Az MSZP frakcióvezetője a kormány terveiről
Kattintson ide a videó megtekintéséhez!
A műsorvezető Győrffy Miklós: Helycsere következik, Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője jön most föl. Kezicsókolom, tessék helyet foglalni, vizet is tetszik kapni. Tehát, egységes-e az MSZP-frakciója Gyurcsány Ferenc mellett?
– Lendvai Ildikó, Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője: Tudja, soha nem volt ennél több, most már nemcsak gazdasági politikai, de erkölcsi ok is, hogy egységesek legyünk. Azt eddig is tudtuk, hogy ez a program ránthatja helyre az ország költségvetését. És ezért ez eddig is gazdasági, politikai kötelesség volt. De most már mást is tudunk. Ha valakinek eszébe jutna, hogy most váltson miniszterelnököt, amire ugye hangzik a csábítás a túloldalról, akkor ezzel Magyarországon egy olyan korszakot nyitna meg, amelyben precedens igazolná, hogy erőszakkal kell a politikába belebukni. Innentől mindenki felgyújtana két autót, ha változást akar.
– Mv.: Értem, hogy mit tetszik mondani, de bocsásson meg, voltak éppen demokráciák, Navracsics úr mondta, hogy Olaszországban mit tudom én háromhónaponként, félévenként újabb és újabb kormányok jöttek-mentek, és ez, hogy mondjam csak, nem azt bizonyította, hogy az egy vacak, hanem remekül működő gazdaság volt például.
– L.I.: Sose úgy jöttek Olaszországban vagy máshol a kormányok, hogy előte vér folyt, hogy előtte azzal kényszerítették ki a kormányváltást, hogy köztörvényes bűnök legitimálódjanak. Ezt a felelőtlenséget a szocialista frakció nem engedné meg magának. Ráadásul óriási gazdasági felelőtlenség is volna az egység megroppanása. Önmagában arra a hírre, hogy a miniszterelnök távozását követelik, leminősítették a magyar hitelállományt, romlott a forint. És meg is magyarázták nekünk a minősítő intézetek, hogy miért, azért, mert ez a miniszterelnök és ez a kormányprogram a garancia a gazdaság rendbehozására.
– Mv.: Hiller István, a pártelnök azt nyilatkozta, hogy aki eljuttatta a sajtónak ezt a bizonyos balatonöszödi májusi miniszterelnöki beszéd hagnfelvételét, az rosszat akart tenni a miniszterelnöknek, de nagyon is jót tett a magyar politikai életnek. Hát ismerve, hogy mi történt az elmúlt héten, fenntartják még ezt az állítást?
– L.I.: Tudja, én azt nem mondom, hogy nem voltam szorongó, vagy megdöbbent mikor a beszéd napvilágra került, nem azért, mert úgy gondoltam, hogy egészében nem vállalható, de pontosan tudtam, hogy innentől kiragadott idézetek nyomán magyarázkodni kell, tehát én azt nem mondom, hogy akkor örültem. Még sajnálom is, ha valakit pláne a kiragadott idézetek a maguk drabális megfogalmazásában rosszul érintettek és megzavartak. De nem azt sajnálom igazán, hogy beszélünk arról, hogy a magyar közéletben mit jelent az őszinteség, és mit nem, hogy milyen régi beidegződésekkel, önáltatásokkal kell szakítanunk. Erről beszélni kellett volna, de beszélni és nem az utcán, hanem asztalok mellett és a parlamentben.
– Mv.: De látja, félig elhallgatásnak és a félig beszélésnek is ez lett a következménye, ami lett. Ez rettenetes.
– L.I.: Ez egy nagy tanulság számunkra is, nagy kockázata van a politikában az őszinteségnek. Ezt mindenki tudja, de Magyarországon azt is mindenki megtanulta, hogy még nagyobb kockázata van az önáltatásnak, vagy akár az olyan típusú álszent mondatoknak, amit most hallottam a FIDESZ elnökétől, hogy ő sose hazudott.
– Mv.: Még mindig kitartanak amellett, hogy nincs kompromisszum? Vagyis, hogy az egyensúly megteremtését szolgáló döntéseket akármi is lesz végigviszik?
– L.I.: Gondolja végig, ezeket a döntéseket azért hoztuk, azért szavaztuk meg, tudtuk, hogy nem a népszerűségünket növelik, mert meg voltunk győződve arról, hogy ez jó az országnak. Most a kiszivárgott hírek szerint az Európai Unió is ezt a programot hagyja jóvá. Ha mi ebből engednénk, esetleg, mert kicsit népszerűbbek akarnánk lenni, azzal az országnak tennénk rosszat. Az nem kompromisszum volna egy politikai riválissal.
– Mv.: Igen, a riválisok azt mondják, hogy az Európai Unió lehet, hogy még nem tudjuk persze, ez csak kiszivárogtatás, hogy talán elfogadja és lehet, hogy tényleg, de a magyar közvélemény, mondják, nem fogadja el.
– L.I.: Attól függ kit tekintünk magyar közvéleménynek. Ezeket a drámai képeket sokan és sokszor végignéztük a tévében az erőszakos tüntetésről, vagy a kevésbé erőszakosról is. Tudja mi az érdekes, én ott már egyetlen szociális problémát nem hallottam. Nem azok tüntetnek, akik félnek attól, hogy a kényszerű takarékossági intézkedések, amiknek senki sem örül, nehézzé teszik az életüket, az utca nem erről beszél.
– Mv.: Most nem, ez kétségtelen. Ön szerint mivel lehetne visszaállítani a köznyugalmat? Mit tehet ezért az MSZP? Azon kívül, hogy lemondatja Gyurcsány Ferencet?
– L.I.: Amivel nem a köznyugalmat állítaná helyre, hanem végső válságba taszítaná az országot, éppen ezért ezt nem teszi meg. De a magyar politika mégis tehet valamit a köznyugalom helyreállításáért, nem elég az, ha mindnyájan csak szavakban beszélünk az erőszak elítéléséről. Tudja, láttam itt az előbb a frakcióvezető kollégákon, kettőn legalábbis ezt a fehér szalagot, ami szép dolog és szép dolog, hogy valaki erőszakellenességet és…
– Mv.:…magán is fehérhez közelít, nem világoszöld.
– L.I.: Nem, ez inkább zöld, de ebben nincs szándékosság. Csak tudja egy baj van itten, azt a fehér szalagot a képek szerint a standokon együtt árulták az árpádsávos zászlókkal. Amit a politika, ami mindenki tudja, korában nyilaskereszt is volt a sarkában a szélsőjobb mozgalom idején. Amit a politika tehet, hogy világosan elválasztja jelképesen is, a fehér szalagot és az árpádsávos zászlót, és nem küld politikai szónokokat árpádsávos zászlók alá, nem engedi meg, hogy parlamenti képviselő például adómegtagadásra szólítson fel.
– Mv.: Lendvai Ildikó, köszönöm szépen, hogy eljött.
