Az Alekszandr Gajdamak által irányított Portsmouth kapott gól nélkül vezeti a Premiership tabelláját
2006. szeptember 23. (23. oldal)
Ballai Attila
Öt forduló után a Portsmouth négy győzelemmel, egy döntetlennel és 9-0-s gólkülönbséggel vezeti a Premier League-et. Számunkra azért különösen érdekes e sikertörténet, mert annak megalapozója, Milan Mandaric az elmúlt másfél évtizedben kétszer is szerette volna megvásárolni a Ferencvárost – mindhiába. A Portsmoutht azonban 1998-ban megszerezte, majd az idén eladta az orosz származású francia Alekszandr Gajdamaknak. Mivel Mandaric éppen a napokban mond le elnöki posztjáról, az angol labdarúgó-elitliga három dobogósát ezentúl egy amerikai (Malcolm Glazer, MU) és két orosz (a másik természetesen Roman Abramovics a Chelsea-nél) irányítja.
Az 1898-ban alapított Portsmouth nem tartozik Anglia emblematikus klubjai közé, bár az FA-kupát éppenséggel mindenkinél tovább birtokolta. Ennek az az oka, hogy 1939-ben – a Wolverhampton feletti 4-1-gyel – kaparintotta meg a serleget, majd hét esztendeig nem is volt kinek átadnia, hiszen a második világháború miatt 1946-ig szünetelt a kupasorozat. Az egylet a 40-es évek végén élte a fénykorát, ezt két bajnoki cím is jelezte, ám fokozatos süllyedés után 1979-ben egészen a negyedik ligába zuhant vissza, és úgy tűnt, onnan már nincs visszaút. Mégis lett, és 1987-ben egy szezon erejéig még a legmagasabb osztályban is sikerült megkapaszkodni, ám az azonnali kiesés után szinte mindenki beletörődött, hogy jó kis stabil másodvonalbeli klub lesz a „Pompey FC”.
Csakhogy 1998-ban, a centenáriumi esztendőben betoppant Milan Mandaric, és nem akármilyen székfoglalót tartott. „Az a küldetésem, hogy a csapatot viszszavezessem a Premier League-be, ott megszilárdítsam a helyét, és újjáépítsem a stadiont.” A hangzatos szavakat látványos tettek követték, a Portsmouth 2003 tavaszán valóban feljutott a csúcsligába, és onnan azóta sem esett ki. Igaz, az idén tavasszal rezgett a léc, ám 17-ként még éppen fenn-, a gárda pedig bennmaradt – többek között Gera Zoltán és a West Bromwich kárára. Ám ekkor már megkezdődött az új időszámítás, hiszen 2006 januárjában 21,9 millió euróért ötvenszázalékos tulajdonossá vált bizonyos Alekszandr Gajdamak. A harmincéves, orosz származású, Franciaországban született üzletember számára családi indíttatás a sportbefektetés, hiszen édesapja, Arkagyij az izraeli Beitar Jerusalem FC többségi tulajdonosa. Fia mégsem dicsekszik a papával, aki ellen 1994-ben nemzetközi letartóztatási parancsot adtak ki, mert Angolában beszállt az „olajat fegyverért” típusú üzletbe. A Szása becenévre hallgató ifjabb Gajdamak nemcsak apjától, hanem a Chelsea szintén orosz milliárdosától, Roman Abramovicstól is igyekszik minél távolabb tartani magát, bemutatkozó nyilatkozataiban legalábbis hangsúlyozta: „Apámnak a Portsmouth-höz semmi köze, ami történt, az az én tízéves üzleti pályafutásom következménye. Azt is visszautasítom, hogy Abramovicshoz hasonlítsanak, hiszen ő egészen más szint. Az én célom egyelőre annyi, hogy stabilizáljam a klub helyzetét, majd a nyári igazolásoknak köszönhetően elinduljunk felfelé, és öt éven belül elérjünk valami komoly eredményt.”
Öt évet nem is kellett várni, csak öt fordulót. Igaz, a keretet ehhez tényleg meg kellett erősíteni, a legnagyobb nyári fogás nem más volt, mint az Arsenaltól elcsábított 67-szeres angol válogatott védő, Sol Campbell. De a Tottenhamtől januárban érkezett portugál középpályás, Pedro Mendes sem sokkal kisebb hal, és ha ide vesszük az ősszel már négy bajnoki gólnál tartó Kanut, a két horvát klasszist, Ivica Mornart és Niko Kranjcart, a Manchester Uniteddel annak idején mindent megnyert, már 35 éves gólzsákot, Andy Cole-t, a kongói LuaLuát és a kameruni Doualát, akkor kiderül, hogy Harry Redknapp menedzsernek – és segítőjének, Tony Adamsnek – van honnan merítenie.
Az öt forduló során szerzett 13 pont és a 9-0-s gólkülönbség azért így is minden várakozást felülmúl, bár LuaLua máris kijelentette, hogy a csapat sokkal erősebb, mint tavaly, és az európai porondon a helye, Kanu pedig még ennél is tovább merészkedett: „Csak hinnünk kell magunkban, és minden lehetséges. Akár a Bajnokok Ligája is.”
Ahová persze negyedikként is be lehet jutni – no meg elsőként is.
