse jó, ha az a Sólyom beszél morálról, akinek megválasztásakor a fideszes képviselők párosával, egymást felügyelve mehettek csak szavazni, nehogy valamelyikük félreikszeljen.
A sült kolbász kilencszáz forint, a sör Soproni, a hangulat visszafogott, bár bizakodó. Az általunk megkérdezettek hat-nyolc százalékos Demszky-sikert várnak, és kényelmes közgyűlési többséget Budapesten a koalíciónak.
Sokan vannak, fiatalok, tán többen, mint a nagyoknál együttvéve, de kevesebben a tavaszinál. Jelen a liberálisok háza táján megszokott celebritások Bálint gazdától a kampányfelelős Supermanig, személyes kedvencünk egy Marilyn Monroe-imitátor.
Ahogy halad előre az este, érkeznek a jelentős ellenzéki győzelmet ígérő adatok, egyre több – gyanítjuk, a Kossuth térről érkező – autóból intenek ki a járdán álldogálóknak. Dudaszó, anyázás, hátsó ülésről lengetett trikolór, büdös Demszky – ezek mennek.
Igaz, odabent is hangos pfujolás övezi a fideszes fölszólamlásokat, csak az állítmány alanyra fűzésével kínlódó Schmitt Pálnak skandálják néhányan, hogy „magánember” (emlékezetes Kossuth téri alakítására utalva).
Általános az „ez csak egy önkormányzati választás volt”, illetve a „legfeljebb holnaptól a fideszesek adják át a termálfürdőt” típusú érvelés. Orbán harmadik fordulóról, országos akaratnyilvánításról, a baloldal történelmi vereségéről és a kormányfő leváltásáról szóló monológját a többség megmosolyogja.
De nem őszinte a jókedv.
A voksok mögött
Fél kilencre eldől, hogy az SZDSZ rendszerváltás óta regnáló polgármestere veszít Békéscsabán, Szekszárdon és Veszprémben. Oda a liberális fészeknek hitt Jászberény, Tisza- és Balmazújváros. Megannyi a párt túlélését, vidéki jelenlétét mindeddig biztosító település esik el.
A voksok mögött persze aligha a tizenhat éve városukat irányító politikusok népszerűségvesztése áll. A nép a koalíció első hónapjairól mondott véleményt, várható közjogi következmények nélkül.
Demszky eközben magabiztosan, de egyre kisebb, hat-, majd négyszázalékos előnnyel vezet. Budapest a mentsvár, kényszerű ováció fogad minden kormánypárti sikert. Taps jut a főpolgármestert hetekig ekéző Molnár Gyulának, éljenzés fogadja Pető György átmeneti vezetését Óbudán, noha a szocialista jelöltet kémelhárítói múltja okán nem támogatta az SZDSZ.
Míg Pálffy riporter bizonytalanul imbolyog a blue bokszban, a virtuális oszlopok között, Demszky előnye állandósul. Két százalék, tizenkét-tizenháromezer szavazat a különbség. Pezsgőt mégsem bont senki, kivárás van, és közben sorra buknak a megyeszékhelyek, huszonháromból tizenhatot visz el az ellenzék. A szocialista fellegvárnak számító Pécsett alig kétszáz szavazattal veri fideszes riválisát a szoci Tasnádi Péter, a vörösnek hitt Pesten megjelennek az első narancssárga szigetek, Budán tarol az ellenzék, a fővárosi közgyűlésben egyaránt harminchárom mandátumot szerez kormányoldal és ellenzék.
Némi vigasz, hogy a József- és a Ferencváros SZDSZ-kézben marad, szocialista asszisztenciával sikerül visszaszerezni Zuglót. Ám a három fővárosi kerületen, Kalocsán és Budaörsön túl csak Vásárosnaményban, Medgyesegyházán, Körösladányban és az ország tucatnyi kistelepülésén tud győzni a liberális párt, Bakonybéltől Drávapiskiig. A megyék közül csupán Komárom-Esztergom, Pest, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Hajdú-Bihar állja a rohamot, másutt (így szinte az egész Dunántúlon, a párt egykori bázisán) négy százalék alatt végez, és közgyűlési képviselet nélkül marad az SZDSZ.
A rendőrök ez idő alatt elvezetnek két, a szomszédos MIÉP-sátorból érkező és az elfogyasztott borok hatására csendes antiszemitából hangos antiszemitává lényegült polgártársat. Utóbb – előttünk ismeretlen okból – néhány, nemzetiszínű ruhadarabokba öltözött fiatal jelenik meg a téren, fejükön a számháborúban használt (mások mellett Gyurcsány Ferencet, Kuncze Gábort és Baló Györgyöt ábrázoló) pántokkal.
Pedig a számháború bent zajlik. A drukkerek egymás vállán, a sajtósok a kezüket tördelik, amikor a képernyőn felbukkan a közellenség, Tarlós István, és elismeri a vereséget.
Majd a Demszky
Demszky megvárja, míg riválisa elhallgat. Amikor hosszas ováció után a sokaság szóhoz engedi, azt mondja, Budapest továbbra is liberális város. Hiába, hogy a négy évvel ezelőtt még (a szocialista Gy. Németh Erzsébet indulása ellenére is) tízszázalékos előnye másfélre apadt, ő a hős, a local hero, akit bár szidtak, temettek az elmúlt években sokan, ám aki szinte egyedül hozta a kötelezőt, s aki nélkül a kormánypártok megsemmisítő vereséget szenvedtek volna vasárnap.
Bár beszédében kevés a szintaktikailag ép mondat, vastapsot kap szinte mind. Főleg amikor politológusokat megszégyenítően közli: a fővárosban sincs patthelyzet, illetve van, de azt majd ő a koalíció javára billenti.
Fél egyre a liberális sátor kiürül, nyoma sincs a tavaszihoz hasonló bulinak. Odakint néhányan a voksolás következményeit mérlegelik, s arra jutnak, ha a szocialista párt kitart Gyurcsány Ferenc mellett, csak az SZDSZ segítségével lehetséges a kormányfőcsere. És bár a liberális táborban a miniszterelnök nem örvend osztatlan népszerűségnek, lehetséges utód nincs a színen.
Az SZDSZ újraszervezése viszont elkerülhetetlen, országosan a párt ugyanis ezúttal öt százalék alatt maradt. A feladat komoly, és a Kuncze Gábort alighanem tavasszal váltó új elnökre vár.
Hétfőn kora délután az SZDSZ ügyvivőkkel kibővített frakcióülést tartott. Elemezték a vasárnapi választás eredményét, illetve megvitatták: bizalmat szavaznak-e Gyurcsány Ferencnek a pénteki rendkívüli parlamenti ülésen, amelyet a kormányfő hívott össze.
A liberálisok arra jutottak: egyértelműen folytatni kell a megkezdett reformokat, ehhez pedig a miniszterelnök személye garanciát jelent. Gyurcsány ugyanis elkötelezettje a reformfolyamatnak.
Ugyanakkor Kuncze Gábor hivatalosan is bejelentette hétfőn: a következő – vélhetően tavaszi tisztújításon – nem indul a pártelnöki posztért.
