Szombaton és vasárnap van a kulturális örökség hétvégéje itt a Kossuth rádióban. A minisztérium szakállamtitkára éppen ma beszélt arról a rádióban, hogy a kulturális örökség ügye nincs periférián, az intézményeket egyre többen látogatják, jövőre talán 200 ezren érdeklődnek majd a múlt épített emlékei iránt.
Ami az anyagiakat illeti, a Nemzeti Fejlesztési Terv, idézem – „Központi szerepet és hangsúlyt szán az örökség védelmének, és nem csak a megőrzésnek, hanem annak, hogy ezek a létesítmények funkciót is nyerjenek.” Az államon kívül a civil szféra kap hangsúlyos szerepet összeállításunkban. Először soroltuk az utóbbi időszak azon civil akcióit, amelyek nagy vihart kavartak az épített örökség védelmének okán. Óvás Egyesület kontra főváris zsidó negyed bizonyos részeinek bontása; Tabáni fák kivágásának megakádolyása – nem sikerült, az építkezés zajlik; Civil szervezetek a Debreceni Nagyerdő védelméért gyűjtenek aláírásokat; XIII.kerület, Budapest – egy játszótér megvédéséért harcoltak a környékbeli lakók, hogy a játszóhely helyén ne épüljön lakópark; Zalaegerszegen a teherpályaudvar bizonyos sínjeinek az áthelyezése ellen tiltakoztak, mert az új sineket túl közel tervezték a házaikhoz; Az összeállításban elsőként azt vizsgáltunk, hogy milyen esélye van a civil szervezeteknek az akarata érvényesítésében.
Nagy Gy. Róza a Kisújszállási Városvédő és Szépítő Egyesület titkára elmondta, hogy náluk a településen mindössze két műemléki védettségű épület található, de az egyesületük folyamatosan „bombázza az önkormányzatot”, hogy újabbakat is vonjanak védelem alá. Az önkormányzat fogadókésznek is tűnik – nem véletlen, mert az önkormányzati testületi tagok közül öten az egyesületben is szerepet vállalnak.
Így viszonylag egyszeűen kapnak működési támogatást, de rengeteget pályáznak is.
Az emlegetett jó együttműködés ellnére néha kialakul konfliktus a város és az egyesület között, éppen a nemrégiben eladott területekre célozva. Azon volt található a település utolsó paraszt barokk háza, de az egyesületnek nem lévén 16 millió forintja, nem tudták megmenteni.
Korompai katalin, a Budapesti Világörökségért Alapítvány főépítésze arra a kérdésre, hogy vajon a minisztériumok, önkormányzatok, vagy más hatóságok mennyire tekintik a civil szervezeteket pertnernek, azt válaszolta, hogy nagyon különbözőek a tapasztalatai, de tendenciáját tekintve pozitív változásokról számolhat be. És utalt arra az akciójukra, amikor a túlzott budapesti fejlesztésekkel szemben kellett megvédeniük a Budai Alsó-rakpartot, akkor például az UNESCO Világörökség Központja nyújtott sgítséget. Mert lehet, hogy egy-egy civil szervezet önmagában gyenge, de összfogva eredményesen tudnak szembeszállni arrogáns törekvésekkel.
De ezekről tudni kellene az érintetteknek, mert a civil szervezetek is csak akkor tudnak akciótervet készíteni, ha időben értesülnek a várható bontásokról. Nagy a magántőke nyomása, de arra való – egyebek mellett – a közigazgatás, hogy például ilyen ügyekben szorosan együtt működjön a civilekkel, akinek a munkája nélkül nem tud jól működni a közigazgatás.
Jávor Benedek, a Védegylet szóvivője, és Váradi Tibor, az egyesület jogásza arra hívta fel a figyelmet, hogy a civileknek nagyon is tudatosan kell használni a médiát a különféle anomáliák megmutatásában. Ők igyekeznek megalapozott szakmai érvekkel előállni, és nagyon figyelnek arra, nehogy a politikai pártok használják fel az általuk megfogalmazott érvrndszereket. És nem mellékesen kifejtették: a demokrácia lényegének kellene lenni az olyan eseteknek, amikor a helyi lakos, az állampolgár a választott képviselőjéhez fordul bizonyos ügyek, vagy konfliktusok miatt. A képviselőknek pedig pártállástól és pártérdektől függtelenül kellene segíteni. A védegylet sikerei csak felsorolás szerűen: Zengő, Lokátor állomás; Budapest, Liszt Ferenc téri méylgarázs épitésének a megakadályozása. Azokba a meglévő rendeletekbe és törvényekbe kapaszkodtak amelyek a rednelkezésükre álltak. Mert néha a civvilek csak annyit akarnak elérni, hogy azokat a meglévő törvényeket, szabályokat, rendeleteket tartsák be, amelyek hatályosak.Néha nem is olyan könnyű rávenni az önkormányzatokat, hogy az általuk meghatározott szabályokat tartsák be.
Azt is észrevételezték – nem tetsző módon, hogy a kisebb állam jelszava alatt olyan intézményeket gyengítenek el – majd a civilek megoldák jelszóval – amelyekre pedig igencsak szükség van a továbbiakban is. Néha viszont csak az izgága zöldet látják bennük, aki mindennek a kerékkötője. Gyakran csak formailag tesznek eleget az állami szervek, önkormányzatok a civilek bevonásának „kényszerének”, és hiába van jegyzőkönyv, meghallgatás, hatástanulmány, a döntésnél nem veszik figyelembe az érveiket. De már ez is acivil szféra elmúlt 15 évének az eredménye, hogy nem lehet szó nélkül lesöpörni a másfajta vélekedéseket.Nagyon fontos szerintük rávezetni a társdalom tagjait arra a szemléletre, hogy igenis rajtuk is múlnak döntések, és, hogy mennyire fontos a saját érdekeikért tenni is, mert a morgás önmagában nem elég.
Balázs Bea és Gyárfás Anikó összeállítása nyomán
